Mért hoztál ide erre az ismeretlen bolygóra? - hebegi a férfi.
-Mert kedvelek. -válaszol a piros szinű sűrű köd, mely a férfi előtt hömpölyög a Nap fényében csillogó hatalmas tó kristály tiszta vize felett.
-De én nem akartam ide erre az ismeretlen bolygóra jönni!
-Tudom. De megkedveled majd később. - válaszol a piros köd. Hangja mint az előbb, Most is mint egy lehelet, vagy inkáb mint egy szerető gondolat simítja meg a férfi lelkét.
-Nem kedvelem meg soha!- Inkább vigyél vissza a Főldre. emeli fel a férfi rezgő hangát.
-Később visszamész majd saját magad. De előtte itt kell hogy elvégezd a feladatod.
-Én? Hogy itt ezen a bolygón végezzek el feladatott? Ugyan milyen feladatot végeznék én itt el? Egyáltalán milyen bolygó ez ahol most állok? Élnek itt emberek? Van a bolygónak egyáltalán neve? - hadarja a férfi és közben a halványkék égboltra tekint. Lélegzete egyből megakad mikor megpillantja az oriás bolygót tőlle nyugatra az égbolton és ahhoz közel a másik két kisebb bolygót. Melyek közülük, a nagyobbik bolygón épp heves vulkán tombolt .
-Nem élnek itt hozzád hasonló élőlények. Ha magadat embernek nevezed? Akkor te vagy az egyetlen ember itt ezen a bolygón. Bolygónak te adhatsz nevet is ha épp kedved tartja, És nefeled! Itt. Ezen a bolygón minden a tiéd. A hegyek, fák, viz, vagyis az egész bolygó a tiéd. Érted.
-Nem értem! Inkább mond azt hogy meghaltam ott a Földön mikor elestem a motor kerékpárommal! - kiáltja a férfi és közben sápadt arcán az állára gördül náhány könycsepp.
-Nem haltál meg! Tudom hogy ti emberek hogy, és mikor haltok meg. Élsz. Elhoztalak hogy nekem valamit megtegyél. Cserébe többszörösre emelem az értelmedet, és egy nap magadtól is vissza térhetsz a Föld nevű bolygódra.
-Hülyeség! Ürhalyó nélkül? - csap magasba egyet jobb kezével a férfi dühössen.
-Te építesz majd magadnak ürhalyót. Ugye úgy nevezted a szállító eszközt?
-Űrhalyónak! Hát minek nevezhetném másképp? Ahogy látom neked piros köd , vagy mi a fene is vagy nincs szükséged űrhalyóra, sem levegőre, és még sok minden másra ami egy gyenge ember részére létfontoságú. - hadarja a férfi és lassan körbe tekint.A messzeségben délibábbal együtt táncoló kéklő hegyek barátságossan integetnek feléje. Nagyot nyel és utánna jó mélyet lélegzik a tiszta levegőból.
-Nagyon szép úgye?
-Valóban szép. De egyet árulj el piros köd. Kivagy? És hogyan tudsz velem beszélni? Akarom kérdezni honnan tudod azt a nyelvet amelyet én beszélek?
-Én nem beszlék úgy mint ti emberek. Inkáb úgy mondanám, hogy kapcsolatba léptem a te biológiai agyaddal és ezért a te agyadban létrejőn az én hangom, a te elképzelésed szerint. Vagyis az agyad választ egy neki kellemes hangszint, és azt játsza le. Ezért hallod az én nemlétező hangom. Az meg hogy ki vagyok? Azt még hiába is mondanám még! Ugyan is az agyad még nem tudja értelmezni. De ha majd az értelmedet fokozom akkor majd az agyad is feltudja dolgozni az én kilétemet is. Szemeid is, még egem csak egy piros ködnek lát. Csak is azért mert az agyad másképp nem tud képet alkotni rollam, vagyis amit lát, azt az agyad piros köd kép formájában tudja megalkotni a tudatodba. Több Földi emberrel próbálkoztam már. De csak a te agyaddal tudtam kapcsolatott teremteni , Úgy érsd ezt , hogy a te biológiai agyad volt erre a feladat elvégzésére a leg alkalmassabb. -válszolja a piros köd. És mint az előbb. Most is úgy érzi a férfi mindtha a köd hangja végigsimítaná a lelkét.
-Mit kell hogy megtegyek én neked? Én egy Földi ember!? Kinek az agya,, hogy szavaiddal éljek . Még túl gyenge, vagyis kezdetleges "agy forma". Pont én? Mit is tehetek meg egy ilyen magas, számomra felfoghatattlan szellemi lénynek , vagy mit is tudom én hogy kinek ? Mond ? Ha már egy szellemi lény vagy. Neved azért biztos van ? Ugye? Meg biztos tudod az én nevemet is már? - kérdezi a férfi és az "egy ember alakjára" formálódott piros köd felé lép két - három lépést.
-Állj! Bármikor megérinthetsz. De érintésed előtt kell hogy szóljál hogy megakarsz érinteni. Csak azért hogy feltudjak készülni a te biológiai tested hozzám tapadásához, Ha, a hozzám tapadásod váratlanul ér , akkor akaratom ellenére a te biológia testedet össze fogom roncsolni. Érted?
-Nevedet tudom. De nekem nem fontos hogy van neved . De ha te akarod akkor neveden szólítalak ezntúl. Nekem nevem nincs. Tudod nekem nemfontos a név. Az nélkül is létezek.
-Persze tudom azt is hogy a te agyad azt szeretné ha Asztor -nak szólíthatnál. Hát legyen a nevem Asztor ha neked úgy tetszik.
-Jó legyen a neved Asztor. De mond csak most én most mért nem érzem azt a borzalmas honvágyat,Úgyan is kitudja milyen messze vagyok a Földhöz, és azt sem tudom hogy valaha vissza-e jutok. Most itt előtted örjöngenem kellene. De mégsem teszem. Egészen nyugadt vagyok. Ezt nem értem?
-Még utaztunk, addig töröltem az emlékezetedből a te bolygó utáni vágyat, Ezért most nem gyötör az, amit te "ember" honvágynak nevezel. Ha nem gyötör a honvágy. akkor könyebben és gyorsabban formálhatom a te biológiai agyadat.
-Hééé " Azt akarod mondani ? Hogy neked mesterséges agyad van?- vág szavába a férfi durcásan,
- Ember! Neked, mesterséges agyad van. Élő sejtekből összeállítva, ami formálható is. Én formálni fogom az agyad Ezt úgy érsd. Most az első sziten működik. De én hamarossan a legmagasabb működési szintre fogom emelini az agyad működését. Ha akarod , te ember azt, vagy nem. Én akkor is megteszem. Azt tudd! Hogy már most is az agyad tőltésre van kapcsolva.