Jazz legendái: JOHN ZORN

- 1953. szeptember 2-án született a New York állambeli New Yorkban, Egyesült Államok. Zorn klasszikus zenei komponálást tanult, kezdetben olyan amerikai komponisták inspirálták, mint Charles Ives, John Cage és Harry Partch. Jacques Coursil trombitás koncertjének hatására kezdett a jazz iránt érdeklődni, a trombitás akkoriban Zorn franciatanára volt. Később olyan jazzpéldaképei lettek, mint Anthony Braxton, Ornette Coleman, Jimmy Giuffre és Roscoe Mitchell. 1974 óta aktív a New York-i Lower East Side-on, amely a “belvárosi' avantgarde vezető reprezentánsa, a free improvizációk felépítéséhez az úgynevezett “játékelméletet" alkalmazza, ehhez pedig párhuzamosan használja Butch Morris ,konclukció-ját. Zorn erőteljes bebop tanulmányokat folytatott, borotvaéles altszaxofon-technikája jelentős tekintélyt szerzett neki a jazzmuzsikusok között: 1977-ben a gitáros Eugene Chadbourne-nal együtt egy 11 tagú együttes tagjaként elkészítették Frank Lowe kompozícióinak felvételét (Lowe & Behold).

Zorn ismert lemezgyűjtő, akire jelentós hatást tettek Derek Bailey Incus-felvételei, 1983-ban Bailey-vel és a pozanos George Lewisszal készítette el a Yankees felvételét. Ugyanebben az évben zenét írt Hal Willner Thelonious Monknak ajánlott albumához, a That's The Way I Feel Now-hoz. 1985-ben szerepelt Willner Kurt Weill albumán, a Lost In The Stars-on, kommersz sikert aratott a The Big Gundown-nal, amelyen Ennio Morricone témáit a leghihetetlenebb összetételben játszották el a zenészek, többek között Big John Patton és Toots Thielemans. Az 1987-es News From Lulu, amelyet George Lewisszal és Bill Frisell-lel készített, klasszikus, hatvanas évekbeli hard bop számokat mutatott be Zorn szokásos acélos eleganciájával. Ez már a második bebop vállalkozása volt, a Sonny Clark Memorial Quartettel (John Zorn, Wayne Horwitz, Ray Drummond, Bobby Previte) felvett Voodoo után. Kijelentette, hogy a kőkemény rockzene ugyanolyan intenzív dolog, mint a hatvanas években a free jazz, támogatta a Nottingham Napalm Death-jét, és a Spy Vs Spy című, igencsak provokatív 1989-es felvételen Ornette Coleman számainak hardcore változatát játszotta lemezre. A Naked City (Bill Frisell - gitár, Fred Frith - basszus, Joey Baron - dob) lett az eszköze arra, hogy ide-oda mozogjon a “rosszhírű jazz" (sleaze-jazz), a surf rock és a hardcore között: 1990-ben az Elektra/Nonesuch cégnél debütáltak.

1991-ben megalakította a Pain Killert, amelyben a basszista és producer Bill Laswell, valamint a Napalm Death dobosa, Mick Harris szerepeltek, a nottinghami Earache hardcore labelnél elkészítették a Guts Of A Virgin című lemezt. Zorn 1991-ben fellépett a Company Weeken, bebizonyítva, hogy a (relatív) kommersz siker miatt nem fordított hátat a free improvizációnak. Zorn határátlépései a műfajok között várhatóan a kilencvenes évek kreatív zenei normájává fognak válni.

Albumok: School (1978), Pool (1980), Archery (1981), The Classic Guide To Strategy Volume One (1983), Locus Solus (1983), Derek Bailey-vel, George Lewisszal: Yankees (1983), Jim Staley-vel: OTB (1984), Michihiro Satóval: Ganryu Island (1985), The Big Gundown (1985), The Classic Guide To Strategy Volume Two (1986), a Sonny Clark Memorial Quartettel: Voodoo (1986), Cobra (1987, felvétel: 1985-86), News For Lulu (1987), Spillane (1988), Spy Vs Spy: The Music Of Ornette Coleman (1989), Naked City (1990), a Naked Cityvel: Torture Garden (1990), a Pain Killerrel: Guts Of A Virgin (1991), More News For Lulu (1992).

