Őrizem a szemed,s fogom a kezed

Mit az idő oly ráncossá tett

Nézem az arcod,s közben elmerengek

Bizony az idő eljárt feletted

Emlékemben őrzöm fiatal arcodat

Sugárzó termeted,s feltűzött hajadat

Megköszönöm én az életemet neked

Hogy felneveltél,s vigyáztad léptemet

Ha szomorú voltam Te megvigasztaltál

Este lefekvéskor pedig mesét mondtál

Netalán-tán ha rossz voltam egy picit

Te büntetésből csak legyintettél kicsit

Hajnalban keltél,s mentéldolgozni

Hogy megetesd otthon a sok éhes pocit

Most én is a te utadat járom

Konyhalány lett belőlem talán nem is bánom

Ez már a múlté,éljünk a jelenben

Én felnőttem immár ötven éves lettem

Most,hogy fogom a kezed az jár a fejemben

Rájöttem,hogy az idő eljárt felettem

Drága jó Istenem!

Te aki alkottad e világmindenséget

Nézz le ránk

És bocsásd meg az emberi eszetlenséget

Elfajzott a világ

Nem hisznek már benned

Mióta világ a világ

Csak háború dúl benne

Zsidók milliói vesztek gázkamrába

Gyerekek sikolya szállt az éjszakában

Mert volt egy ember ki tiszta faju árja

Vitette el a zsidókat Auswitch táborába

Hol voltál akkor Drága jó Istenem?

Hagytad,hogy e nép ,féljen,s szenvedjen?

Hisz saját képmásodra teremtettél minket!

Háborog a tenger,s nagy a hullámja

Zeusz Isten mérges villámokat szór rája

A halászok a tengeren megvannak rémülve

Imádkoznak Istenhez mentsél meg bennünket

Drága jó Istenem nehagyj minket cserben

Add,hogy a vihar enyhülést leljen

Mi csupán halászunk,hogy ne haljunk éhen

Otthon vár az apróság ez az amit kérek

Meghallgatja szavát a mi Istenünk

Haza mennek most már nincs mitől félniük

Szelik a habokat a kikötő felé

Ott várja őket a sok apró nép

Eljött hát a tavasz,megszépül az erdő

A nap is kikacsingat,s eltűnik a felhő

Bontogatja szirmait a sok szép virág

Feléled tavaszra az egész világ

Csicseregnek a madarak,hallom éneküket

Azt dalolják nekem szeressél bennünket

Lábamhoz repülnek,s néznek kitartóan

Később aztán felszállnak,oly boldogitóan

Kinyilnak a virágok is,hajladoznak a szélben

S ontják illatukat bűvöletükben

Átjárja lelkemet az orgona illata

Perzseli szivemet a szerelem szava

Feléled a vizi világ,s elolvad a jég is

Patakocska folydogál a medrében végig

Tavasz van,tavasz van ezt kiáltom Én is!

Ülök a tóparton el,elmerengve

Nézem a vizet,s az jutott eszembe

Mi lenne,ha Én is csepp lennék a vizben

Úgy,mint egy kisbolygó az ég tengerében

Hullámokat sodor lábamhoz a szél

Az álmodozásom ezzel véget is ér

A messzi távolban egy hajó útra kél

Dagasztja vitorláját az északi szél

Megcsillan a vizen napnak sugara

Megérinti szivemet,mint a fuvallat

Lenyűgöz engem a táj szépsége

Varázslatos hely ez,ide visszatérek

Látom a halakat úszkálni a vizben

Kavicsokat dobálok éppen délidőben

Tüzesen süt a nap már,már megis éget

Bebújok a sátramba most már heverészek

Alkonyatkor megint ránézek a vizre

Hullámnak nyoma sincs megnyugszik már végre

Égen a csillagok mutatják arcukat

Mosolyogva néznek le rám,s szórják áldásukat