mattm1sf1t töltötte fel ezen a napon: 2010.06.28.
http://www.youtube.com/user/mattm1sf1t

Pere Ubu's Humor Me set to the art of Chagall. The live version taken from "Terminal Tower".

Chagall festményekkel.

Terminal Tower (album)
Released 1985
Genre Rock and Roll
Label Rough Trade Records

Terminal Tower: An Archival Collection is a compilation of Pere Ubu's early singles and b-sides. It includes the Hearpen singles (recorded with founder Peter Laughner) that were initially compiled on the Datapanik in Year Zero EP, and continues through later sides recorded with Mayo Thompson.

Track listing
1. "Heart of Darkness" (1975) – 4:44
2. "30 Seconds Over Tokyo" (1975) – 4:57
3. "Final Solution" (1976) – 3:28
4. "Cloud 149" (1976) – 3:05
5. "Untitled" (1976) – 4:08
6. "My Dark Ages" (1976) – 6:19
7. "Heaven" (1977) – 2:37
8. "Humor Me" (live) (1979) – 4:00
9. "The Book Is on the Table" (1979) – 3:01
10. "Not Happy" (1981) – 3:26
11. "Lonesome Cowboy Dave" (1981) – 1:53

Personnel
* Tom Herman – guitar, bass
* Peter Laughner - guitar, bass
* Tim Wright - bass
* Mayo Thompson - guitar
* Scott Krauss – drums
* Tony Maimone – bass
* Allen Ravenstine – EML synthesizers
* David Thomas – vocals

Studio Albums:

The Modern Dance
Dub Housing
New Picnic Time
The Art of Walking
Song of the Bailing Man
The Tenement Year
Cloudland
Worlds in Collision
Story of My Life
Ray Gun Suitcase
Pennsylvania
St. Arkansas
Why I Hate Women
Long Live Père Ubu!

Live albums:

390° of Simulated Stereo
One Man Drives While the Other Man Screams
Apocalypse Now
The Shape of Things
London Texas

Extended plays:

Datapanik in the Year Zero
Folly of Youth
B Each B Oys See Dee Plus

Compilations:

Terminal Tower
Datapanik in Year Zero

Singles:

"30 Seconds Over Tokyo/Heart Of Darkness"
"Final Solution"
"Street Waves/My Dark Ages (I Don't Get Around) "
"The Modern Dance"
"The Fabulous Sequel (Have Shoes Will Walk)"
"Not Happy"
"We Have the Technology"
"Breath"
"Love Love Love"
"Waiting for Mary (What Are We Doing Here?)"
"I Hear They Smoke the Barbecue"
"Oh Catherine"
"Folly of Youth"
"Slow Walking Daddy"

Tagok voltak:

Pere Ubu
Steve Mehlman
Keith Moliné
Michele Temple
David Thomas
Robert Wheeler
Chris Cutler
Eric Drew Feldman
Anton Fier
Tom Herman
Jim Jones
Scott Krauss
Peter Laughner
Tony Maimone
Douglas Morgan
Pat Morgan
Allen Ravenstine
Mayo Thompson
Tim Wright
Garo Yellin

http://en.wikipedia.org/wiki/Terminal_Tower_%28album%29


Tulajdonképpen meglepő, hogy az immár lassan harmincöt éve létező Pere Ubu (amely nevét a századforduló extravagáns drámaírója, Alfred Jarry leghíresebb főhőséről nyerte) csak most vágott bele egy "Übü papa-projektbe". Ahogy David Thomas, a Pere Ubu szellemi atyja, frontembere, egyetlen állandó tagja elmondta, már sokszor kérték fel a Jarry-mű átdolgozására, de mivel nem volt motiválva, mindig nemet mondott. Aztán 2006-ban a londoni Southbank Centre zenei vezetője, Glenn Max a következő szavakkal fordult Thomashoz: "Hozd el nekem Übü papa fejét!" Úgy tűnik, ezek voltak a bűvös szavak, Thomas azonnal belevetette magát a munkába, hogy színpadra állítsa az Übü királyt, és zenét szerezzen hozzá.

Az 1975-ben alakult Pere Ubu túlzás nélkül az amerikai - jobb híján - "art-punknak" nevezett irányzat legfontosabb képviselője volt. Teljesen egyedi, kiszámíthatatlan utakon járt: míg a Devo könnyed, műanyag trash-szintipop-köntösbe csomagolta kritikáját, a Talking Heads az afrikai ritmusokat felfedezve gyártotta az intelligens tánczenét, a Pere Ubu széthullott zajgitárjaival, csittegő-csattogó dobhangjaival, antipop-slágerparódiáival, Stooges-osan dübörgő basszusmeneteivel, Allen Ravenstine korszakos szintetizátor-hangszíneivel és mindenekelőtt Thomas hihetetlen színpadi produkciójával maga volt a rock dekonstrukciója. "Avant-garage", ahogy David Thomas egy zseniális, újságíróknak ödavetett szójátékával leírja a Pere Ubu stílusát.