Forrás: Jazz-zenészek Lexikona
( http://passzio.hu/modules.php?name=News&file=print&sid=7927 )


Bill Frisell (koncert előzetes, 2003)

Bill Frisell’s New Quartet
_Les 2003 április 20.

2003. március 29. | Budapest, Millenáris Teátrum

Nincs kétség: Bill Frisell napjaink egyik legkarakteresebb és legkifinomultabb technikájú, ugyanakkor példaértékű alkalmazkodóképességgel rendelkező gitárosa. Játszott már a dobos Paul Motian, vagy a bőgős Marc Johnson zenekarában, John Zorn Naked City elnevezésű igen-igen avantgárd projektjében, és a tenoros Joe Lovano társaságában egyaránt. A fáma szerint számos hangszer kipróbálása után, a rádióban sugárzott szórakoztató zene, valamint a chicagói blues-gitárosok iránti szenvedély eredményezte, hogy Frisell végül a gitárt választotta. És milyen jól tette… Pályafutása 1978-ban indult Belgiumban, korai lemezeit az ECM jelentette meg, majd nem sokkal később bekerült a New York-i lower east side igen termékeny művészmozgalmába. Ekkor került kapcsolatba Zorn-nal, akinek inspiráló hatása ekkor elvitathatalan. Frisell a ’90-es évek elejétől már a modern jazz és a kortárs zene egyik legelismertebb zeneszerzőjének, az experimentális művészeti törekvések kultikus személyiségének számít. Későbbi szólólemezeit Észak-Amerika tradicionális muzsikáinak – úgy mint a country, a bluegrass vagy a blues – nosztalgikus és melankolikus hangvételű újraértelmezése jellemzi. Nashville című albuma óta egyazon irányvonal mentén halad: az amerikai folkzene témáit, toposzait boncolgatja a legkülönbözőbb felállású formációkkal, a legkülönbözőbb hangszerösszeállításokkal, hol trióban, hol kvártettban, hol pedig nagyobb zenekarokkal… A New Quartet eredetileg a 2001-ben rögzített Blues Dream lemez kapcsán alakult, melynek tagjai egytől egyig remek portfolióval rendelkező zenészek: a dobro- és pedálos steel gitáron játszó Greg Leisz, a nagybőgős David Piltch és a dobos Kenny Wollesen mind-mind az amerikai jazz élet illusztris figurái.

Frisell ugyanezen összetételű formációjával két esztendővel ezelőtt már tiszteletét tette a Debreceni Dzsessznapokon; akkor frissen megjelent Blues Dream című albumukat mutatták be, ám a lemezen szereplő fúvós szekciót (Ron Miles – trombita, Billy Drewers – szaxofon és Curtis Fowlkes – harsona) már akkor sem hozták magukkal. A „Világsztárok a Millenárison” koncertsorozat keretein belül megtartott esten is javarészt erről a nagylemezről játszottak, kiegészítvén a programot néhány feldolgozással és publikálatlan sajáttal. A nyitó szerzemény rögtön egy Robert Allen Zimmermann – na jó: Bob Dylan – klasszikus, a ráadásblokkban a hallhatatlan és talán az est egyik legdinamikusabb, legdirektebb darabját képező Whitsield/Strong szerzemény, az I Heard It Through The Grapevine, a műsor közeptáján pedig egy másik sztenderd, a Down By The Riverside hangzott el, mind-mind természetesen egyéni, pontosabban a zenészek egyéniségéhez igazított hangszerelésben. Középtempós, néha ennél is lassabb country-féleségek, bluegrass-hibridek, blues-mutánsok váltogatták egymást, melyeket természetesen Frisell témái és Leisz összetéveszthetetlen, nyávogós steel gitárja határoztak meg. Piltch bőgőjátéka már-már szolgainak hatott, semmi szólózás, semmi virgázás, csak az alapok, ám azok rendkívül tömören, magabiztosan. Kenny Wollesennel – nem tagadom – elfogult vagyok, viszonylag fiatal kora ellenére számomra ő a mai dzsesszdobolás non-plusz-ultrája, játéka rendkívül sokszínű, mindent tud a hangszerről, viszont csak akkor üt, ha az nagyon muszáj. Meglepő volt látni, ahogy egy-egy hang kiütése előtt hirtelen meggondolja magát, és elrántja dobverőjét a bőr vagy éppen a cinek felöl, gondolván, hogy a kevés néha több… Számtalan formációban játszik, többek között ő a Sex Mob, a New Klezmer Trio, alkalomadtán John Zorn vagy éppen Tom Waits dobosa…

