Riport a „ rohadékkal”

-Maga kicsoda? – hebegi  a  nő, a feléje lépkedő férfitől ki még mindég  lövésre készen szorongatja  a sorozatlövő puskát, melyel az előbb lelőtte a nő két támadóját.

-Hogy én? – lepődik meg a férfi a kérdésen. Őtőlle nem szokták azt kérdezni hogy Ő kicsoda. Barna szemeit a reszkedő nőre szegezi és pontossan egy lépésre áll meg előtte. Válasz helyett a puska csővével a huszon  éveiben lévő nő jobb formás combjára szoritja a korcáig felhasított fekete térdig érő, szél lebegtette szoknyáját.

-Nő félénken eltolja a puska csövét és azután jobb tenyerével leszorítja a nap fényében fürdő combjára a szoknyáját, és hebegve kérdezi.

-Maga afféle börtön őr?

- Nem. Dehogy! Én is elitél vagyok ebben a világ legnagyobb szebadégalatt lévő börtönében.

-Elitélt?- lepődik meg a nő. De? Ha maga is elitélt? Ahogy mongya. Akkor hogy lehet puskája?

-Puskám? Ja ,, az épp úgy mint annak a két  kopaszfejű gazembernek. – szól közbe a férfi és rámutat a rossz álapotban lévő műúton fekvő hullákra. Nő hátrafordul  de már  egy pillanat múlva ismént rászegezi  rémült tekintetét  előtte még mindég, egy lépésre tétován ácsorgó férfira.

-Férfi farmernadrágban és halványzöld vadászingeben áll előtte és csak bámulja a őt.

-Mit keres itt hölgyem? –teszi fel a kérdést váratlanul.

-Én a WRH- rádió riporterje vagyok és ejőtem a TTKR – szabadégalatt

lévő börtönében az elitéltekkel riportott készíteni. Tuggya,,, - mondaná tovább a nő tovább , de a férfi hangossan felnevet.

-Riportott!? Hát elejetem a sorozatlövő puskámat a röhögéstől! Riportott!? Mongya ? Maga   megvan buggyanva? Ha jól látom természetes 

                                                                                                                          1

fekete hajú hölgy.  Ha még „szőke” lenne akkor meg is érteném!  ? Hát

ezt valóban nem  értem!  Biztos nagyon bátor hölgyem ha már be merte azokat a szép lábait tenni a TTKR börtönében!

-Nő meghökken. Közben a széllebegtette fekete szoknyáját még jobban a combjaira szorítja.

-Mégis megmondaná hölgyem hogy miről akart itt riportott késziteni? – kérdezi a férfi röhögésbe fuldokolva  miközben  a tekintete is megakad a nő fehér blúzza alatt domborodó  dús kebblein. A nő csak pislog, később szája sírásra görbül és kitör bellőle a keserves zokogás.

-Mit zokog itt hölgyem? –szól rá a férfi, majd a két  hullához siet és egyesével azokat az útmenti árokba görgeti. Még egy pillantást vet a nőre ,ki már térdre esve zokog. Kis gondolkodás után a férfi felkapja a nő kézi táskáját az út széléről és a két, immár gazdatlan sorozatlővő puskával a kezében úgy áll az arcát két  tenyerében fektetett nő elé.

-Tehát riporter? –dobja  a nő térdei elé a táskáját. És ide jött az elitéltekkel intervjút készíteni. Hát mondhatom nem volt beszámítható a főnöke mikor ide küldte. De még maga sem hogy elfogatta a főnöke ötletét! Most mit csináljak magával? Mongya? Három lehetőségem van. Az első itt hagyom az út szélén. A másik magammal viszem. A harmadik meg hogy azonnal lepuffantom. Talán a harmadik lehetőség lenne mind kettőnk részére a legjobb. Akkor maga nem kerülne a Venő kapitány kezébe aki több ezer Törét fizetett ki magáért a főnökének.

-Nő talpra ugrik. Futni akar a szabadtéri börtön egyetlen bejáró kapuja felé. de a férfi elkapja jobb felső karját.

-Ho hóóó! Áljon csak meg!  Talán csak nem a kapu elé akart rohanni?  Úgyan már hölgyem! Ne tegye,,, hát maga nem tudja hogy ebbe a börtönbe csak belehet jönni de már ki ! Hogy is  mondjam nem lehet. De ha épp akar?  Akkor próbálkozzon. De tudnia kell azt ha a kapu vagy az elektromos drótkerités elé ér úgy ötven métere akkor már a börönőrök egy-két figyelmeztető lövés után lefogják pufantani mint

2

egy kóbor kutyát.

-Elég !Elég! –kiáltozza a nő és kiakarja jobb kezét szabadítani a férfi kezéből.

-Nyogodjon asszonyom. Elhiszem azt hogy kissé felháborodott   azon hagy ott a kanyar előt a kaputól talán száz méterre a túrista vezetőként bemutatkozó három férfi lefogta.  Hát,,, Ezt meg is  értem. De mit háborog most itt nekem? A három áll turista vezető közül ketőtt agyon lőttem , sajnos a harmadikat még gyereknek véltem és csak kétszer ilyesztésként löttem utánna ahogy az hanyathomlok rohant a közeli városként tisztelt falu felé. Most már biztos a hirhed Venő kapitány előtt áll remegve és hadarja hogy a kanyarnál   lelőttem mindkét társát és ő meg  a csodák csodájára eltudott futni. De! Ami a legborzalmassabb  hír Venő részére, az pedig. Áz árú most az én  kezében van! Igen! Úgy fél óra múlva már itt is fog Venő kapitány lenni néhány emberével hogy elvegye tőllem  az árút , vagyis magát. Szerintem igaza van Venő kapitánynak. Hiszen valójában ő fizetett magáért. Nem én!

