Schvalm Rózsa: Nap –támad versére

Az Ember maga....

Az Ember maga anyag és szellem.
Egységbe forrva az Égi vizekkel ,
Lélekké nemesedik.
Ki elveszi magától a maga étkét, 
legyen az szellemi , vagy anyagi,
az elveszi magától az egységet.
Isten lélek testét annak adja, 
ki a Maga Testén és szellemén 
Maga fakasztja annak minden ,
élhető örömét.
Ezért kell hogy táplálékotok legyen
mindkettő mi Földtől s mi szellemi értékből
fogantatott

Nagy László: Ki viszi át a szerelmet
versére

Ma én......

Nézz fel az Égre....
Látod-e ott fent azt a kárpitot,
mely életeink nevesített színpadára
szellemiségeink hírnökéül 
dísz függönyt alkotott? 
No ha látod ,akkor máris tudhatod,
Mi mindannyian éljük azt a darabot, 
melynek felvonásai írva,
Isten szerelmei kezébe csitítva......
S a szerető tolla,s tintája is legott,
Isten tenyerében volt nyugodott,
Mikor szíveink szeretetéből alkotott!

A póruljárt farkas :)

A Birkának van egy barikája. 
Egyik Dúrban másik Mólban járja.
És a fránya farkas pördül fordul 
s amit lenyelt akkordokban kordul. 
Aztán mikor nagyon szédül tőle
bele böfögi a levegőbe,
majd utána gyorsan odahányja.
Így szabadul bari anyukája.
De hogy a szavamat ne felejtsem
nyálas lett tőle egy kicsit a szentem,
így a farkas nem gusztálta többet,
s elment füvet szedni mindőjüknek.

Mondom....

Mondom......
Soha nem lesz másként .
Csak így ......Szeretve.
Érzékekkel becézve......közelebbre.
s ha belehalunk mert tőlünk ezt kérik..
akkor halunk érte .....csontig, velőig, érig. 
...így becézzük magunkévá telhetetlenül a teljességet,
s aztán halni hagyjuk .......
de valakiben.. mégis Újra éled.

Harmath Józsefnek

Mondd!

Mondd hogy ne szeretnélek...? 
Ki egy vagy velem,
A teremtés karján simogató tenyerem.

Bele helyeztem az olvadót,
szívedről csordulva szíveknek ihatót.

Bele helyeztem az Élhetőt,
harmattól ébresztő csókomtól zümmögőt.

Bele helyeztem kicsinyeket,
csacsogó madár daltól fényes hamvas földeket.

Bele helyeztem a feltörő eret,
a patakká duzzadó reményeket. 
A vágytól duzzogva remegve hallgatót. 
A folyamban hömpölygőt, s az áttörve zúdulót.

Megszülettem.

Megszülettem, mert így akarta a meztelen szózat!
Megszülettem szónak, hogy elszavaljam,milyennek vágytatok.
Szürke hajam tompán fakó
Éj szemem kék, vad,s kápráztató mikor haragszik.
És selymesen puha mint a lágyan simogató naplemente bíbora
mikor elnyúlik fáradtan megpihenve A Magyar Ég taván. 
Békésebb vagyok minden Békénél,
és Szabadabb minden földi szerelemnél.
Lélek kezek csókoltak hímessé mint a márciusi első virágrügyeket
az Isten sóhajtása.

Mindenki........

Mindenki,
aki már végig járta lelke bugyrába zárt
csalódásait,
az mind a saját arcát hordja,
s álarca ha volt is rég kidobta.
De ha sebei még fájnak
nem kínálja csókját fel a Világnak,
csak annak az Egynek 
ki megérti, nem lehet már többé agyon sebezni,
mert ott a régi is mind felszakad.
Ezért óvd a szívedet,
s ki még álarcát hordja irányodba, mert csak
képzelete sodorta feléd szorosan ölelni egy
utolsó tangóba,
attól menekülj.

Mindenki beléphet......

Mindenki beléphet kopogtatás nélkül
Ki szívével kopogtat , s az ajtó nyílik.
S nem távozhat el onnan senki addig
míg Isten szívében nem tükröződik.
Mert magad meglátni 
a másikat látni...
Ott és akkor amikor sír.
S az öleléseddel s csókoddal gyógyítani
abból amit ott és akkor még épp kibír.
S mindig az a kedves,aki kopogtat,
mert népére Isten így talál.
Hogy szívhangokat hall még zokogni
bennük ahol már ölné rég a magány.

Mindenki........

Mindenki azzal akarjon élni ,
kiben szerelme teljességét félti.
Így oda szálljon minden sóhaj,
ahol viszonzásra talál, 
szív rugóban. 
A haza háza mindenütt ott van,
s még bennem is izzik egy Égi sóhaj,
mely oltalomra lelhet valaki szívén.
Mert ki vágyaiban Istenével honos,
annak létezése is vele azonos.
Nem kell Földön hozzá kapaszkodni,
mert a szerelmes szabadságunk 
sem baba holmi,
de kivel együtt élünk azzal lobog.

Minden alkotásnak.........

Minden alkotásnak meg van az Ő párja.
Talán a Földön lenn, vagy az Égbe zárva.
S van kinek több is van. Ha lélekkel hívta.
Ezernyi szó kevés hogy személyét leírja.
Hajlékony Ő mint a nádszál,
S Keményebb Ő mégis , minden katonánál.
Lágy az arcvonása akár egy leányé, mégis 
férfiból van, sszeretete átér minden létezőt.
S tudod hogy Ő másképp ölel mint egy Ember.
Az Ő ölelésében nincs fájdalom de tenger
mélységű szeretet mi ringat.