A színpadon tehát négy hihetetlenül rutinos és intelligens hangszeres, akiknek még figyelniük sem nagyon kell egymásra, mindegyikük tisztában van vele, hogy kinek mit és mennyit lehet; alig-alig pillantanak egymásra, a varázslat mégis működik. Érzik egymást. Frisell és Leisz hűvös és rezzenéstelen arcának látványát Wollesen elképesztően ötletes és impresszív dobolása és az ehhez járó grimaszok ellenpontozzák. A Millenáris Park színháztermében valamivel több, mint fél ház, de ez a zenészeket láthatóan nem zavarja, csak befelé figyelnek, kifelé soha, nincs semmiféle ripacskodás, jópofáskodás, csak játszanak. Frisell talán háromszor szól a közönséghez, majd a két ráadásblokk után végleg megköszöni a türelmet és a figyelmet. Vége. Bő másfél óra, nem több.

billfrisell.com
( http://improv.hu/2003/04/ )


Naked City formáció

A Naked City egy John Zorn által vezetett amerikai Avantgarde zenekar volt 1988-1993-ig. Zorn egy tipikus rockzenei felállásból akart ki indulni - vajon mit lehet azzal elérni? Az eredmények elképesztő skálán mozogtak, a banda zenéjében feltűnt a jazz, a grindcore, a surf, a klasszikus zene, a heavy metal, a country zene, és a punk rock is.

* John Zorn: szaxofon, vokál
* Bill Frisell: gitár
* Wayne Horvitz: billentyűsök
* Fred Frith: basszusgitár
* Joey Baron: ütősök
+
* Yamatsuka Eye: vokál
* Mike Patton: vokál (élőben)
( http://mp3.zajlik.hu/main/keres.php?band=nakedcity )


John Zorn's Electric Masada (interjú)
A világ egyik legnagyobb hatású kortárs zenészeként és komponistájaként számon tartott New York-i avantgardista John Zorn és egyik legújabb projektje, az Electric Masada április 30-án lépett fel a Mediawave fõ helyszínéül szolgáló gyõri zsinagóga színpadán. A stíluskategóriákat nem tûrõ szaxofonos-zeneszerzõ-zenekarvezetõ több mint 30 éves zenei pályája során számtalan formációt hozott létre - többek között - olyan zenésztársakkal, mint Bill Frisell, Fred Frith, Bill Laswell vagy Dave Douglas. A rendkívül ritkán nyilatkozó, többnyire visszahúzódó zenészt a koncert elõtt sikerült szóra bírnunk.

Nagyon sok tehetséges zenész mozog ön körül, és úgy tûnik, hogy a ma este fellépõ Electric Masada is tele van zseniális instrumentalistákkal. Hogyan választotta ki zenésztársait ehhez az együtteséhez?

John Zorn: "Meglehetõsen sok idõbe telt, amíg megtaláltam a legmegfelelõbb zenészeket. Talán kevesen tudják, de a legelsõ Masada felállásban még Marc Ribot gitáros is játszott; volt egy nagybõgõs, valamint egy dobos, de ez az együttes valamiért nem igazán mûködött. Majd Joey Baron személyében megtaláltam a tökéletes dobost, és végül Dave Douglas trombitás csatlakozásával lett teljes a Masada kvartett. Mindig is akartam még valamit csinálni Ribot-val, de nagyon nehéz volt megtalálni számára a megfelelõ kontextust. Dolgoztam már korábban John Medeskivel is, õ volt az Electric Masada elsõ orgonistája, de mint késõbb kiderült, nem õ volt a legmegfelelõbb választás, mert az a tipikusan csak rá jellemzõ "dzsemmelõs" játéka túl sok teret vett el a többiektõl. A legtöbb zenészt, akivel ebben a formációban játszom, már hosszú-hosszú évek óta ismerem: Jamie Saftet tíz éve, Ikue Morit pedig '71 óta. Tavaly játszotam már egy kvintettel Joey és Ikue nélkül, de az sem volt túl jó; végül egy tavaly szeptemberi fesztiválon való fellépéshez kértem fel õket, hogy vendégként csatlakozzanak hozzánk - ez volt az a pont, amikor úgy tûnt, hogy kialakult az Electric Masada végleges felállása."

