Őrizem a szemed,s fogom a kezed

Mit az idő oly ráncossá tett

Nézem az arcod,s közben elmerengek

Bizony az idő eljárt feletted

Emlékemben őrzöm fiatal arcodat

Sugárzó termeted,s feltűzött hajadat

Megköszönöm én az életemet neked

Hogy felneveltél,s vigyáztad léptemet

Ha szomorú voltam Te megvigasztaltál

Este lefekvéskor pedig mesét mondtál

Netalán-tán ha rossz voltam egy picit

Te büntetésből csak legyintettél kicsit

Hajnalban keltél,s mentéldolgozni

Hogy megetesd otthon a sok éhes pocit

Most én is a te utadat járom

Konyhalány lett belőlem talán nem is bánom

Ez már a múlté,éljünk a jelenben

Én felnőttem immár ötven éves lettem

Most,hogy fogom a kezed az jár a fejemben

Rájöttem,hogy az idő eljárt felettem