-Senki sem adott el engem! Érti? Nekem megvan a börtön területére a belépési  engedélyem,  meg arra is hogy az  elitéltekkel  készítsek riportot. Itt van ni! –kapja fel a kézitáskáját a nő és könyékig kotorászik benne. Majd egy szempillantás után tétován kirázza a táska tartalmát. –Ahogy látom nincs az a fránya engedélye. Valahogy elveszet. Igaz? Meg a zsebtelefonja sincs ráadásként meg még a kamerája sem. Talán azoknak a hullák zsebeiben kellene keresnie. Biztos náluk van. –bök a férfi a két hulla felé.

-Igen!  Náluk van az engedéjem! Mikor elém  léptek a bozotosból rögtön el is kérték az engedélyt. Deee,,Biztos hogy maga nem terepjárőröző rendőr?

-Úgyan már ! Még hogy járőröző rendőrök?! –röhögi magát el a férfi, majd mikor a nő könnyes szemeibe tekin elszégyeli magát és folytatja.

-Nincsennek  itt járőröző rendőrök. Csak bűnözők! Érti? Mongya ki mondott magának ekkora baromságot? Tippelek. A főnöke aki

                                                                                                                             3

jópénzért eladta magát Venő kapitánynak . Anna a Venőnek  ki uralja az egész szabadégalatti börtönt, meg nem csak azt, hanem a  „halálos csók „néven ismert drogg kitermelését és forgalmazását is. Biztos hallott már arrol az ujfajta  droggról ugye?

-Nő bólint . Úgy jelezve hogy van tudomása a veszélyes „halál csók” néven ismet uj droggról melyről még a hatóságsem tudta minapig kidríteni hogy honnan származik és kik a gyártók .

-Látja ott előttünk, úgy harmincvalahány méterre azt a  nagyven méter hoszú hídat, mely a város szennyvizét szálító folyó felett ível át? Tehát most odafogunk gyalogolni és rögtön a hid innső végénék az út jobb  oldalán húzódó árokba fogunk lehsalni pont szembe az út baloldalán veszteglő kiégett rabokat szállító minibusszal szembe. –magyarázza a férfi miközben a két gazdátlan puskából ki kattintja a töltény tárakat. Még a nő a táskáját igazgatja a vállára és gondolatait rakosgatja az agyában adigg a férfi ki is lökdösi a jobb mutató ujjával a két tárból a töltényeket és a félmaroknyi töltényeket a vadászingje zsebébe dugja.

-Én kész vagyok hölgyem! – mondja a férfi és a két puskát az árokba dobbja.

-Nekem van puskám. Magának meg nem kell biztos. Ezért dobtam az árokba puskákat. De ha készen áll akkor kövesen. Mert számításom szerint úgy tíz húsz perc múlva a híd túlsó végéhez ér Venő kapitány az embereivel.  Persze én nem fogom őket átengedi a hídon. No. Csak hogy tudja  ezt a szándékomat meglepetésnek tartogatam Venő kapitánynak. 

-Én kiakarok innen a pokolból menni!- szipogja a nő.

-Ugyan már! Hát gondoljon csak bele mekkora egetrengető ripotott fog készíteni itt a TTKR börtönében! –mondja a férfi és belemarkol a nő jobb felsőkarjába és magával vonszolja . 

-Mit akar tőllen?- nyögi ki mikor a kiégett minibusz elé érnek.

-Mit is? Ja! Eszembe jutott! Segítek magának egy állati jó riportott készíteni. Ezért most a fenekén az árok fenekébe csusztattja magát utánnam. Érti úgye?  - magyarázza férfi miközben az árok fenekébe

4

csuszott ő maga is. Nő még mindég ott az árok szélén toporog. Mire a férfi parncsolón rászólt volna hogy teremjen ott mellette . Akkorra a nő megbotlik és a férfi mellé perdül a magas fűben .

-Jéé ,,, megy ez magának! Nohát! El is feldem! Hang alapú riportott akar készíteni , vagy írásossat!

-Mind a kettőt akartam . – hebegi a nő és hasrafordul a férfitől két lépésre.

-Nagyszerű! Akkor kezdheti is írni a riportját. Igaz a hang alapú riportot  majd később rögzithette volna   arra kis készülékére ami ott volt  a táskájában. De sajnos a zsebtelefonnal együt azt is elvitte az a ficsúr kit nem lőttem le az előbb.

-Romi Kwart a nevem uram. –mutatkozik be a nő váratlanul.

-Á,,,, Romi! Igazán szép neve van. Csak tudja hogy én most min csodálkozok? Rögtön meg is mondom. Azon hogy! Egy ilyen szép névre hallgató hölgy hogy lehet ekkora butuska? –röhögi magát el a férfi.

-Engem bacsaptak! És nem vagyok buta! Kikérem magamnak! És ne tessék mindég rajtam röhögni!

-Igaza van Romi. Kiröhögtem. Nem szép dolog. De higgye el hogy már évek óta nem nevettem ilyen jóízüen. Most is ha csak magára nézek fogdos a röhögés. Riportot jött késziteni ide ! A ,,,,,TTKR börtönében! Ez baromi jó! De ha jól bele gondolok. Nem is volna min röhögnöm. Tugya mért? Mert Venő kapitány nagyon kivan akadva most. Hogy érthető legyek. Azért van most kiakadva, mert elvettem a drágán megfizetett árúját. Vagyis magát. Hmm ,,, kitudja az is lehet hogy még nekem is felfog kínálni egy jó kis összeg Törét. Tugya nála sosem lehet tudni. Furfangos üzletember ám!

-Aljas Gazember! Képes lenne annak  Venő vagy ki a francnak eladni engem !? – kiált fel Romi.

-Hogyis mongyam. Ja majd így. Az elvett árút én is eladhatom. Maga szerint nem?

-Gazember! –sirja magát el Romi.

                                                                                                                         5

-Ne tessék sírni. Helyette fogja a ceruzát és kezdje írni a riportot.