Manapság, a Sonic Youth és a grunge-forradalom után húsz évvel már nem tűnik különösebben felforgatónak a Pere Ubu, de a hetvenes évek második felében óriási hatást gyakorolt, mindenekelőtt első három lemezével, többek között a Sonic Youthra is. Nem volt zenekar a korszakban, ami hitelesebben idézte volna meg a századeleji avantgárd, a dada és az expresszionizmus szellemét, mint a Pere Ubu. David Thomas sajátos, nem mindennapi megjelenésével maga volt az anti-frontember: egy hatalmas termetű, köpcös alak, aki láthatóan hatalmas testtömege ellenére a klasszikus balett és a streetfight repertoárjából ellesett, Nizsinszkijt megszégyenítő mozdulatokkal, idegbeteg hattyúként ugrál a színpadon. Mindehhez kompromisszumokat nem ismerő zenei kísérletezés, fúrógépszerű gitárgerjedések, vad rock and rollok, vagy éppen lassú, lehangoló, minimalista darabok, amik egy szempillantás alatt váltanak át szélsőségesen széttorzított Chuck Berrys gitárfutamokba.

A kritikusok általában a Pere Ubu expresszivitását emelik ki: ezen a magas hőfokon nem is lehet sokáig égni, és Thomas zseniális, ám kiszámíthatatlan egyéniségét sem lehetett sokáig elviselni: a Pere Ubu a popzene történetének egyik leggyorsabban változó tagságú zenekara volt. Az első időszakban, 1975 és 1982 között többször is feloszlott, majd újjáalakult az együttes, és az 1987-es újraegyesülés után is állandóak voltak a tagcserék. Az egyetlen biztos pont David Thomas és az ő határtalan zsenialitása volt.

Az Übü király színpadra állításának már sokadik új zenekarával futott neki 2007-ben. Az alkotófolyamat mélyen jellemző volt Thomas extravagáns egyéniségére. "Egy évig senkivel sem állt szóba, a telefont sem vette fel" - meséli a Pere Ubu gitárosa, Kith Moliné. "Csak ült brightoni lakásában, húsz összekötött ősrégi Macintosh között. Aztán mp3-akkal bombázott minket, amin csak zörejek, zúgás és léptek zaja hallatszott. Később, a próbák alatt csak ült ott lehunyt szemmel, összefont karral, és nem szólt egy szót sem. Időnként félbeszakította a próbát, felhívta angliai lakását; senki sem volt otthon, de valahogy bekapcsolt a telefon, és hallgathattuk a zörejeket meg a zúgást, az utcán elmenő autókat, a ház előtt sétálók lépteit, esetleg egy-egy daltöredéket." "Hallgassátok Übü papát és ezt játsszátok!" - ennyi volt az utasítása.

Aztán nagy nehezen elkészült a darab, a "Bring Me the Head of Ubu Roi", azaz a "Hozd el nekem Übü király fejét!" A darab különlegessége, hogy a címszerepet maga Thomas alakítja, míg feleségét, Übü mamát Sarah Jane Morris, a Communards egykori énekesnője alakítja. Sarah Jane Morristól nem áll távol az avantgárd musical világa, hiszen ma aktív tagja volt a Kurt Weill-muzsikák előadására alakult Happy End nevű zenekarnak.

A Bring Me the Head of Ubu Roi zenei anyaga idén szeptemberben jelenik meg CD-n. Ezzel az anyaggal, és a londoni színházi előadás némiképp egyszerűsített verziójával turnézik most a Pere Ubu: a két főszereplő, Thomas és Morris mellett a teljes zenekar színpadon lesz, a látványt a Quay fivéreknek az előadásra készített animációi adják. A közel kétórás, szünettel megszakított, kétrészes előadás a Pere Ubu pályafutásának és David Thomas művészi karrierjének valóságos csúcspontja: különös, groteszk, dadaista multimédia-show, melyben az abszurd színház keveredik az art-punkkal, a technicista tökély a káosszal - mindezt pedig Thomas Falstaff-szerű, monumentális Übü papája uralja.

A zenekar tagjai
David Thomas: ének
Sarah Jane Morris: ének
Keith Moliné: gitár
Michele Temple: basszusgitár
Robert Wheeler: billentyűsök, theremin
Gagarin: elektronika, tánc
Steve Mehlman: dob
http://www.zajlik.hu/main/keres.php?band=Pere+Ubu

Címkék: art art of chagall avantgard david thomas extravagáns humor me pere ubu rock underground  

Kategória: Zene

Feltöltés ideje: 12 éve

Látta 305 ember.