Hogyan jellemezné ezeket az embereket? Csupán zenész kollégákról van szó, vagy esetleg ennél valamivel többrõl - például egy baráti társaságról, akik régóta ismerik egymást?

John ZornJohn Zorn: "Egyértelmûen, mindkét meghatározás megállja a helyét. De leginkább egy nagy családhoz hasonlítanám. Számomra a zene sokkal többet jelent annál, hogy felmegyek egy színpadra, és játszom; a zene olyan dolog, amit meg is kell hogy éljek. Komponálhatok nagyszerû zenét, de ha nem találok hozzá megfelelõ zenekart, akkor az tulajdonképpen rajtam kívül senkinek sem jelent semmit, ezért a hangszeresek kiválasztását a zenei prezentáció kulcsfontosságú részének tartom. Nekem a zene jelenti az életet: mindegy, mit csinálok, egész nap csak a zene jár a fejemben, mindenhol ott van és a zene fontosságának meg kell jelennie a színpadon is. Fontos, hogy az emberek ne a kottájukba meredve zenéljenek a színpadon, azt akarom, hogy akik ott vannak és zenélnek, azok meg is éljék azt, amit játszanak. Azt gondolom, hogy a zene valójában egy szoros közösség, így tehát elsõsorban azt szeretném, hogy a színpadról is öröm sugározzon, valamint azt, hogy a zenészek jól érzezzék magukat, valóban játszanak egymással, viccelõdjenek, ugyanakkor - ha kell - legyenek kellõképp komolyak, és mindez az érzés valahogy találkozzon a közönséggel is. És nem elég, ha csak úgy látszik, mintha mindezt õszintén csinálnánk, hanem ténylegesen õszintének is kell lennie."

Ön nagyon sokoldalú, folyamatosan újabb és újabb dolgokat felmutató zenész, aki nagyon sok projektben játszik egyszerre, de ahogy most beszél az Electric Masadáról, úgy tûnik, hogy ezt hosszabb távú vállalkozásnak tervezi.

John Zorn: "Nem tudom... Nem tudnám megmondani, hiszen ez az együttes egyike a legkedvesebb bandáimnak, amivel valaha is dolgoztam, tehát ebben az értelemben természetesen továbbra is szeretnék ezzel a zenekarral játszani, ugyanakkor rettentõ nehéz ezeket a zenészeket együtt tartani, mivel mindannyian roppant elfoglaltak. Ha már évente egy turnét össze tudok velük hozni, akkor elégedett vagyok. Viszont az igazat megvallva, hihetelen módon belefáradtam a turnézásba. Ezt csinálom már közel 25 éve, és meglehetõsen kimerültem. Most is még csak 5 napja vagyunk úton, mégis én már az elsõ napon úgy éreztem, hogy jó lenne hazamenni. Nem akarom ezt a végtelenségig csinálni, jobb lenne inkább otthon maradni, új zenéket komponálni vagy egyszerûen csak fõzni otthon valamit a barátaimnak. Most is legszívesebben New York-ban lennék, mert már tényleg nagyon belefáradtam a sok utazgatásba. De visszatérve az Electric Masada jövõjére, természetesen szeretném folytatni a zenélést ezzel a kiváló együttessel, de soha nem lehet tudni, mit hoz a jövõ..."

Valóban az Electric Masada lenne az egyik legkedvesebb formációja?

John Zorn: "Talán csak azért, mert éppen ezt csinálom jelenleg, de valójában nem tudnám kiválasztani a kedvenc zenekaromat, hiszen hogyan is választaná ki az ember a kedvenc gyermekét? Mindegyiket egyformán szereti, és az nem túl bölcs dolog, ha úgy tesz, mintha bármelyiket is jobban szeretné a másiknál."

Mi a helyzet a Masada String Trio nevezetû vonós triójával? Velük tervez valamit mostanában?