Nézzen csak arra a híd felé. Már jön is Venő kapitány ha jól látom tízt emberével. Igaz úgy száz méterre vannak még . De innen ahogy látom  a nagyon fellehet bőszülve. Nézze csak!  Egyfolytában  csak hadonászik a puskájával. Biztos nagyon mérges most rám. Gondolom eggyet ért velem Romi ugye?

-Miben értsek eggyet magával? –kérdezi Romi miközben a híd túlsó  vége felé pislog.

-Hát abban, hogy ha most  Venő kapitány  kezébe kerülök elevenen fog megnyúzni engem maga végett. Vagyis az árúért.

-Maga is épp olyan gazember mint ők ott kik már majdnem a híd előtt ordítoznak.

-Gazember! Még hogy én? Ne tessél nekem becenevet adni. Van már nekem egy. Az épp tetszik is nekem. Figyeljen csak. Rögtön szólítani is fognak. –magyarázza a férfi miközben Venő kapitány jobbján rohanó félmesztelen kopasz férfit célba veszi.

-Ötven méterre lehetnek. Maga szerin oda köszönyek nekik?

-Romi nem válaszol. Kitörli könnyeit a szemeiből és csak pislog tovább remegve a férfitől egy lépésre az árok oldalához tapadva. Közben a férfi meghúzza puskája ravasszát. A puska dörrenése pillanatában a célba vett kopasz mindtha egy láthatatkan falnak rohant volna, és  összerogy Venő kapitány mellet.

-„rohadék” lőt! -„rohadék” lőt –kiáltozzák néhányan Venő kapitány körül miközben a híd előtt  balfelől az útmenti árokba relytőznek pillanatok alatt. 

-Hallotta Romi? Úgy becéznek itt engem hogy „rohadék” ezért nem kell másik becenevet hogy adjon nekem. –mosolyodja el magát a férfi . Majd a híd felé fordítja fejét.

-Venő! Ez már mégsem szép egy üzletembertől!  ! Én köszöntem neked. Úgye? Te meg még vissza sem köszönsz? Hát így mutatkozol be egy csodaszép árú előtt?

6

„rohadék” az árú az enyém! Simán ideküldöd? Vagy embereim odamenyenek és erőszakkal elvgyék tőlled a jogos árúmat? –kiáltja Venő kapitány miközben karjával adja ki az uj parancsot három emberének, hogy azok   készüljönek fel arra hogy villámgyorsan átrohajanak majd a hídon ha  ő int jobb kezével. Emberi a hídra tekintenek.  A hídnak csak derkig érő  védőkorlátja van jobbról és balról is. Bár ki is ha a hídra teszi a lábát, a” rohadék „ egy pillantás alatt mellkason fogja lőni azt. Ráadásul a „ rohadék” még nincs is messze  a hídtól.  Venő is mint emberei úgy vélik hogy a gyűlölt ellenségük abból a minibusz rocsából lőtte le imént az egyik társukat. Ezért minnyájan az árokba borult rozsdásodó minibuszt figyelik szemrebbenés nélkül.

-Hallotta Romi? Hát mondhatom valóban pimasz ez a Venő kapitány  Ha nem adom oda az árút, vagyis magát akkor ő erőszakot fog alkalmazni! Ez hallattlan! Egyezik velem úgye?  Romi nem válaszol.de közben meg is állaptíja nagában hogy , ott a híd túlsó végén a rája vadászó fegyveres emberek mind egytülen –egyik elmebajosak  a  „rohadék”-nak nevezet férfit is beleértve.

- Venő! Őszinte leszek. Tudod! Nekem is tetszik az árú. Hát úgy döntöttem hogy megtartom maganak. De ha éppen anyira kívánod. Gondolom ,,, akarom mondani tízen öt ezer Töré-ért fályó szívvel lemondanák a gyönyörű árúról . – kiáltja a férfi miközben  kúszik az előtte a két lépésre lévő kilómétert jelző  betonkaró mögé.   Úgy véli hogy az mögül majd jobb betekintése lesz a hídra.  Meg hát az eltévedt golyók is így messzebb fognak Romi körül elfüttyenteni.

-„ rohadék” ! Indulnak az emberim az árúmért! Szépen megkértelek! –kiáltja felbőszülve Venő kapitány és egyet leggyint a három rohamra felkészült emberének hogy induljanak az árút erőszakkal elvenni   „ a „rohadék”-tól.

-Venő emberei ahogy csak tudnak ronnak a hídon. Már a hid felére értek mikor a férfi egy rövid sorozzatal mindegyiküket eltalálja. Mire a

                                                                                                                           7

sorozatt lövésének  visszhangja is elcsattogna akkora már  egymás

után rogynak is a híd padlóajára. A három fegyveres közül kettő néhány pillanat után belehal a vérző sebeikbe mig a harmadiknak  a fálydalmas haláltusájának maga Venő kapitány vet véget egy kegyelem fejlövéssel.

- Romi látta ezt? Képes volt Venő kapitány három emberét a hídra küldeni ahol még fedezékbe sem tudnak bújni.

-Romi nem tudott válaszolni. Akarta is momdani – hogy maguk mind elmebajosak- de ahogy kinyitja a száját már is valóságos golyózápor hull  köréje. A hangos fegyver ropogásnak Venő éles kiáltása vet véget.

 -Tüzet szüntessetek marhák! Még eltalájátok a drágan megfizetett árúmat.

-Igazad van Venő kapitány! Baromság volt ennyit közénk lőnitek. De még hallgattam a golyók füttyentéseit adigg ujra személtem az árút. Hát ,,, arra a következtetésre jutottam hogy az árú cirka húszezer Törét is meg ér. Tehát az árúért kereken húszezer Törét kérek! – kiáltja a férfi és csak az után köpködi ki a szájába becsapot döldet a néhány fűszálacskával együtt.

-Ez nagyon közel volt Romi! Ha nincs a fejem előtt ez a kilómétert jelző négyszögletes oszlop akkor pont pofán talál az egyik puskagolyó.

