Minden vagyunk és semmik leszünk

Irént, akire bőkezűen rápazaroltam második tanévem, egy Gordon-tréningen ismertem meg. Akkortájt divatoztak a különféle pszichológiai izék, s mivel én amúgy is szerettem szenvedni, kapóra jött a lelkizésbe öntött hódítás. Elmesélem, hisz ez is korjellemző magyar próza, majd meglátjátok.
     Irén egyike volt azoknak a műanyagbaba-szerű nőknek, akik átmenetet képeznek a festékcicák és a feketébe öltözött, fehér kezükben Heideggert szorongató bölcsészlányok között.