Elképzelhető, hogy igen sok kutyatulajdonos nem tudja, hogyan kell etetni, nevelni, tartani legjobb barátját? Bizony, nagyon is lehetséges! Éppen ezért örömmel olvastam az újságban a Canis Maior Alapítvány Gazdiiskola címmel meghirdetett előadássorozatáról.

Érdeklődve mentem el minden szombaton, hogy majd’ mindenki Nagy Barátjáról, hű társáról, a kutyáról minél többet, sok újat halljak, különböző szempontokból, témakörök szerint. Az előadók szakmai ismereteik legjavát adták, sok humoros, életből vett tapasztalattal, történetekkel kiegészítve azt. A vetítések, a gazdikkal együtt „be-betévedt” kutyusok is élőbbé varázsolták az ember és kutya különös kapcsolatát.

Tájékoztatást kaphattunk a kutya származásáról, háziasításáról, rendszertani besorolásáról. Kultúrtörténeti áttekintés keretében ismerkedhettünk a különféle kutyaábrázolásokkal a művészetben, mitológiában, irodalomban és a történelemben egyaránt. Az egyiptomi első céltudatos kutyafajta-tenyésztőktől kezdve Nagy Sándor híres négylábúin át egészen a távol-keleti országok, tengerentúli új fajták, irányok megismerésén túl képet kaptunk pl. az egyes vallások kutyákkal való viszonyáról, nézetéről is. Gyakorlati tanácsokkal láttak el, hogyan, honnan szerezzünk be kutyát, mire figyeljünk. A kutyatartás alapjairól is szerezhettünk ismereteket akár lakásban, akár kertben tartjuk az állatot.

Az előadókat hallgatva arra a következtetésre jutottam, hogy szerencsések azok a kutyusok, akik hozzájuk kerültek, mert az átlagos emberi simogatáson, (olykor túlzott) etetésen túl ezek a kedvencek igazi nevelésben, tanításban, sok-sok játékban, sétában, foglalkozásban vesznek részt. Nekik is jobb, ha feladatokat kapnak, ha van „munkájuk”, megbízatásaik, hiszen így teljesebb, változatosabb, érdekesebb az ő életük is. Kár, hogy nem rendelkezik minden ebtartó ilyen ismeretekkel, elszántsággal, s persze idő, türelem is kell hozzá.

Hasznos a kutyák testbeszédének és hangjeleinek alaposabb ismerete, hisz ezek nélkül félreérthetünk helyzeteket, s akár kellemetlen vége is lehet egy-egy találkozásnak. Ezekről szélesebb körben (pl. televízió) is kellene tájékoztatás, hisz nagyon sok kutya él hazánkban, és a kisebb-nagyobb balesetek jelentős része elkerülhető lenne az ismeretek birtokában. A kutyák testi-lelki egészsége is fontos, mivel ez visszahat az emberre is: egy erős, életvidám, ápolt kedvenc a gazdit is kiegyensúlyozottabbá, nyugodtabbá, életigenlőbbé, megfontoltabbá teszi. Nem véletlen, hogy humánterápiás célokra is kiválóak az állatok (és nemcsak a kutya, de pl. a macska, ló, delfin stb. is). Sajnos ez Magyarországon még nem terjedt el, pedig viszonylag egyszerű, olcsó és mellékhatásoktól mentes (kiegészítő) gyógymód…

Szó esett még az állatvédelemről, a törvényekről, jogszabályokról is, melyek sajnos hazánkban még nem nyújtanak kellő biztonságot a házi kedvenceknek. Itt még sokat kell fejlődnie a hazai jogrendszernek, hogy méltó büntetéssel sújtsák az állatkínzókat, akik nem úgy bánnak az állatokkal, ahogy azt ők megérdemelnék.

A hallgatóság vegyes volt. Akadtak olyanok, akik naponta, hivatásszerűen foglalkoznak a kutyákkal (kutyakiképzők, - tenyésztők); az ő kérdéseikből s a rájuk kapott válaszokból is érdekes dolgokat tudhattunk meg. Akadtak azonban olyanok is (pl. én), akik „csak” szeretjük a kutyákat, és igazi társnak, családtagnak tekintjük őket. Mi főleg sokat tanulhattunk az előadássorozaton, hiszen gyakran nem megfelelően foglalkozunk a kutyával, mert a szeretet önmagában kevés – nem is beszélve a tévhitekről, melyek még mindig terjednek szájhagyomány útján. A rendszeres, következetesen végrehajtott közös feladatok, tanulások, séták teszik igazán szorossá gazdi és kutyája kapcsolatát és az együtt eltöltött éveket. Ebben is segített ez a néhány szombat délelőtt, de természetesen ez még nem minden, sok-sok tanulnivaló maradt még. Remélhetően lesz még további ilyen előadássorozat, illetve az előadók felkeltették az érdeklődésünket a további szakirodalom olvasása iránt is. Bízom benne, hogy már az én kutyámnak is haszna származik a gazdiiskolában elhangzottakból, azáltal, hogy többet, bár még nem eleget tudok a kutyákról. Igyekszem majd baráti, szintén kutyás körben továbbadni a hallottakat.

Az életben sok-sok bölcs gondolat van, az egyikkel – kicsit átalakítva azt – zárom soraimat: kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes!

Káposztás Márta