Az OCTOPUS Egyesület hajófeltárási programjának első állomásaként a Bato nevű holland hajó feltárását végezte el a Fokváros közelében lévő Simon's Town városhoz tartozó öbölben.

Az ország 19. század eleji történelmében jelentős szerepet játszó feltárására nem annyira annak rakománya, hanem történeti vonatkozásai miatt került sor, valamint azért, hogy mintegy referencia munkaként szolgáljon az egyesület későbbi terveiben szereplő, további hajóroncsok kutatásához.

A BATO hadihajó története

A parttól mindössze ötven méter távolságra fekvő hajóroncs egykor a Holland Haditengerészet büszkesége volt, melyet a flotta rotterdami hajógyárában készítettek 1784-ben. A háromárbocos fregattot tekintélyes tűzerővel látták el, összesen 74 db ágyút hordozott a fedélzetén. Építésekor a Staten-Generaal nevet kapta, de négy évvel később valamilyen okból átkeresztelték a Bato névre.
A hajó egészen 1802-ig Európai vizeken teljesített szolgálatot, akkor azonban Holland Kelet-Indiába vezényelték. Ezen az útján a fedélzetén tartózkodott J.W.Janssens generális is, akit akkor neveztek ki a Jóreménység fok általános kormányzójának. (Kinevezésének érdekes történelmi háttere az, hogy - bár a Jóreménység foka már 1795-óta brit tulajdonban volt -1803-ban átadták a hollandoknak csak azért, hogy megakadályozzák annak francia kézre kerülését.)
Kelet Indiából 1804-ben tért vissza a Bato a Tábla öbölben lévő kikötőbe. Ám ekkor már meglehetősen rossz állapotban volt, mivel előbb a jávai vizeken hajózókat rettegésben tartó tengeri kalózok ellen harcolt, majd Natal partjainál őrjáratozott, s ezen közben számos sérülést szerzett. Sérülései olyan jelentősek voltak, hogy kivonták az aktív szolgálatból és úszó ágyúállásként azt a feladatot kapta, hogy az egyre jobban elmérgesedő brit-holland ellentétek idején a Simon's Town-i öblöt védje az angoloktól.
1806-ban, amikor a britek erőszakkal elfoglalták a Jóreménység fokát, a Batot január 9-én saját legénysége gyújtotta fel, mintegy megakadályozva ezzel azt, hogy a rengeteg fegyverrel, ágyúgolyókkal és gránátokkal megrakott hajó az ellenség kezébe kerüljön. A lángokban álló hajó a partok felé sodródott, majd miután az alsó válaszfalakat a fenéksúlynak használt ágyúgolyók áttörték, oldalára dőlt és a parttól mintegy félszáz méter távolságra elsűlyedt. A Bato elsűlyesztése csak néhány nappal az előtt történt, hogy a hollandok uralma véglegesen véget ért Dél-Afrikában. Miután ennek a hajónak a megsemmisülése volt a konfliktus egyetlen tengerészeti vesztesége ez az esemény szimbolikus jelentőséggel is bír a két gyarmatosító hatalom közötti hatalomátvétel történetében, mely egyben egy százötven éves időszak lezárását is jelentette.

