A vérszerződésSok-sok idő telt el azóta, hogy Hunor és Magor leszármazottai elszakadtak egymástól. A keleten maradt magyarok között azonban szájról szájra járt a rege a csodaszarvasról, a fél Európát meghódító Atilláról s Csaba királyfiról, aki örökül hagyta rájuk Atilla birodalmát. Azóta nekik is el kellett hagyniuk a tejjel-mézzel folyó, Lebédiát a besenyők miatt, akik vad és kegyetlen harcosok voltak, s mindegyre rajtaütöttek a magyarokon. Egy alkalommal, mikor a férfinép a görög császár megsegítésére távol volt otthonról, szálláshelyeiket is felégették, az otthon hagyott védtelen asszonyok, öregek, ártatlan gyermekek egy részét kardélre hányták. Akkor jöttek ide, ebbe a folyók barázdálta füves-lapályos országba, amelyet Etelköznek, azaz "folyók közének" neveznek. Hanem a besenyőktől itt sem volt nyugtuk.Távolból, tiszta időben ide látszottak a Karpátok csúcsai: azokon túl van az az ország, amelyről Csaba és hunjai meséltek nekik.Újra felkerekedtek tehát, s elindultak arrafelé, ahol a nap az erdőborította hegyek mögé bukott.Álmos fejedelem itt tanácsba hívta össze a hét magyar törzs vezéreit. Ott vannak már az áldozó- és tanácskozóhelyen. A vén fákkal körülvett tisztás irányából füst száll a magasba: Torda, a főtáltos áldoz fehér lovat a Hadúrnak.-Jó híveim! - szól az öreg fejedelem. – Azért hívtalak ide, hogy megmondjam nektek: érzem, betelt az én időm. Megfáradtam. Harc helyett pihenni vágyom. De a magyar nemzet számára még csak most jött el a tettek ideje. Mögöttünk az üldöző besenyők, előttünk Atilla öröksége, amelyen idegen népek osztoznak. Új vezér kell tinéktek, aki fiatal, s erős kézzel összefogja a hét törzset, kardja erejével, kardotok erejével megszerzi Atilla országát.Torda, a főtáltos hosszan és mélyen néz az áldozati oltár lassan hamvadó tüzébe, majd ő is megszólal:- Hadúr segíteni fog benneteket. Válasszatok új fejedelmet, Árpádot, Álmos fiát, és tegyetek erős esküt, hogy a hét törzs egy akarattal fog mellette állni, most és mindörökké, az idők végezetéig.Azzal magasba emelte az aranyserleget. - Íme, ez a serleg. Járuljatok hozzá egyenként, és kardforgató karotokon az eret megnyitva, csorgassátok véreteket ebbe az edénybe.A vezérek úgy cselekedtek.- Most pedig - zengett újra az ősz Torda hangja - esküdjetek meg, hogy amíg Árpád nemzetsége él, csak ebből a nemzetségből választotok fejedelmet, hogy a hazát, amelyet az ö vezetésével szereztek, egymás között igazságosan osztjátok el. S végül esküdjetek, hogy azt, aki hűtlen lenne a választott fejedelemhez, vagy aki viszályt támasztana tiközöttetek, halállal büntetitek.A hét vezér utána mondta az esküt, majd mindegyikük egy-egy kortyot ivott a közös vérből, amellyel közös akaratukat megpecsételték.A maradék vért az ősz táltos beleöntötte a hamvadó tűzbe.- Így ömöljön ki a vére annak, aki az esküjét megszegi -mondta.A hét vezér pedig pajzsra emelte az új fejedelmet, Árpádot és visszatért vele a táborba, ahol a nép örömrivalgása közepette hordozták végig.**********Aznap éjjel Álmosnak, az öreg fejedelemnek nyoma veszett.Később az a hír kelt szárnyra, hogy visszatért az elhagyott táborhelyre. Azt is beszélték, hogy amikor felkereste azt az áldozóhelyet, ahol a vezérek a vérszerződést kötötték és Árpádot pajzsukra emelték, nagy vihar kerekedett, és a Hadúr villám képében alászállt az elhagyott oltárra, magához ölelve Álmost.A vezérek között volt olyan, aki népével vissza akart indulni Lebédiába. Már fel is kerekedtek, de kelet felöl hirtelen elsötétült az ég: turulmadarak csaptak le seregestől a visszafordulni akarókra. Szárnyaik csapkodásával, hegyes csőrük, éles karmaik csapásaival nagy rémületet okoztak. Megsebzett emberek-állatok rohangáltak össze-vissza, míg végül a töredék nép is visszafordult a fősereghez.A Vereckei-hágón, nem messze attól a helytől, ahol két testvérpatak siet alá, az egyik kelet, a másik nyugat felé, szelíd magaslaton egy előkelő öltözetű lovas áll. Árpád az, az újonnan választott fejedelem.Tekintete a ködből elébe sejlő tájat fürkészi: a napnyugat felé nyíló völgyet, amelynek úttalan útján omlik alá népe. Lovasok, a ködből elővillanó dárdákkal, málhás szekerek, roskadásig megrakottan, kóbernyílásaikon kikandikáló asszonyokkal és gyerekekkel. S körülöttük, közöttük mindenfelé a jószágot terelő férfinép.Amint elhaladnak a magaslat mellett, egyikük-másikuk feltekint a fejedelem moccanatlan arcára.Ö tudja, hová tart ez a nép: új, biztonságot ígérő hazába.
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kapcsolódó cikkek:
Szakrális Kárpát
Csaba királyfi
Kárpát-medence Földi paradicsomkert-2.rész
Atilla-a hun király