Nem tudod miért,de csinálod,

Már nem váltod meg a világot.

Eltüntek lassan az álmaid,

Te építetted gátjait.

Emlékezz:Nagy terveid voltak,

Az évek teltek és a porba hulltak.

Felszednéd őket,de nem lehet,

Eladtad nekik a lelkedet!

Néha fellobban lángod mi jóleső,

De ez már nem az az igazi őserő!

A fények kihunytak szemedben,

Kard helyett görcs van a kezedben.

Néha kitörnél,de rád szólnak:Fejezd be!

És te szó nélkül beállsz a helyedre.

Cseppnyi patak vagy az útját keresve,

Nem háborgó folyó,mi nem fér a mederbe!

Magadban a feladás jeleit látod,

De nem bánod,hisz te jól csinálod.

A szíved mi régen az erőt adta,

Csak azért van,hogy a testedet hajtsa.

Belül üvöltött,de nem hallottad,

Apró kis neszként elfojtottad!

Te voltál az aki őt eldobta,

Most megáll csendben,nincs több dolga!