Kis türelmet...
Nem tudod miért,de csinálod,
Már nem váltod meg a világot.
Eltüntek lassan az álmaid,
Te építetted gátjait.
Emlékezz:Nagy terveid voltak,
Az évek teltek és a porba hulltak.
Felszednéd őket,de nem lehet,
Eladtad nekik a lelkedet!
Néha fellobban lángod mi jóleső,
De ez már nem az az igazi őserő!
A fények kihunytak szemedben,
Kard helyett görcs van a kezedben.
Néha kitörnél,de rád szólnak:Fejezd be!
És te szó nélkül beállsz a helyedre.
Cseppnyi patak vagy az útját keresve,
Nem háborgó folyó,mi nem fér a mederbe!
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Egyedül
14 éve | 0 hozzászólás
Itt vagyok egyedül,és te hol vagy?
Szépségeddel versenyt csak a hold ragyoghat!
Ahogy éjszakánként ezüstre festi be a fákat,
S gyönyörűnek tetszenek az elsötétült árnyak.
Mindez hiába,ha nem láthatlak téged,
Nélküled e látvány olyan mint a méreg,
Mely a szemen keresztül bénítja a lelket,
S ez a lélek téged soha nem feledhet!
Vagy a nap vakít,mindent fényben mosdat,
Feledtetve így az éjszakát,a holdat,
De a rejtett zugot hiába mutatja,
Az én szívem tiédet kutatja!!
Címkék: hold nap
Tovább