-Romi egy szempillantásra a férfira tekint majd jobb kezéről ő is lerázza a ráhullo földet és csakkor kezdi hebegni.

-Maguk egytülen egyig meg vannak őrülve!

-Hát Romi ha jól belegondolok,,,, mond valamit. Az elmult órában maga véget hat férfitársam halt meg. Mongya Romi ? Ér maga anyit hogy itt most halomra öljük mink férfiak egymást?

-Maguk férfiak barmok, vagy inkább hülyék! –makogja Romi. Romi folytatná de a férfi egy intésel elhallgattatja és utánna kiáltja Venőnek

-Ejnye,,, ejnye,,, Venő! Hol az ületi érzéked? Tudod mit?  Mostantól

8

kezdve pontossan huszonötezer  Törét kérek az árúért. Ha kell az árú?  Akkor küld egyik embereddel a pénzt azonnal.

-Venő csak annyit kiált vissza – rohadék- Férfi közben Romi felé fordul. --Romi kisasszony! Csak ne zavartassa magát. Maga csak nyugodtan vázolja a riportját gondolataiban. Elhiszem hogy kissé kellemetlen hason fekve és puska dörrenések közepete fogalmazni . De! Higgye el menni fog.

 -Maga is épp olyan őrült mint az a Venő kapitány és csatlósai. Mongya kérem? Úgy őszintén. Csak úgy sity- suty lelövöldöz hat embert énvégettem. Ráadásul még el is akar adni most már húszonötezér Tőré-ért! Mongya mért csinálja ezt? Én nem kellek magának. Úgy látom még az értem kapott pénz sem. Csak úgy szórakozásból lövöldezget itt, mongyuk én végettem? Felejen Uram. Mert én azonnal   itt hagyom magát,  és játsza csak egyedül ezt  a maga  szörnyü játékát!  -Férfi nem válaszol Romi kérdésére. Egy pillanat alatt Romira fogja a sorozat lövő puskája csövét és csak annyit mond.

-eszében sem jusson hogy elfusson!- Romi a férfi hangjából meg- értette azt hogy ha ő, csak feltérbetyülne , a férfi figyelmeztetés nélkül mellkason lőné. Lassan csillapodik           Romi remegése és helyette  tisztán kezdene gondolkodni. De csak néhány nagy levegő vétel után sikerül neki az. Az érdekelné most hogy,  mért is  mondogatja a férfi neki folyton azt hogy csak írja riportott. Még tetejében azt is állítja  hogy ez „ baromi jó riport lesz ” Neki fontos az,  hogy én riportott írjak? Egyáltalán mit akarhat  ez a férfi tőllem? Csak úgy szórakozásból nem kockáztatná az életét. Vagy valóban ő is pénzt akar kapni értem? Gondolatait a „ rohadék”-nak becézett férfi hangja szakítja meg.

-Venő!  Venő hallod? Megegyeztünk akkor  húszonötezer Töré-ben?  

-Meg vagy bolundulva? Kinek nézel engemet? Gondolod hogy annyira buggyant vagyok hogy egy városi ribancé adok majd harmincötezret? Elmet az eszed te „rohadék”

-Jaaaaa ,,, igen igen ! Most jut eszembe! Te már fizettél ezért a városi ribancért tíz ezret. És ha nekem  most még húszonötezret? Hmmm,,,

                                                                                                                          9

-Megértelek Venö  ha egy kicsit  kivagy kattannva most . Tudom az már harmincötezer Töre lenne. Ezért  a pénz összegért vehetnél három ribancot is  úgye? Hidd el megértelek. Hát,,, nehéz döntés is vár rád most . Valóban együtt érzek veled. Őszintén ,,,,,nem szeretnék most a helyedben lenni.

- Hallgas te „rohadék” gondolod hogy majd mindég kicsúszol a markomból? Á ,,, dehogy! Egyszer úgyis szétlövi azt a mocskos  pofádat egy puskagolyó!

-Venő még dühöngött néhény pillanatig, de később az égbolton úszó napra pislan. Úgy délután fél négy körül jár az idő. Nemsokára befog sötétedni. Ha futárokat  küldene a birodalmába hogy azok toborozonak még néhány fegyverest. Talán akkor a sötétség beállta előtt még talán át is tudnának  rohani a hídon.  A „ rohadék „ meg úgy sem tudná az összes fegyveressét megölni a hídon. El is határozza hogy két emberét a kis birodalmába küld fegyvereseket toborozni.

-Venő! Úgy látom hogy a tárgyalásunk felakadt. Mondanám,, hogy tartsunk egy kis pihenőt. Hátha az után jobban vág majd az eszünk? –ajálja a férfi és Romira tekin. Romi fátyol vékony mosolyt vélt látni a férfi arcán. –ez az ürge csak játszik itt velem és azzal  Venő bűnözővel- szalad át e gondolat Romi agyában.

-Uram? Maga is teljesen őrült vagy csak elakarja velem hitettni azt hogy nincs ki a négyszál deszkája? Röviden azt hogy maga sem komplett?

-Ugyan már Romi. Ne törődjön ilyen jelentéktelen dolgokkal. Hogy ki az örűlt? Meg hogy ki az elmebajos most itt? Igaz Venő kapitánnyal kis pihenőt tarunk annak érdekében hogy felfrissüljön az üzleti érzkünk. De,, Ne aggódjon hamarossan folytatjuk a tárgyalás. Úgy hiszem futárokat küldött a kis birodalmába hogy azok ott toborozzanak még néhány fegyverest ide a hidhoz.  Talán még négy- öt embert sikerül is rábeszéni hogy eljöjjön ide a hídhoz tárgyalgatni velem.

-De biztos magában  „rohadék” uram!. 