John Zorn: "Ehhez a projekthez egy klasszikus csoportot használok, ami valóban egy lenyûgözõ formáció: Mark Feldman hegedûn, Erik Friedlander csellón, Greg Cohen pedig nagybõgõn játszik, és biztos vagyok benne, hogy ezzel a formációval is folytatni fogom a turnézást; talán nem minden évben, de a Masada dalok vonósokra való átírását mindenképpen folytatni fogom. Egy biztos: a Masada projektek mind-mind folytatódni fognak!"

Mondana pár szót a legújabb, Masada Recitals elnevezésû vállalkozásáról?

John Zorn: "Tavaly kezdtem el foglalkozni a Masada Recitals ötletének a megvalósításával, hiszen akkoriban ünnepeltük a Masada szerzemények tíz éves évfordulóját. Mindig is éreztem, hogy ez a zene rendkívül nyitott a legkülönfélébb interpretációkra, hiszen gyakorlatilag a legkülönbözõbb összeállítású együttesek is el tudját játszani. Tehát a Masada tíz esztendõs évfordulóján azt találtam ki, hogy felkérek különbözõ formációkat, hogy interpretálják ezt a zenét a legkülönbözõbb módokon. A Masada Recitals tulajdonképpen Mark Feldman hegedûst és Sylvie Courvoisier zongoristát takarja, akik sokkal inkább egy klasszikus megközelítésbõl játszák a Masada dalokat és ez nagyszerû, hiszen sok klasszikus zenét tanuló fiatal hallotta már õket élõben zenélni, és a hatásukra most õk is valami hasonlót szeretnének csinálni. Tehát ez remek módja annak, hogy bemutassuk ezt a muzsikát egy újabb generációnak vagy teljesen másként gondolkodó zenészeknek. Azt gondolom, hogy rengeteg klasszikus képzettségû muzsikus, és a fiatalabb zenészek mára már inkább improvizálni akarnak, nem pedig hangról-hangra eljátszani egy Brahms-t vagy egy Beethoven-t, hanem kiállni és valóban kifejezni önmagukat. A Masada Recitals projekt kiváló alkalom arra, hogy valami olyasmit játsszanak, amit ismernek, ugyanakkor teret enged az egyéni improvizációra is."

Melyek azok a zenei projektjei, amik jelenleg is aktívak? Mi a helyzet a PainKillerrel vagy például a Cobrával?

John ZornJohn Zorn: "Ezek mind folytatódnak, hiszen - mint mondtam - nekem ez az életem. Nagyon nehéz az embereknek megérteni és elfogadni a teljes skáláját annak, amivel foglalkozom, hiszen akkor már nem tudják eladni, amit csinálok; egyszerûen nem tudják dobozokba gyömöszölni, beskatulyázni. John Zorn: a srác a Naked City-bõl, John Zorn: az õrûlt free jazz szaxofonos, John Zorn: a klasszikus zeneszerzõ stb. Rengeteg különbözõ dolgot csináltam már eddig, amit én inkább úgy határoznék meg, mint az állandó hozzáadás folyamatát: minél több, minél újabb dolgot hozzáadni a már meglévõhöz. A Cobrát '73 óta csinálom, de még ma is élõ dolog: a múlt hónapban Berlinben, azt néhány hónappal megelõzõen pedig Mexikóban volt vele egy prezentációnk. Amikor '89-ben belevágtam a Naked City projektbe, akkor azt hittem, hogy csak néhány évig fog tartani, ezzel szemben pár évvel ezelõtt Amsterdamban játszottunk az együttessel. A PainKiller is aktív, nem is olyan régen szintén Mexikóban volt egy fellépésünk, és terveink szerint még az idén összehozunk egy európai turnét; az viszont már biztos, hogy június végén Varsóban játszunk. A jelenlegi dobos egyébként nem más, mint a japán Yoshida Tatsuya a Ruins-ból, akit szintén már 18 éve ismerek; a másik tag, Bill Laswell, vele '77 óta tart a kapcsolat. Mindketten képzett és tapasztalt zenészek, akikkel már hosszú-hosszú évek óta együtt dolgozok. A fiatal hangszereseket csak nagyon lassan adom hozzá az alkalmazott zenészeim csoportjához; megfigyelem mit csinálnak, hogyan játszanak és ha úgy érzem, hogy kialakult egy történetük, amit keresztezhetnének az enyémmel, akkor felkérem õket, hogy dolgozzanak velem."

