A soproni villamosvonal a mai Magyarország területén lévő városok közül a legrövidebb ideig üzemelt. Az 1000 mm nyomtávú vonalat 1900. április 30-án adták át a forgalomnak, de 23 év után bezárták. Ennek oka az volt, hogy a vonalvezetés kényelmetlenül kacskaringós volt, a végpontokat csak nagy kerülővel kötötte össze. Az üzem így nem hozta meg a várt utasforgalmat és jövedelmezőséget.

1900-ban a következő vonalakat adták át:

• a fővonal a GySEV pályaudvar - Várkerület - Déli pályaudvar vonal volt, mely megkerülte Sopron történelmi városmagját. A villamosvonal a Kossuth utca végén szintben keresztezte az ebenfurthi vasútvonalat. 1903-ban meghosszabbították a Déli pályartól a Baross utca végéig a Sörgyárig, de csak alkalomszerűen közlekedett erre villamos. A fővonalon hat forgalmi kitérő volt, 16 megállóval;
• egy szárnyvonal is épült a Pannónia szállótól az Ezüst utca - Magyar utca - Győri út vonalon a Vágóhídig. Ennek a vonalnak olyan kicsi volt már a kezdetektől fogva a forgalma, hogy 1903-ban megszűntették, elbontották;
• a kocsiszíni vonal a Kossuth utca északi végéből ágazott ki, a Flandorffer (Táncsics) utcában lévő csarnokhoz.

A megnyitóra a szombathelyi kocsikkal szinte teljes mértékben megegyező motor és pótkocsikat vásároltak a Roessemann & Kühnemann gyártól. Hat motorkocsit vásároltak, melyek 1-6-os pályaszámot kaptak, valamint két nyitott szekrényű nyári pótkocsit 11-12-es számon. A két pótkocsit - hasonlóan a szombathelyi átalakításhoz - még a megnyitás évében zártszekrényű motorkocsivá alakították át a pályaszám megtartásával. Így ezen kocsik jellegzetes eltérése csak az oldalablakok száma volt.

A soproni villamosvonalat 1923. május 31-én zárták be. Ekkor a villamosokat is selejtezték.