10

-Hát mondja ? Kicsodának érzi  magát?  Maga itt a mindenható? Tudja mit mondok én magának ? Magának  csak egyszerűen kurva szerencséje van és volt is edigg hogy még ezek az örült rabtársai meg nem nyúzták elevenen. – vág szavába Romi

-Ho Hoo! Romi kisasszony maga csak a saját riportjával foglalkozzon. Igaz most kis pihenőt tartunk Venővel , Gondolom megszomjazott már egy kicsit. Beismerem nagyon izzgató lesz ez a riport. De bártan kusszon csak ide és igyon néhány kortyot a vizet.  A kulacs tetejét birja majd pohárként használni. Nyogodt lehet én mindég a kulacsból iszom. –nyújtja Romi felé a kulacsot a fétfi és rögtön a tekintetét a hídra szegezi. Romi félénken markol a kulacsaba és annak tetejébe tölt vizet. Még tétován kotyolgatja az állot vizet adig a férfi megjegyzi hogy Venő kapitányal somem tudja az ember hogy hová juthat tárgyallás közben.

-Tuggya Romi? –kezdi . Azok  a fegyveresek  ha ide érnek akiket  Venő kapitány vár most. Tehát Venőnek rögtön  felkell majd kinálni nekeik egy szép kis összeget hogy azok a többiekkel hajlandók legyenek átjönni a hídon. Meg hát azok ,,,   ugye ,,, azt  is tudni fogják hogy én fogom öket üdvözölni a puskám golyójaival innen a híd végétől. Hát,,,, nem  egy sima  hétköznapi   tárgyallásnak fogják  tekinteni  a mai délutánt.

-Uram? Azt mondta hogy csak írjam a riportomat. Tehát megírom!

 De hogy tökéletes riportott írhassak , vagy ahogy maga mondja „ baromi jó” riportott. Akkor válaszoljon. Mongya ? Mért csinálja ezt mind? Úgy értem.  Mindössze alig egy óra leforgása alatt hat embert megölt. Csak úgy? Á,,, dehogy? Elrabol attól  Venő kapitány bűnözőitől , és azután pénz fejébe odavetne neki. Csak a pénz? Ugyan már. Nem kell magának a pénz. No ná,,,, hogy nagyobb tétről van itt szó! Én magának csak egy jelentéktelen láncszemecske vagyok. Ugye? Vagyis mondhatnám úgy is hogy még lövöldözget Venő embereire ne legyen épp egyedül itt az árok partján. Meg hát ha épp megsebesülne, legyen

                                                                                                                          11

aki bekötözi  majd  a sebét. Ja ,, és jut eszenbe még az is! Mikor az a Venő kapitány mellet rohanó félmesztelen fégyveres férfit csak úgy mint a pinyt lelőtte. Azzal az erővel magát a Venő kapitányt is lepuffanthatta volna! Hiszen  Venő magának halálos ellnsége! De nem tette! Ugyan miért? Félt őt megőlni?

Á,, dehogy! Vagy talán azért mert a „ király a királyt nem öli meg”? ugyan is a Királyok nem emelnek egymásra kezet. Mért piszkolnák ők a kezüket, ha van más aki elvégzik a piszkos munkát helyettük.  Ezért? Dehogy is !  Ugyan is maga fittyet hány az effajta  szokásokra.Magának nincsennek hű emberei akik a parancsait teljesítenék. És azt sem kell figyelem kivül hagyni hogy  maguk kettőjük nagyon is jól ismerik egymást.  Az imént folytatott párbeszédjük is azt bizonyítja, hogy egykor kapcsolatban voltak. Még az is lehet hogy nagyon jó barátok is voltak. Talán valamin hajba kaptak és onnatól látszólagos ellenségek. Bátran ki merem jelnteni a maga szemében hogy maga és az a Venő játszanak egymással, és ebben a játékba még ember életeket is bevonják.  Számít most magának az hogy ma hat ember életét  kioltotta a maguk kis játéka miatt? Számít felejen? Felne ugye? De nem felelhet! Mert ha adna választ , akkor a játéka veszítene a minőségéből. Csak az a fontos magának  hogy a játék folytatódik melyben és is belvagyok keverve. Még hogy én  végettem lövöldözi az embereket most ! Ugyan már!  Én csak egy figura vagyok  most magának  a sakk táblán, és csak  adigg fog védeni még fontos szerepet töltök be a sakk táblán. Vagyis .Venő és magaközött zajló játszmában, ami még ember életeket is követel. Hát jól mondja rohadék uram hogy baromi jó riportott készíthetek, de azt már nem mondja hogy az elkészült riportomat már nem hozatom nyilvánosságra mert kellő pillanatban kidobnak a játékból. De én csak reménykegyek abba, hogy életben fogok maradni magának köszönhetően. Jól beszélek?

12

-Romi kifullad, majd  szónélkük bámul a férfira, úgy vár az ő válaszára.

-Mondtam ugye Romi Kwart.  Baromi jó riportott fog készíteni. És nyugogyon meg. Élve fog maradni , meg a riportját is a nyilvánosságra hozhatja majd.  –válaszolja  a férfi és tekintetét ujból a hídra szegezi.

- Persze,,,, Persze ,,, élve fogok maradni ha már a rohadék úr mondja,,,

Romi folytatta volna még a gondolatát de a férfi csendre inti és köben a soroazat lövő puskája csövével a híd felé bök.

-Látja ott, azt a hat fegyverest az úton közeledni? Venő két futárának mégis sikerült négy fegyverest ide csábítani. Most újbol Venő tized magával van.

-Látom hogy közelednek. Meg azt is hogy úgy hatvanméterre lehetnek tőllünk. De azt mégsem értem hogy csak célba vette őket , de  nem lő rájuk. Ha bár biztos vagyok abban hogy könnyedén elis találna közülük legalább eggyet.  Mongya mért nem lő közébük?

-Férfi kis gondolkodás után kezdi.

