Atilla halálaAtilla, a hunok nagy királya megtért Róma falai alól. Vissza, birodalma székvárosába, övéi közé.Amerre útja vezetett, a hunok mindenütt örömujjongással fogadták.Különös örömmel készült fogadására székvárosának népe. A sátrak közötti tért, ahol hétköznapokon ügyes-bajos dolgaikban foglalatoskodó asszonyok és rabszolgák hada nyüzsgött, ahol öregek üldögéltek, vagy gyermekek hancúroztak, játék közben tanulva meg bánni karddal, nyíllal, kopjával, most szabaddá tették: vesszőnyalábokkal tisztára söpörték, majd friss falevelekkel hintették be az útvonalat, ahol Attila és kísérete a pompás sátorpalotáig elhaladt.Az ünneplés ez alkalommal nem csak a hazatérő királynak és a seregnek szólt: Atilla új asszonyt készült házába hozni. Réka királyné akkor már ott pihent a Rika erdejében, nyugalmát a bükkerdők leveleinek susogása, a patakok csobogása, a hűs patakvízre szomjazó őzek-szarvasok nesztelen lépte őrizte. Ünnep volt az új feleség érkezése. Ünnep Atilla lakodalma is. Delelőn állt a nap. A király palotája tele volt ünneplő néppel. A padlót pompás szőnyegek borították, a fából faragott oszlopokat virágok és zöldágak fonatai ölelték körül.*********** Rabszolgák tucatjai hordták szét arany- és ezüsttálakon az ételeket, s helyezték mély meghajlással a vendégek előtt álló arany- és ezüsttányérokra, töltötték a gyöngyöző bort az arany- és ezüstserlegekbe. A pompás öltözetű vendégsereg közepén, valamivel magasabban a többinél, külön asztalnál ült Atilla és új asszonya. Nyugodt, de erőt sugárzó arccal nézett le a vigadó vendégseregre, amelyben egyre magasabbra hágott a jókedv. De nemcsak ez különböztette meg a többiektől, hanem öltözete is: az egyszerű, ősi hun viselet s a fatányér és fakupa, amely előtte állt. Késő este volt már, amikor a király új asszonyával, Mikolttal a belsőházba vonult. S már majdnem megvirradt, mire körös-körül elcsendesedett a víg násznép. Reggelre azonban nagy-nagy szomorúságra ébredtek a hunok: nászéjszakáján meghalt Atilla. Aki Isten kardját forgatva oly sok csatából került ki sértetlenül, akiről az a hír járta, hogy testét nem fogja fegyver, azt álmában eleredt orra vére fojtotta meg. Az ébredő ifjú asszony, amikor észrevette, mi történt, sikoltva szaladt ki a sátorpalotából, s amerre futott, jajongás kelt a nyomában. Mély gyászba borult az egész hun nemzetség. A férfiak a gyász jeléül késsel hasogatták meg arcukat, a nők fehér ruhát öltöttek: a hunoknál a fehér volt a gyász színe.Torda főtáltos parancsot adott, hogy vezessenek fehér lovat az áldozóhelyre. Meg kell tudakolni a Hadúrtól, miképpen történjen a legméltóbban Atilla temetése. Amikor előjött a ligetből, ahol már magasra szállt az áldozat füstje, minden szem reá tapadt.A vén táltos pedig reszkető hangon tolmácsolta a Hadúr szavait:-Urunknak ekképpen legyen nyugovása:Víz alá, föld alá készüljön lakása,Fényes napsugárba, sápadt holdsugárba,Harmadiknak pedig sötét éjszakába.Melléje tétessék harci paripája,Fegyvere, sok kincse, szép arany marhája,Kísérje is el öt minden hív szolgája,
Legyen véle ott is szépséges mátkája.
Így is történt. Nem messze Atilla székvárosától folyt a Tisza. Annak egyik ágát elzárták, s száz rabszolga ásta meg a sírt az üres folyómederbe. Aztán a holt király testét betették egy színarany koporsóba, a színarany koporsót egy ezüst koporsóba, az ezüst koporsót egy vaskoporsóba. A mélyre ásott sírba melléje került kedvenc harci ménje, odatették fegyvereit és kincsek sokaságát. S voltak, akik biztosan tudták, hogy a sírt ásó rabszolgákkal együtt az ifjú asszony, Mikolt is követte urát a halálba. Aztán visszaeresztették a Tiszát eredeti medrébe. Azóta másfélezer évnél is több múlt el. Népek jöttek, népek mentek a Duna-Tisza közén. Sokakat kísértett a legenda Atilla király mesés kincséről, a színarany és az ezüst koporsóról. Sokan keresték, még többen találgatták a helyet, ahol nyugszik. De senki meg nem találta.
Atilla pedig most is ott pihen háborítatlan: víz alatt, föld alatt, napsugárban, holdsugárban, fekete éjszakában.
Új könyv a témával kapcsolatban:
Attila, Isten ostora
Könyv szerző(i): Montcassen, Jean-Pierre
http://konyv-konyvek.hu/attila_isten_ostora
Ez a mű hiánypótló történelmi regény, olvasása közben érzékeljük, hogy Attila mekkora egyéniség volt. Egyik hun uralkodó sem jutott olyan magasságokba, mint ő, s ennek okát többé-kevésbé fölfedi a szerző. Attila életét végigkíséri egy különös, drámai szerelem, amely a szemünk előtt lobban föl, és lángol az egekig
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kapcsolódó cikkek:
Szakrális Kárpát
Vérszerződés
Csaba királyfi
Kárpát-medence Földi paradicsomkert-2.rész