Itt vagyok egyedül,és te hol vagy?

Szépségeddel versenyt csak a hold ragyoghat!

Ahogy éjszakánként ezüstre festi be a fákat,

S gyönyörűnek tetszenek az elsötétült árnyak.

Mindez hiába,ha nem láthatlak téged,

Nélküled e látvány olyan mint a méreg,

Mely a szemen keresztül bénítja a lelket,

S ez a lélek téged soha nem feledhet!

Vagy a nap vakít,mindent fényben mosdat,

Feledtetve így az éjszakát,a holdat,

De a rejtett zugot hiába mutatja,

Az én szívem tiédet kutatja!!