-Venő nem akarja bevárni hogy ránk köszöntjön az éjj. Jól tudja azt hogy én és maga sötétben elfogunk tűnni mint a szürke szamár a ködben, és azután bottal ütheti a nyomunkat. Ezért megkisérel az embereivel átjönni a hídon. Nem szándékozik magáért fizetni egy Törétsem. Nem magyarázkodhatott  a férfi tovább mert Venő odakiált neki.

-rohadék! Hallod? rohadék elgondolkodtam. Mégis megadom neked a huszonötezer Törét. Ahogy láttad most hozták a pénzt az embereim!

-Láttam az embereid Venő,  meg azt az ifjút is,akit megkíméltem ott a kanyarnál.  Tőlle küld a pénzt és a zsebtelefont a kamerával együtt. –kiált vissza a férfi.

-Egyezek rohadék a kéréseddel. Belátom hogy nincs értelme itt egy ribancért rakásra döglenünk. Ezért  Köldöm azonnal a ficsúrt a pénzet

                                                                                                                         13

és kamerát  meg a telefont is . Csak hogy tudd „rohadék„ voltál mindég és az is maradsz! Figyelj ! Rögtön indul is már a ficsúr. Remélem állani fogod a szavadat?

-Hát megbeszéltük! Állom szavam. Kapom a pénzt te meg az árút. –válaszol a férfi és azonnal Romi felé fordul.

-No most  jól figyeljen Romi! Az  a fiú itt előttem leteszi  az árok szélére a tarisznyát melyben a pénz és a maga készülékei vannak. Én felkapom és maga elé dobom. Maga belemerkol a tarisznyába és azzal együtt  abban a pillanatban a folyó felé rohan egészen a híd lábazatáig és ott  hívja a mentő szolgálatott. Hogy mit mond az már a maga dolga de hangsulyozza ki hogy a hidnál tartózkodik és ez élete forog kockán.  Közben  hogy mi fog történni,  azt már magát ne is érdekeje.  Akár mi mi is fog törtténni , a hid lábazátatol elne mozduljon midadigg még idenem érnek a metösök a helikopterjaikkal magáért. Megértette?

-Romit meglepi a férfi szavai. Nem tud egy szót sem mondani  csak nagyokat  bólogat, úgy jelezve hogy minden szavát értette a férfinak.

-rohadék ! A ficsúr épp elindul. Készísd el az árút.

-Várom a pénzt Venő csak semmi trükkök. –kiáltja a férfi miköben mind a négy tölténytárat jobb keze ügyébe fekteti maga mellé. Az után újból Romira tekint .

-Jön a ficsúr. Mihánt arréb lép tőllünk, én maga  mellé dobom a tarisznyát akkor maga rögtön rohan a hídhoz. Rominak csak épp ideje volt bólinta már is a ficsur ott áll a férfi előtt és ledobja a tarisznyát. Még ki sem mondta azt hogy -Venő küldte - már is a férfi Romi mellé dobja  a tarisznyát és int neki a kezével hogy azonnal rohanjon ahogy csak tud a híd lábazatához. Romi épp hogy a híd lábazatához ért már is eldördül egy puska, majd irgalmatlam szitkoloszás keveredik az egyre erősödö fegyer ropogásába. Romi nem tétováz. Ahogy a férfi parancsolta azonnal rezzgö kezekkel hívja is a mentösöket.  Annyira

14

remeget , hogy alig  tudja kimakogni hogy merre és melyik híd lábazatánál toporog.

Úgy érezi hogy a fegyverek már örökké ropogni fognak körülötte mikor távolból fülébe jut a közeledő helikopter moralya.

- Jönnek! Kiált fel örömében. Ebben a pillanatban váratlanul megszünnik a fegyver ropogása a feje felett. Mire ki nyögné azt hogy  „vége” pont akkor még két lövés dördült el keletre kissé távolabb a hídtól.”Ezek az őrültek lelövöldözék egymást” gondolja Romi és a közeledő helikopter moralyára kezd figyelni. Még egy kicsi és ide is érnek.Gondolja , közben  elfogadja a férfi tanácsát és csak akkor mászik fel a híd elé mikor néven szóligatják őt.  Nem is kellet sokáig várakoznia. Ahogy a helikopter moralya megszűnt azzonnal kiáltozták is  már a nevét.

-Itt vagyok! Kiáltja Romi és felkapaszkodik a híd lábataza mellet a műútra, ahol azonnal egy férfi és nő mentős fel is karolják.

-Nincs megsebesülve? –tapogatja végig a nő , miközben a férfi alaposan az arcába nézve azt fürkészi hogy Romi mekkora stresszen eshetett át és az mekkora nyomot hagyatott  az az elmélyében. Romi rögtön mondogatja is  hogy ő rendbe van és nem akar a hordágyra feküdni. Végül a doktorok beleegyeznek abban hogy Romi saját lábain menjen a be a helikopter rakterületére. Útközben Romi egy szempillantás alatt megállapítja hogy a kilómétert jelző beton karónál nincs a férfi, élve sem halva. Mielőtt a bemászna a helikopterba néhány pillanat alatt tekintete végigfut a híd előtt és annak padlózatán fekvő hullákon. Csak tíz  hulla! –jegyzi is meg magában.

-Romit az ideg osztályra vitték azonnal, ahol egy elmgyógyász és annak  néhány kollégja  megállapítják hogy az átélt srtesz nem hagyot nyomot  Romi  lelkében. Azután a rendőrség különleges nyomozói hallgatták ki töbször. Persze Romi  többször is  elmondta hogy mi történ vele , és azt is hogy  hogyan. Mikor Venő kapitányt és droggot felemlíti akkor a

                                                                                                                         15

nyomozók csak a fejüket csóválták épp úgy mint amikor a férfit a  csúfnévén emlegette. Romi kereken egy hetet töltött a kórházba.  Mikor a munkahelyén akart jelentkezni akkor a portás azzal fogadta hogy az igazgatója levan tartóztatva. A munkatársai pedig elébe ruhannava  nagy tapsal fogadták őt. A vas tapsnak, az újjonan kinevetett igazgató vet véget kedves és  Romit dicsérő szavaival.

