Mond, ha fekete felhők tornyosulnak fejünk felett,
szörnyű vihar csapkod, s mar véres sebeket.
Szerelmemet vajon hiszed-e?

Ha elválaszt a távolság és sóhajunk rebben csak tova,
mint árva lélek, ki repülne, de még nem tudja hova.
Szerelmemet vajon hiszed-e?

Ha csillagfénye csókolta gyöngy-könnyek égetik szemed,
mert fáj, emészt a tudat, hogy nem vagyok veled.
Szerelmemet vajon hiszed-e?

Mikor a szavak bántanak, hazug nyelvek csapkodnak,
irigy, bántó mondatok támadnak az igaznak.
Szerelmemet vajon hiszed-e?

Ha a tavaszba tél lesz, megfagyott érzések szakadnak rád,
fájni kezd a tegnap és a bánat lázas szívedbe rágja magát.
Szerelmemet vajon hiszed-e?

Mikor jönnél felém és mondanád, de minden szó, égető csalán,
mert, megtanultál félni és félteni, bár elvesztetted a csatát.
Szerelmemet vajon hiszed-e?

Ha tükörbe nézel és szemed kékjében engem látsz,
ablakodon kopogtat egy álom, mit régen vársz.
Szerelmemet vajon hiszed-e?

Magányosan fekszel ágyadban, s érzed testem illatát,
apró gyertyafény rajzol a falra lelkünkért imát.
Szerelmemet vajon hiszed-e?

Mikor megjövök, s mint forgószél ragad el a szenvedély,
bársony öleden a gyönyör csepegtet a szívbe reményt.
Már tudom, hiszed szerelmemet.