EMMAUS FELÉ.

Mi emberek,csak emberek vagyunk,

oly gyakran ballagunk

ketten,néhányan,olykor csüggedten

Emmaus felé.

Nem nézünk föl,csupán magunk elé.

Kínzó kérdések gyötrik az agyunk

   Választ nem értve

   a sok miértre.

Megyünk,ballagunk.

Mi emberek sokszor szánalmasak vagyunk.

A magasból Valaki ránk figyel.

Hozzánk társúl,de úgy,mint idegen.

...Leszáll az alkony és itt az este

Sötét van kint,Sötétebb ideben

S mert úgy szeret az Irgalomnak  ATYJA

pislogó mécsünk szolgája által

   Ő gyújtogatja.

Az út maga úgy hatvan futamat

--egyiknek több,másiknak kevesebb.

(nyolcat ebből már együtt vagyunk)

Szetet lángja így együtt járva lett hevesebb

Lelkünk is együtt az Ige által lett nemesebb

Mikor úgy látszott már-már itt a cél

Csak annyit mondott,hogy tovább megyen

Csak annyit:,,kell,hogy így legyen!"

Mi kértük őt,hogy:,,Még ma légy velünk

megáldani ÚRI szent ételünk

  megáldni életünk..."

...Beszél e kép..S mint rég ott Emmausban

  a Harmadik,az addig idegen

megldva a szövetség jegyeit

bár kint sötét de fény gyúl ideben'

...Fölismerik,mikor már nincsen ott:

,,AKI az úton nekünk válaszolt

közöttünk többször úgy megáldva szólt

Az ÚR szolgája volt

               Az ÚR szolgája volt..

      (2003 .a lelkipásztorunk elbúcsuzásakor.B.D.)