-Gratulálok Romi! Valóban talpraesett riporter. Egyben ki is nevezem osztály vezetőnek. De azért hamarossan várom ám a  szabadégalatti börtönben készült riportját. Gondolom hogy már meg is írta az egett rengető riportját ! Biztos még  csak a lektorokra  vár még a szöveg.

-Nem írtam meg még igazgató úr. Kell egy kis idő.

-Jó,, jó ,, megértsük Romi. Igaz kollégák? Ekkora stressz után? Hát persze,, persze,, . mungyuk egy hét múlva? Romi csak bólint , majd megígéri hogy jövő hétfőre az igazgató asztalára teszi a riportoját az írásosat és hang alapút is. Ezzel el is köszön. Munkatársai még a rádió épülete kapujánál is könyörögnek neki hogy maradjon az ő végette megszervezett bulin. De Romi csak a fejét rázza és elrobog a kocsiján várostól húsz kilóméterre lévő falusi szülői házába. Takaros kis épület előtt a nyugalmazott katonatiszt apja fogadja a nyitott kapu előtt. Alig ölelkeznek össze az apjával az  már is  elborítja  a kérdéseivel.Még szürtyölik a kerti asztal előtt szélekben ülve a kávét, Romi elmeséli az apjának hogy és mi törént a szabadégalatti börtönbe. Többek között kitért Venő kapitányra és arra férfira is kit csúfnéven csak „rohadéknak „ szólítottak.  Venő kapitányra az apja csak annyit jegyez meg hogy személyesen nem ismerte , de anyit halott rólla  hogy nagyon nehéz ember volt.

-Romi egy hétig volt az apjánál. Az idő alatt meg is írta a riportott, majd azt hangrögzítőre olvasta. Rögtön hétfőn át is adja az uj igazgatónak a riport anyagot és közli is vele  hogy ő nem fogja a rádióban felolvasni. Most sem marad egy óránál tovább az épülüetben. Nagyon nyugtalanította az a férfi kinek csúfnevét nem-

16

merte a riportjába foglalni. Napok múlva már kezd is felriadni  az álmából az a férfi véget. Egyre sűrűbben álmodik vele.

„ rohahadék” –te aljas gazember! Már megint veled álmodom!  Kilátotta mindég mikor kipattanak a szemei hajnalonként. Ma reggel is leizzadva ébred. Ezért el is dönti végre ,hogy kifogja nyomozni hogy ki is lehet az a „ rohadék”  meg az is nagyon  érdelkelte , hogy egyáltalán élve maradt –e az a „rohadék”-nak becézett  férfi? Még őt  a mentősők rendezték ott a híd előtt adig ő sebtében körül is tekintett de azt a férfit nem látta, sem élve sem holtan. Meg hát a mentösök is csak tizennégy   hullát találtak a híd környéken. Biztos élve maradt a „rohadék”-kom. De,, lehe hogy sebesülten elmenekült miután sikerült Venőt és embereit egytülen –egyigg lelövöldözni. Felytegeti Romi miközben a homlokához kap.

-A tarisznya! Azt eldobtam miután kivettem bellőle a telefont hogy telefonáljak a mentősöknek. A tarisznya még ott lehet a híd alatt a pénzel és a kamerámmal! Háát,, huszun öt ezer Töre az nem kis pénz! Azon akár három vadonatúj kocsit is vásárolhatok!  Utovégre a „rohadék” is alkudta ki azt a pénzt érettem. Meg hát nekem is adta az össz pénzt is! –pislog Romi és tölt magának egy pohárka vörösbort.  Hátra dőlve a díványon szürtyölgeti a vörös bort  és közben felkattintaja tévét. Épp a legfrisseb hireket olvasták be. Majd elejti a kezéből a poharat mikor azt hallja hogy a riportja nagy ügyet kavart. Már a titkos  szolgálat is csámcsogja és még a katonaság  hadi főparancsokságával együtt. Nem telt bele egy hét sem a minisztérium egyhangúan hozott döntést hogy a kompromitált szabadégalatti börtönt felszámolja. A kirobbanó botrány végett  csak két hetébe került a kományak és felszámolta azt néhány ezer hektárnyi területet melyen már kiseb – nagyobb falvakat   is építettek az elitéltek, kik már  úgy éltek ott mint az egyszerű  falusi emberek a falvaikban. Nösültek , férjhezmentek , és egy főre eső  megengedett nagyságú a földet is

                                                                                                                         17

művelték, vagyis ki-ki maga szakmájában dolgozott. Voltak ott frizérek, orvosok , kőművesek. Rominak többször is mondogatták a hogy TTKR –börtön az nem is börtön a bűnözőknek, hanem épp egy kis paradicsom kert. Az állom nem törődik velük. Illetve nem eteti, és

még orvosi ellátást sem szolgáltat a bűnözőknek. És csak akkor avatkozik be a drótkerítésen belül az életükbe ha épp kitörne afféle

lázadás az elitéltek közöttük. Vagy olyan esetben  mint mikor Romi bejelentette nekik, hogy őt elrabolták. Ő hiszen civil és az állomnak a bajbajutott civileket meg kell védeni. Romi azonnal feltelefonája az össz szervezeteket hogy kapjon engedély  arra hogy elmehesen és uj riportott készítsen a TTKR-ről. Egy hét után már meg is kapja az engedélyt. Már kora reggel idul is a volt  szabadégalatti börtönbe. Drótkerítés már nam volt sehol. Még a főkaput is elbontották a segéd  épülettel eggyüt. Romi csak  híd előtt parkol le az út szélér, pont ott annál a kilómétert jelző beton karónál. Sokáig ácsorgott az árok szélén és tekintetét belefúrja a magas fűbe.