A ma esti koncerten a dobok mögött ülõ Kenny Wollesen például mióta tagja a zenekarnak?

John Zorn: "Kenny a kezdetektõl fogva a csoport tagja, hiszen amikor Joey nem ért rá a Masada kvartettel játszani, akkor mindig Kenny-t hívtuk, hogy segítsen ki minket. Aztán amikor John Medeski, Marc Ribot és én összeültünk zenélni, akkor is Kenny volt az elsõdleges dobos, akinek szóltunk, hogy csatlakozzon. Tehát Kenny mindenképpen egy csodálatos muzsikus, csakis kizárólag jót tudok róla mondani; õ az a zenész, akivel mindig is szeretnék egy prominens projektet csinálni, egyszerûen imádok vele dolgozni, és ha egyszerre három dobossal játszok, mint ahogyan a mai estén Kenny mellet Joey és Cyro Baptista is ott lesz, annál pedig nincs felemelõbb érzés..."

Mik azok a zenék, amiket valójában szeret és kik azok a zenészek, akik nagy hatással voltak az ön zenei munkásságára?

John Zorn: "Folyamatosan, rengeteg zenét hallgatok és a zenei hatások közül sem tudnék egy vagy két nevet kiemelni, hiszen majdnem minden, amit meghallgatok - így vagy úgy -, hatással van rám és tényleg nagyon sok féle zenét hallgatok! Elmondhatnám, hogy éppen mik vannak az iPod-omban, de ezek olyan zenék, amik pihentetnek, kikapcsolnak, így nem szükségszerûen reprezentálják a rám hatással lévõ muzsikákat."

Hogyan határozná meg a zenei identitását? Szaxofonos, zenekarvezetõ, klasszikus zeneszrezõ...?

John Zorn: "Ez mind együtt és még nagyon sok minden! Nem tudnék egy dolgot kiválasztani - és ez nem is az én feladatom. Az én feladatom az, hogy zenét írjak, a kritikusok feladata pedig az, hogy írjanak róla. Sajnálatos, hogy az emberek nem értik meg, hogy rengeteg dolgot csinálok, hogy ennyire szerteágazó a munkásságom, de nem tehetek róla, hogy ezt nekik ennyire nehéz megérteni... Mindent, amin dolgozok, azt tejles erõbedobással, tiszta szívvel teszem, és mindenhez a legjobbat próbálom nyújtani. Minden egyes munka vagy zenekar esetében! Vannak, akik szeretik a dolgaimat, és vannak, akik nem, esetleg nem is érdekli õket. Ha rengeteg különbözõ dolgokkal foglalkozol, akkor zavaró, ha az emberek többsége csak egyetlenegy dolgod iránt érdeklõdik."

Ennyire érdekli a közönség reakciója, visszacsatolása az ön zenéjére?

John Zorn: "A közönség véleménye... Természetesen azt szeretném, hogy az emberek értékeljék, élvezzék és elsõsorban megértsék azt, amit csinálok, de természetesen nem ez az elsõdleges motiváció, és ezt nem is várhatom el mindenkitõl. Amikor színpadon vagyok, akkor nem is ezzel foglalkozom, hanem a zenészekkel, a zenével, azzal, hogy minenki jól érezze magát, azzal, hogy mindenkinek legyen esélye kibontakozni, és legfõképpen azzal, hogy mindenki a lehetõ legpontosabban játsszon. Ez meglehetõsen intenzív munka, nagyon sok koncentrációt igényel, ezért az élõ fellépések alkalmával nem is nagyon foglalkozom a hallgatóság reakcióival vagy a tapssal, mert abban az adott pillanatban ez rendkívül destruktív lehet. Az utóbbi idõben - különösen az utóbbi 5-10 évben - megpróbálok tudatosan csak a legfontosabb dolgokra koncentrálni, és minden egyebet kikerülni, figyelmen kívül hagyni. Azt hiszem hogy a társadalom, és a világ, amiben élünk éppen elég romlást és pusztulást idézett elõ, ráadásul szándékosan. A különbözõ kormányok is elég rontást kreálnak és tudatosan megosztják az embereket. Ezek azok a dolgok, amelyekrõl többé nem szeretnék tudomást venni. Nem nézek televíziót, nem olvasok magazinokat, nem vásárolok újságot. Számomra éppen elég, ha a zenére koncentrálok, és segítem a közvetlen környezetemben élõket. Mindössze ennyivel próbálom a világot jobbá tenni."

