Már elmúlt 2 hónapja hogy Isten kegyelméből egy másik oldalamat ismerhetem meg...nem csak én ,hanem a körülöttem élők is,ugyanis Pálma az idősebb unokám aki 12 éves ,velünk van -Nagyon eleven,figyelmes,jó itélőképessége van.A születésnapomra ajándékban pedig 1 és 1/2 hétre Bencét kaptam,mellé.Ők (szülei ) Ukrajnában szólgálnak, misszós lelkipásztorként...a 4 éves fiú tele van élményekkel,de amikor itt van,nem akarna vissza menni a szüleihez-Így tőrtént eggyik reggel miútán Pálma iskolába ment-Bence rémülten kiabált:

-Mami,mami,mamikám-!!! nagyon megijedtem és be szaladtam a szobájukba,kérdezve mi történt?

-Loszat álmodtam.

-Mit kicsim?

-Hát azt hogy anya és apa éltem jöttek.

           (  l = r )

Másik nap,a kertben voltunk,veteményezni-Zápszonyban még nem tudtak neki látni,mert nagy még a sár,így minden erejét bevetette hogy segitsen;egy kis kapával minden nagy gazt kivágott,a tyúkokat etetve a fűvel,ami előzőleg le volt permetezve-nem lett semmi bajuk-Felém fordul és kérdi:

-Mamikám van nekünk letkűnk?

-Mi van nekünk?

-Hát tudod letkűűűnk???

Mivelhogy nem tudtam milyen szerszám lehet az a letkünk,kérdeztem mit szoktak vele csinálni,mire Bence jób kezét behajtva újjait összefogva,csuklóból mozgatni kezdte ingerülten és nyomatékosan ki mondta az érthetetlennek tünő szót:

-Mami-hát letek !

 ( Ennyire nem vagyok jártas a magyar nyelv "tájszólásaiban" még jó hogy csak magyarúl beszél velem -nem nyelveken...)