A BATO kutatása és feltárása

A roncs mindössze 5 méter mélyen fekszik az óceán felszíne alatt, ám ez a csekély mélység amennyire segítette a feltárást annyira gátolta is. Ennek oka az, hogy a szinte mindig erős hullámzás ebben a mélységben még erősen érezteti a hatását és az állandó "lötyögés" a tisztítást, fényképezést és a rajzok készítését is megnehezítette. Nem beszélve arról, hogy a finom üledéket felkavaró hatása a látási viszonyokat is jelentősen rontotta.
A feltárásra kiválasztott rész mintegy 47x7 m nagyságú volt és mintegy 1,5-2 m magasságban emelkedett ki a tengerfenékből. Felületét gazdag tengeri növényzet borította, mely egyszersmind lakóhelye volt számtalan tengeri élőlénynek, különféle halaknak, kisebb-nagyobb cápáknak, rájáknak és polipoknak. A roncs közvetlen közelében egy bálna csontjait is megtaláltuk.
Ahhoz, hogy az első felméréseket elvégezhessük, ezt a mintegy 4-5 méter magas tengeri növényzetet és a köztük megtelepedett zsákállat kolóniákat kellett eltávolítanunk kalapácshoz hasonlító kiélezett kéziszerszámok segítségével. Ezután derült fény arra, hogy a hatalmas gerendákból és pallódeszkákból álló roncs tömbjének nagyobb részét megkövesedett és egymáshoz cementálódott vasréteg borítja. Ez ágyúgolyókból, fegyverekből és különböző szerszámokból állt, melyek azonban a felismerhetetlenségig átrozsdásodtak. Sok esetben a tárgyak alakját csak a külső rozsdatömeg őrizte meg, míg a belső vasmag helyén csak egy fekete iszappal feltöltődött üreg volt.
A tisztítást követően a hajóroncs két hosszanti végpontja között egy bázisvonalat hoztunk létre úgy, hogy egy vastag műanyagkötelet feszítettünk ki. Ezután erre keresztirányban rögzítettünk köteleket az egyik végponttól kiindulva úgy, hogy ezzel a hosszanti tengely mindkét oldalán 5-5 méter széles mezőket nyerjünk. Ezt követően egy általunk tervezett kameraállvány segítségével minden mezőről és így végül az egész roncsról fekete-fehér fényképfelvételek készültek úgy, hogy a képek mozaikszerűen egymás mellé illesztve megadták a roncs teljes felszínét. Végül elkészítettük a roncs teljes felülnézeti rajzát is. Ez úgy történt, hogy a mérőszalaggal felvett adatokat műanyag rajztáblára írtuk fel, majd a táblákat minden este fénymásolóval lemásoltuk a dokumentáció számára, az adatokat pedig a szárazföldi régészeti módszereknek megfelelően 1:100 arányú térképre vittük.
A térkép elkészítését követte a kutatás legizgalmasabb és egyben legnehezebb része, az összerozsdásodott tárgyak szétfejtése. Ez ugyancsak kézi erővel, - különböző fejtőkalapácsok, vésők stb. segítségével - történt. A bontás közben keletkezett nagymennyiségű törmeléket egy - a búvárok palackjából feltöltésre kerülő - emelőballon segítségével szállítottuk el a hajó közeléből úgy, hogy a ballon alá a kosarat vagy hálót függesztettünk, melyet így megemelve két búvár a kívánt helyre úsztatott.
A feltárás igazolta a hajó történetéről szóló írott adatokat. A roncs környezetében mintegy 20 cm vastag szürke homokréteg alatt mindenhol egy nagyon markáns 40-50 cm vastagságú korom- és faszén réteg következett, melyből számtalan apró lelet került elő; kerámiadarabok, porcelántöredékek, perzsiai festett lakkdoboz töredékei, fegyvermaradványok és nagyon sok kovácsolt rézszög és rézlemez töredékek.Utóbbiak bizonyították számunkra, hogy a Bato fa felületét több tízezer szöggel felrögzített rézborítás védte a tengeri hajóférgektől, melyek a legvastagabb fán is szabályos hengeres furatokat készítve nem egy hajó pusztulását okozták. A Baton pusztító tűz erejére utal az is, hogy a rézborítás vízvonal feletti része megolvadt és lecsorogva a vízbe kisebb nagyobb rögökké dermedt, melyek a roncs környezetében mindenhol fellelhetők. A szétbontásra kerülő vastárgyak között ép és törött üvegpalackokat, holland, angol és más országokból származó borosüvegeket találtunk, valamint különböző fatárgyakat, - például egy fa abroncsokkal készített ovális sajtárt is - amelyek annak köszönhették megmaradásukat, hogy a vasoxid teljesen átitatta és ezáltal tartósította őket.

Az így feltárt leleteket térképen rögzítettük, majd a felszínre hozatal után légmentesen csomagoltuk úgy, hogy a csomagolóanyag párakamraként szolgálva megóvja a tárgyakat a kiszáradástól és a széteséstől. Az expedíció bázishelyén minden egyes tárgyról fényképet készítettünk, előkerülési- és méretadataik pedig naplóba és számítógépre kerültek. Ezek a fényképek, a már többször említett rajzok, valamint a minden búvár által minden napi tevékenységükről vezetett eseménylapok együttesen képezték az alapját annak a dokumentációnak, melyet a Bato feltárásáról készített jelentésünkhöz mellékeltünk.