Juhász László / Berkecz Balázs
2004. augusztus 13.

Az interjú szerkesztett változata a Népszabadság 2004. május 7-ei számában olvasható.


John Zorn lemezek listája

A lista a 2008-as lemezeket nem tartalmazza :D
nem számoltam meg...

Solo Albums

* 1981 - John Zorn - The Classic Guide to Strategy, Volume 1
* 1983 - John Zorn - Yankees
* 1983 - John Zorn - Locus Solus
* 1984 - John Zorn - Ganryu Island
* 1985 - John Zorn - The Classic Guide to Strategy, Volume 2
* 1986 - John Zorn - The Big Gundown
* 1987 - John Zorn - Spillane
* 1989 - John Zorn - Spy vs. Spy
* 1992 - John Zorn - Elegy
* 1993 - John Zorn - Kristallnacht
* 1995 - John Zorn - First Recordings 1973
* 1995 - John Zorn - Nani Nani
* 1995 - John Zorn - Redbird
* 1995 - John Zorn - The Book Of Heads
* 1995 - John Zorn - Yearbook, Volume 2
* 1996 - John Zorn - Bar Kokhba
* 1996 - John Zorn - The Classic Guide to Strategy, Volumes 1 and 2
* 1997 - John Zorn - Duras, Duchamp
* 1997 - John Zorn - New Traditions in East Asian Bar Bands
* 1998 - John Zorn - Angelus Novus
* 1998 - John Zorn - Aporias
* 1998 - John Zorn - The Bribe
* 1999 - John Zorn - Godard/Spillane
* 1999 - John Zorn - The String Quartets
* 2000 - John Zorn - Cartoon S/M
* 2000 - John Zorn - The Big Gundown, 15th Anniversary Special Edition
* 2000 - John Zorn - Xu Feng
* 2001 - John Zorn - Madness, Love and Mysticism
* 2001 - John Zorn - Songs from the Hermetic Theater
* 2003 - John Zorn - Chimeras
* 2004 - John Zorn - Nani Nani II
* 2004 - John Zorn - Magick
* 2005 - John Zorn - Mysterium
* 2005 - John Zorn - Rituals
* 2005 - John Zorn - Sanatorium Under the Sign of the Hourglass
* 2006 - John Zorn - Astronome
* 2006 - John Zorn - Moonchild, Songs Without Words
* 2007 - John Zorn - From Silence to Sorcery
* 2007 - John Zorn - Six Litanies for Heliogabalus

Filmworks series

* 1997 - John Zorn - Filmworks I, 1986-1990
* 1996 - John Zorn - Filmworks II, Music for an Untitled Film by Walter Hill
* 1997 - John Zorn - Filmworks III, 1990-1995
* 1997 - John Zorn - Filmworks IV, S/M
* 1996 - John Zorn - Filmworks V, Tears of Ecstasy
* 1996 - John Zorn - Filmworks VI, 1996
* 1997 - John Zorn - Filmworks VII, Cynical Hysterie Hour
* 1998 - John Zorn - Filmworks VIII, 1997
* 2000 - John Zorn - Filmworks IX, Trembling Before G-D
* 2001 - John Zorn - Filmworks X, In The Mirror of Maya Deren
* 2002 - John Zorn - Filmworks XI, Secret Lives
* 2002 - John Zorn - Filmworks XII, Three Documentaries
* 2002 - John Zorn - Filmworks XIII, Invitation to a Suicide
* 2003 - John Zorn - Filmworks XIV, Hiding and Seeking
* 2005 - John Zorn - Filmworks XV, Protocols of Zion
* 2005 - John Zorn - Filmworks XVI, Workingman’s Death
* 2005 - John Zorn - Filmworks XVII, Notes on Marie Menken/Ray Bandar, A Life with Skulls
* 2005 - John Zorn - The Best of Film Works, 20 Years of Soundtrack Music
* 2006 - John Zorn - Filmworks XVIII, The Treatment

