Riport a „ rohadékkal”

-Maga kicsoda? – hebegi  a  nő, a feléje lépkedő férfitől ki még mindég  lövésre készen szorongatja  a sorozatlövő puskát, melyel az előbb lelőtte a nő két támadóját.

-Hogy én? – lepődik meg a férfi a kérdésen. Őtőlle nem szokták azt kérdezni hogy Ő kicsoda. Barna szemeit a reszkedő nőre szegezi és pontossan egy lépésre áll meg előtte. Válasz helyett a puska csővével a huszon  éveiben lévő nő jobb formás combjára szoritja a korcáig felhasított fekete térdig érő, szél lebegtette szoknyáját.

- Kezdi nő is dörzsölgetni mindkét bokáját, de a férfiről le nem meri  a venni a tekintetét.

Végül bátorságát összegyüjti és megszólítja. 

-„Patkány” Úr.Ha szabad így szólítanom?  Hogy is köszönjem meg hogy megszabadított ezektől a zsiványoktól? Ha bár az előbb azt teccet mondania ,ha jól hallottam hogy, nem én

miattam  ölte meg ezeket az embercsempészeket . De mégis megölte őket úgyebár? Akkor engem is megmentett egyben?

Mért hoztál ide erre az ismeretlen bolygóra? - hebegi a férfi.
-Mert kedvelek. -válaszol a piros szinű sűrű köd, mely a férfi előtt hömpölyög a Nap fényében csillogó hatalmas tó kristály tiszta vize felett.
-De én nem akartam ide erre az ismeretlen bolygóra jönni!
-Tudom. De megkedveled majd később. - válaszol a piros köd. Hangja mint az előbb, Most is mint egy lehelet, vagy inkáb mint egy szerető gondolat simítja meg a férfi lelkét.
-Nem kedvelem meg soha!- Inkább vigyél vissza a Főldre.