Ülök a tóparton el,elmerengve

Nézem a vizet,s az jutott eszembe

Mi lenne,ha Én is csepp lennék a vizben

Úgy,mint egy kisbolygó az ég tengerében

Hullámokat sodor lábamhoz a szél

Az álmodozásom ezzel véget is ér

A messzi távolban egy hajó útra kél

Dagasztja vitorláját az északi szél

Megcsillan a vizen napnak sugara

Megérinti szivemet,mint a fuvallat

Lenyűgöz engem a táj szépsége

Varázslatos hely ez,ide visszatérek

Látom a halakat úszkálni a vizben

Kavicsokat dobálok éppen délidőben

Tüzesen süt a nap már,már megis éget

Bebújok a sátramba most már heverészek

Alkonyatkor megint ránézek a vizre

Hullámnak nyoma sincs megnyugszik már végre

Égen a csillagok mutatják arcukat

Mosolyogva néznek le rám,s szórják áldásukat