Vén korban is...

                          (Zsoltárok 92:13-15)

Öreg hársfák a korház udvarán

Tele virággal,ontják illatuk.

Alattuk náhány pad,rajta betegek

pihennek,csevegnek....Hallgatom szavuk.

Az ágak közül néha fölcsendűl

édes,tiszta hangja egy pici madárnak.

Így adja ő jelét,hogy örűl a nyárnak.

.Hűvös alkonyatkor,mikor minden hallgat

a Nagy Értelmező megkérdez és vallat:

,,Mindez,amit itt látsz tudod mit jelent??

 "KÜLÖNÖSEN NEKEM "

(....különösen nekem sok sokom van a hálára..O.J.-idézet)

Egyre jobban visszhangzik

e két szó szívemben.

Nagyszerűen egyszerű,

mégis ennél hívebben

fogalmazni nem lehet.

Napi zajtól csendesűlve,

Kegyelmbe elmerűlve

Megállok,hogy jobban halljam

s hogy mit érzek meg kell valjam.

Amint hallom újra-újra

hangolódik lelkem húrja

  Hál-adásra.

..Elmehetnék mint a kilenc

háládatlan annyi jóval.

De e két szó úgy megfogott,

amit többször elzokogott

közöttünk egy imádkozó

Hálaadó szóval.

EMMAUS FELÉ.

Mi emberek,csak emberek vagyunk,

oly gyakran ballagunk

ketten,néhányan,olykor csüggedten

Emmaus felé.

Nem nézünk föl,csupán magunk elé.

Kínzó kérdések gyötrik az agyunk

   Választ nem értve

   a sok miértre.

Megyünk,ballagunk.

Mi emberek sokszor szánalmasak vagyunk.

A magasból Valaki ránk figyel.

Hozzánk társúl,de úgy,mint idegen.

...Leszáll az alkony és itt az este

Sötét van kint,Sötétebb ideben

S mert úgy szeret az Irgalomnak  ATYJA

pislogó mécsünk szolgája által

   Ő gyújtogatja.