[MAHÁVAGGA I.6.]

 

- Szerzetesek, két véglettõl kell távol tartania magát annak, aki remeteségbe távozik. Milyen két véglettõl? Az egyik az, amely elmerül a gyönyörökben, a gyönyörök élvezetében; ez üres, hitvány, közönséges, nemtelen, értéktelen. A másik az, amely elmerül az önkínzásban; ez fájdalmas, nemtelen, értéktelen. Szerzetesek, a Beérkezett mindkét végletet elkerülve rátalált a középútra, amely megnyitja a szemeket és megvilágosítja az elmét, amely nyugalomra, megismerésre, megvilágosodásra, kialvásra [nirvánára] vezet.

[MAHÁPARINIBBÁNA-SZUTTA, RÉSZLETEK]

 

. . . Amikor a Magasztos elegendõnek látta a Nádikában töltött idõt, szólt a tiszteletreméltó Anandának:
- Induljunk, Ánanda, menjünk Vészálíba!
- Igen, uram - válaszolta engedelmesen a Magasztosnak a tiszteletreméltó Ánanda. Ekkor a Magasztos nagyszámú szerzetes kíséretében útra kelt Vészáliba. Ott egy ideig Vészáliban tartózkodott a Magasztos, Ambapálí ligetében. [... ] Ambapálí táncosnõ hírét vette:
- A Magasztos Vészálíba érkezett, Vészálíban tartózkodik, az én mangóligetemben!

[CSULLAVAGGA VII. 3.]

 

Ebben az idõben a Magasztos népes gyülekezet körében ült, és a Tant fejtegette a királynak és kíséretének. Ekkor Dévadatta felállt ülõhelyérõl, és felsõruháját fél vállán átvetve, összetett kézzel meghajolt a Magasztos felé, és így szólt a Magasztoshoz:
- Uram, a Magasztos már elgyengült, megöregedett, megvénült, útját végigjárta, életét leélte. Uram, a Magasztos most már ne törõdjék semmivel, élvezze az e világon elért nyugalmat, bízza reám a szerzetesek gyülekezetét, én fogom vezetni a szerzetesek gyülekezetét.

[MAHÁVAGGA I. 1, 5-8.]

 

Ebben az idõben a magasztos Buddha Uruvélában, a Nérandzsará folyó partján, a bódhifa tövében ült, miután a megvilágosodása bekövetkezett. És a Magasztos keresztbe tett lábbal ült a bódhifa tövében hét napig egyfolytában, a megvilágosodás boldogságában. [...]
Hét nap elmúltával a Magasztos visszatért révületébõl, és a fa tövébõl átment egy adzsapála vadfügefa alá. Odaérve, leült az adzsapála vadfügefa tövében.

[MADDZSHIMA-NIKÁJA 36.]

 

[Buddha szól:
- És ekkor, Aggivesszana, még megvilágosodásom elõtt, mielõtt még megvilágosodtam volna, mikor még csak bódhiszattva voltam, ez a gondolatom támadt: "Az otthon rabság, szemétgödör. A remeteség szabad levegõ. Aki a házban marad, nem képes a teljesen megigazult, teljesen megtisztult aszkétaéletnek eleget tenni. Jobb lesz, ha most hajamat és szakállamat lenyírva, sárga ruhát öltve, otthonomból az otthontalanságba távozom."

És egy idõ múltán, még ifjúkorom virágában, fejemen fényes fekete hajjal, boldog fiatalság gyönyörét élvezve, férfikorom elején, síró és jajveszékelõ szüleim akarata ellenére, hajamat és szakállamat lenyírva, sárga ruhát öltve, otthonomból az otthontalanságba távoztam.

[NIDÁNAKATHÁ II.]

 

Egy napon a Bódhiszattvának kedve támadt kikocsikázni a palotája melletti parkba. Hívatta kocsisát, szólt neki:
- Fogj be a kocsiba!
- Igen, uram - válaszolta engedelmesen. Minden ékességgel felékesítette a legszebbik, pompás kocsit, befogott négy, lótuszszirom színû fehér paripát, és jelentkezett a Bódhiszattvánál. A Bódhiszattva felült az istenek hintóihoz hasonló kocsira, és elindult a parkba.
- Elérkezett Sziddhattha királyfi megvilágosodásának ideje, mutassunk neki jelet!

[NIDÁNAKATHÁ II.]

 

Egy alkalommal Kapilavatthu városban kihirdették a nyári holdtölteünnepséget. Nagy tömeg mulatozott az ünnepségen. Májá királyné a holdtöltét megelõzõ hetedik naptól kezdve megtartóztatta magát a részegítõ italoktól, s virágfüzérekkel és illatos kenetekkel ékesen vett részt a holdtölte-ünnepségen.

A hetedik nap reggelén felkelt, illatos vízben megfürdött, bõkezû adakozás során négyszázezer pénzt szétosztott, minden ékszerével felékesítette magát, a legfinomabb ételeket fogyasztotta, elvégezte az ünnepi szertartásokat, majd ünnepi öltözetben hálóházába lépett, lepihent fényes nyoszolyájára, álomra szenderedett, és ezt az álmot álmodta:

Négy mahárádzsa nyoszolyástul felemelte, a Himálajára vitte, a hatvan mérföld széles Manószilá-fennsíkon letették egy hét mérföld magas szálafa tövében, és távolabb léptek.

Az Éles Kerék - Fegyver

A tudat képzése a Mahájána hagyomány szerint

 

E mû címe "Az ellenség szívébe hatásosan vágó éles kerék-fegyver."

Szívembõl hódolok neked, Jamantaka,
Haragod szemben áll a Nagy Halál Urával.

1

Habár a gyógyító szép növények kertje nincs messze,
a mérgezõ növények dzsungelében kevélykednek a pávák,
mert nem a kerteket kedvelik,
a mérges növények lényegétõl gyarapszanak õk.

2

Hasonlóképp**, a hõs bodhiszattvák
a világi dolgok dzsungelében maradnak.

A mantra szó az elme felszabadítására utal, és olyan védikus himnuszt takar, amely gyakorlatilag egy bizonyos istenségen való meditációt idéz elõ.

Egy hiteles gurutól kell megkapni, mert csak így van teljes hatása.

A mantra lehet csak egy szó vagy csak egy mantra-mag (bídzsa), mint például az om (aum) szótag, vagy pedig állhat több szóból is.

Többszöri, alig hallható ismétlését dzsapának nevezik, amely egy nagyon komoly meditációt jelent.

Általában gyöngyökön, illetve imafüzéren történik a mantrázás, mert ez elõsegíti a koncentrációt.

Sziddharta, Kapilavastu uralkodója, aki késõbb Buddha néven létesít Indiában szellemi központokat, boldogan él szeretteivel palotájá­ban. A figyelmeztetések ellenére nem gondol hercegsége védelmére, és egy nap bekövetkezik a tragédia: A szomszéd uralkodó jól felfegyverzett seregével megtámadja Kapilavastut. Feleségének és két gyermekének egy kis lényszerû segítségével sikerül megmenekülnie ...