Megállapítások

A BATO roncsainak feltárása egyértelműen igazolta azokat a történelmi dokumentumokban rögzített adatokat, melyek a hajó elpusztulásáról íródtak. Bár a hajó nagy része megsemmisült részben a pusztító tűz, részben az idő folyamán tomboló viharok és tengeri áramlatok hatására, mégis az általunk feltárt rész méretei képet alkotnak a hajó eredeti gigantikus méretéről és tragikus pusztulásáról.A hajót elpusztító tűz erejére utaló nyomok, mindenütt fellelhetők a roncs környezetében. A megmaradt fatest egyes részein, tisztán kivehetők az égés során bekövetkezett elszenesedés nyomai. A hajótestet borító rézlemez a hő hatására megolvadt és a vízbe cseppenve, rézrögök formájában maradt ránk. Ezekből a rézrögökből megszámlálhatatlan mennyiség lelhető fel a roncs környezetét borító üledékrétegekben.Az elsüllyedést követően a roncs jobb oldalára dőlve állapodott meg a tenger fenéken. A ballaszt nehezéknek használt kövek, hajóalkatrészek, fegyverek és más felismerhetetlenségig elkorrodálódott vastárgyak által elfedett fatest része konzerválódott és maradt fenn az utókór számára. A hajó maradványainak parthoz való közelsége miatt a szuvenír gyűjtögető sportbúvárok látható nyomokat és károkat okoztak a roncson, de a feltárás során nagyszámú és változatos lelet együtteseket sikerült a felszínre emelnünk, melyek segítségével bepillantást nyertünk a hajó életének utolsó időszakába. 

 Kutatási terület       
 Az expedíció adatai

Kezdete: 1996. november
Befejezés: 1998. június

Dokumentáció leadása: 1998. aug.
Helye: NMC, Cape Town
Átvevő: John Gribble, igazgató

Összeállították:
  ● Szalóky K. Attila
  ● Dr. Morgós András
  ● Dr. Gaál Attila
  ● Dr. Zsuffa AndrásFényképalbum

Az expedíció tagságaEngedély, felügyelet: NMC, Cape Town,
Engedély szám: 8/96/10/019/30

SARS, Cape Town, No.52

Partner múzeum: Maritime Museum

Expedícióvezető:
  ● Szalóky K. Attila

Vezető régész:
  ● Dr. Bruno E.J.S.
     (Werz University of Cape Town)

Ásatásvezető:
  ● Dr. Gaál Attila

Restaurátorok:
  ● Dr. Morgós András
  ● Jaco Boshoff Maritime Museum, CT.

Művészettörténész, fotó:
  ● Dr. Faragó István

Merülés vezető, videó:
  ● Brankovits István

Búvárok:
  ● Bagyó Sándor
  ● Brankovits Irén
  ● Dombóvári Tibor
  ● Joszkin Ágnes
  ● Kovács Tibor
  ● Kovács Krisztián
  ● Kővári Emese
  ● Nagy Gabriella
  ● Német Szabolcs
  ● Órás István
  ● Dr. Zsuffa András
  ● Vadász BoldizsárDokumentáció  ● Project kronológiai összefoglalása
      - Történelmi összefoglaló
      - Előkutatás
      - Elvégzett munkák összesítése
  ● Feltárási napló
  ● Leletnapló
  ● Analizációs napló
      - Faanyagok
      - Rézolvadékok
  ● Feltárási rajzok
      - Roncs kerületi rajza M 1:200
      - Feltárási szektorok M 1:200
      - Rajz-szektorok összesítése M 1:300
      - Rajz-szektorok M 1:100
  ● Merülési jegyzőkönyvek
      - Parti búvár adatlap
      - Személyi búvár adatlap
      - Napi összesítő adatlap
      - Merülési adatok összesítése
  ● Expedíciós esemény fotók CD-n


Forrás: http://www.deepresearch.hu