-Itt hagytam az rohadékot! Én arra a híd felé rohantam el mikor rám ordított. Jól emlékszem!   Csak ott a bűzlő folyó partyján nyitottam ki a tarisznyát hogy kikapjam bellőle a telefont. Igen és ott, rögtön a híd lábazata tövébe is dobtam tarisznyát a kamerámmal és  héhány köteg bankjeggyel együtt .

 Á,,,,, biztos már valaki meg is  találta a tarisznyát és most boldogan költi a pénzt. –gondolja Romi de azért mégis  lecsusztatja magát a híd lábazatához.  Folyó épp most is úgy büzlött mint amikor ő  elősször járt itt. Nem érdekli hogy a folyó még ma is kissebb-nagyobb szigetegbe tömörítve usztatja a feketés vörös városi szennyet. Őt a tarisznya érdekli. Alig gereblyézi ujjaival a térd magasságú füvet pon a híd lábazatánál, már is megakad jobb kezze ujjai a tarisznyába.

-Ez nem igaz! –kiált fel csodálkozva és rögtön egy rántással félre rántja a tarisznya húzózárát is. Kis tétovázás után ki is önti bellőle a néhány köteg bankjegyet.

18

-A kamerám!?  A ,,,, a kamerám nincs benne! Pedig az is benne volt! Ez hihetettlen! Valaki megtalálta a tarisznyát és a kamerát kivette bellőle és a pénzt meg benne hagyta!? Á,,, dehogy. Kilett volna az a mamlasz hogy a pénzt a tarisznyába hagyta volna és csak a kamerát veszi ki a tarisznyából!?

-Várjunk csak. Kap homlokához Romi.

-A „rohadék” ! Igen a „rohadék” vette ki a kamerámat a tarisznyából! Ugyan ki más ha nem ő!? Ki más hagyhatta volna a tarisznyába a huszonötezer Törét ha nem ő! Csak ő tudta hogy itt a híd alatt van ebben a tarisznyába. Ugyan melyik túrista vagy elitélt botorkált volna itt a híd alatt ? Mit is keresgéltek, vagy nézegettek  volna itt ennél a bűzös folyó partján, rásadásul  pont itt a hída alatt. Igen! Bitos vagyok abba hogy a „rohadék” rohant ide rögtön mikor én már felkapszkodtam az útra a híd elé. Ő volt az aki kivette a kamerámat. De a pénzt mért nem vitte magával? Gondolhatott arra hogy őt is elkapják mikor felfogják számolni az egész ostoba szabadéglati börtönt, és úgy is elvennék tőlle ? Dehogy ! Nem,,, nem ,,,azt ő nem tudhatta hogy felfogják majd számolni a TTKR-t. Ő vigan élhetet volna a sok pénzből a börtönbe. Még sem értem. Sosem fogom  megértem azt az embert vagyis a „rohadékot”. Megment! Majd harcol miattam, egyezkedik is azzal a Venő bűnözővel, végül kap értem húszonötezer Törét, majd a végén elküld a híd alá a kicsikart pénzel de  később visszartér ide és kiveszi a kamerámat a tarisznyából a pénzt meg benne hagya!. Ugyan mért tette meg mind ezt. Értem,,,,,,?

-Romi soha sem tudtta meg hogy a „rohadék” mért mentette meg őt az ember csempészektől, és azt sem tudta meg hogy hová tűnt az a férfi akit mindenki csak „ rohadék „ néven ismert. És azt sem hogy átélt-e a csatát melyet állítólag ő végett vívott Venővel.

Hiába kereste fel az ujjonan felépített összes férfi és női börtönöket, annak érdekébe hogy a „rohadék” után érdeklődjön. Bár kivel is beszélt Romi a börtönökben, az   elitélt  férfiak is, épp mint a nők is ,

                                                                                                                          19

mind azt vallották neki a bibliára esküdve , hogy hallottak  egy férfiről kit „rohadéknak „ csúfoltak de mást nem tudnak rólla. Ha bár voltak olyanok is közöttük akik azt vallották hogy személyessen is ismerték a „rohadékot” , de nekik halvány selytelmük sincs hogy mos hol lehet a az a „rohadék” akit Romi most keres. Ráadásul még azt sem tudják hogy él-e még egyáltalán. Ugyan is mindenkinek volt tudomása a híd környéken zajlott csatáról ahol a rohadék megölte azt a gazember Venőt. De sokan arra is esküdöztek Rominak hogy a Venővel vívott csatában a „ rohadék” ott biztos nem vesztette el az életét.   Tuggya Romi kisasszony!  A „ rohadék” nagyon huncut ember volt! Teszik még hozzá néhányan az elítéltek.

-Romi  csak annyit tudott meg a „rohadék”-ról hogy TTKR- börtönében mindenki  kedvelte, és ugyan abban a pillanatban mindenki is retteget tőle. -Múltak a napok, hetek hónapok és az évek is. De Romi a „„rohadék”-ról  semmit sem tudott meg. Abban is hagyta utánna a nyomozást. De a „rohadék” napról- napra ott volt vele. Kisérte őt mint a saját árnyéka. Bárhová is ment és bár mit is csinált a „rohadék” mindég ott volt mellete. Még az álmaiban sem hagya békén. Ott is sürűn meglátogatja, és azt momdja neki  – Ugye mondtam!  Hogy baromi jó ripotot fog készíteni Romi ! - . 

-Ki a nyavaja lehetsz te „ rohadék”!?  -Te gazember! Hol vagy ? Ha már annyira fontos vagyok neked , mért nem állsz elébem? Sorolja Romi minden álma után.

-A „ rohadék „ sohasem állt Romi elé. Romi, amedigg  csak élt a „rohadék” kisérte. Vele alud. Vele együtt irták a ripotokat, és talán  még Romi halála után is az ő  lelkét a „rohadék” vezette át a túlvilág országába.

20

Horváth Mihály. 2019 ,01, 29