"URAM,HOGY LÁSSAK!"

URAM,hogy lássak,nyitsd meg szemem

-Látni- ez csoda,ez kegyelem

Látni Teveled Igéd szerint

URAM,taníts meg engem szegényt!

Uram,hogy lássak szívembe be

Igédnek fénye leplezze le

Ismerni bűnöm.Látni taníts,

Ily kegyelemben,oh gazdagíts

Uram,hogy lássak,érintsd szemem

A helyes útat így meglelem

Útadon járni TE add e fényt

Csak téged látni segíts--szegényt!              

Uram,hogy lássak,ha jön vész

Erős karodat,mely védni kész,

S tüzes lovagok számos seregét.

    AZ ÚRNAK KEZE

Gondolatom a messze múltba száll

Szemlélem hatalmas Istenem

A lelkem gyakran tettére rá talál

S így hitem alapját meglelem.

Csodáid csodálom csendesen URAM

Gyermekid életén kezed jelen'

S míg évek száma a múltba elsuhan

Nem változik soha e kegyelem

Kezedről zeng most szívem éneket

KEZED védi e gyenge életet,

Amikor jönnek komor fellegek

Szeretve felemel,hogyha csüggedek.

Az ÚRNAK KEZE kereste életem

Az Ő keze mutatta Golgotát

Levette rólam,mi kínos félelem

Segít elérni lelkem otthonát

           (1972.Csernáton.B.Dénes)

Egy kis jó és a ,,JOBB"

    Napra nap jött,hétre hét

Így lett mintegy hetvenhét

      levél az Emailen.

Fogadtam is örömmel,

védem foggal-körömmel

    mindet megkímélem.

...De ezeknek csattanója

 egyszer egy napon:

Megrekedt az imélem

s most magamat itélem...

  Oda a lapom.

...Ez az,ha csak fogadom

tovább ritka-szám adom.

   Betelve lezárúl.

...Mit az ÚR JÉZUS tanít

belülről nyugtalanít.

   Engem is elárúl.

Gyűjteni,gyűjteni magamnak

     s nem másnak.

      Vén korban is...

                          (Zsoltárok 92:13-15)

Öreg hársfák a korház udvarán

Tele virággal,ontják illatuk.

Alattuk náhány pad,rajta betegek

pihennek,csevegnek....Hallgatom szavuk.

Az ágak közül néha fölcsendűl

édes,tiszta hangja egy pici madárnak.

Így adja ő jelét,hogy örűl a nyárnak.

.Hűvös alkonyatkor,mikor minden hallgat

a Nagy Értelmező megkérdez és vallat:

,,Mindez,amit itt látsz tudod mit jelent??

 "KÜLÖNÖSEN NEKEM "

(....különösen nekem sok sokom van a hálára..O.J.-idézet)

Egyre jobban visszhangzik

e két szó szívemben.

Nagyszerűen egyszerű,

mégis ennél hívebben

fogalmazni nem lehet.

Napi zajtól csendesűlve,

Kegyelmbe elmerűlve

Megállok,hogy jobban halljam

s hogy mit érzek meg kell valjam.

Amint hallom újra-újra

hangolódik lelkem húrja

  Hál-adásra.

..Elmehetnék mint a kilenc

háládatlan annyi jóval.

De e két szó úgy megfogott,

amit többször elzokogott

közöttünk egy imádkozó

Hálaadó szóval.

EMMAUS FELÉ.

Mi emberek,csak emberek vagyunk,

oly gyakran ballagunk

ketten,néhányan,olykor csüggedten

Emmaus felé.

Nem nézünk föl,csupán magunk elé.

Kínzó kérdések gyötrik az agyunk

   Választ nem értve

   a sok miértre.

Megyünk,ballagunk.

Mi emberek sokszor szánalmasak vagyunk.

A magasból Valaki ránk figyel.

Hozzánk társúl,de úgy,mint idegen.

...Leszáll az alkony és itt az este

Sötét van kint,Sötétebb ideben

S mert úgy szeret az Irgalomnak  ATYJA

pislogó mécsünk szolgája által

   Ő gyújtogatja.