Music romance series

* 1998 - John Zorn - Music for Children, Music Romance Series Volume One
* 1999 - John Zorn - Taboo and Exile, Music Romance Series Volume Two
* 2001 - John Zorn - The Gift, Music Romance Series Volume Three
* 2002 - John Zorn - I.A.O., Music Romance Series Volume Four

Parachute years

* 1977 - John Zorn - Lacrosse
* 1980 - John Zorn - Hockey
* 1980 - John Zorn - Pool
* 1981 - John Zorn - Archery
* 1997 - John Zorn - The Parachute Years, 1977-1980, Lacrosse, Hockey, Pool, Archery

Cobra

* 1987 - John Zorn - Cobra
* 1992 - John Zorn - Cobra, Live at the Knitting Factory
* 1994 - John Zorn - Cobra, Tokyo Operation '94
* 2002 - John Zorn - Cobra, John Zorn's Game Pieces Volume 2

with Naked City

* 1989 - Naked City - Naked City
* 1990 - Naked City - Torture Garden
* 1992 - Naked City - Grand Guignol
* 1992 - Naked City - Leng Tch'e
* 1992 - Naked City - Heretic. Jeux des Dames Cruelles
* 1993 - Naked City - Radio
* 1993 - Naked City - Absinthe
* 1996 - Naked City - Black Box
* 2002 - Naked City - Naked City Live, Vol. 1: Knitting Factory 1989
* 2005 - Naked City - The Complete Studio Recordings

with Masada (John Zorn, Dave Douglas, Greg Cohen, Joey Baron)

* 1994 - Masada - 1 (Alef)
* 1994 - Masada - 2 (Beit)
* 1994 - Masada - 3 Gimel)
* 1994 - Masada - 4 (Dalet)
* 1995 - Masada - 5 (Hei)
* 1995 - Masada - 6 (Vav)
* 1996 - Masada - 7 (Zayin)
* 1996 - Masada - 8 (Heit)
* 1997 - Masada - 9 (Tet)
* 1997 - Masada - 10 (Yod)
* 1998 - Masada - Live in Taipei 1995
* 1999 - Masada - Live in Jerusalem 1994
* 1999 - Masada - Live In Middleheim 1999
* 2000 - Masada - Live in Sevilla 2000
* 2001 - Masada - Live at Tonic 2001
* 2002 - Masada - First Live 1993
* 2005 - Masada - Sanhedrin

Masada String Trio & Bar Kokhba Sextet

* 1998 - John Zorn - The Circle Maker

with Electric Masada

* 2005 - Electric Masada - At the Mountains of Madness

with Painkiller

* 1991 - Painkiller - Guts of a Virgin
* 1992 - Painkiller - Buried Secrets
* 1993 - Painkiller - Rituals, Live in Japan
* 1994 - Painkiller - Execution Ground
* 1997 - Painkiller - Collected Works
* 1998 - Painkiller - Guts of a Virgin/Buried Secrets
* 2002 - Painkiller - Talisman, Live in Nagoya

with Hemophiliac

* 2002 - Hemophiliac - Hemophiliac

Masada Anniversary series

* 2003 - John Zorn - Masada Anniversary Edition Vol. 1, Masada Guitars
* 2003 - John Zorn - Masada Anniversary Edition Vol. 2, Voices in the Wilderness
* 2003 - John Zorn - Masada Anniversary Edition Vol. 3, The Unknown Masada
* 2004 - John Zorn - Masada Anniversary Edition Vol. 4, Masada Recital
* 2005 - John Zorn - Masada Anniversary Edition Vol. 5, Masada Rock

50th Birthday Celebration series

* 2004 - Masada String Trio - 50th Birthday Celebration Volume One
* 2004 - ****ord Graves, John Zorn - 50th Birthday Celebration Volume Two
* 2004 - Locus Solus - 50th Birthday Celebration Volume Three
* 2004 - Electric Masada - 50th Birthday Celebration Volume Four
* 2004 - Fred Frith, John Zorn - 50th Birthday Celebration Volume Five
* 2004 - Hemophiliac - 50th Birthday Celebration Volume Six
* 2004 - Masada - 50th Birthday Celebration Volume Seven
* 2004 - Wadada Leo Smith, Susie Ibarra, John Zorn - 50th Birthday Celebration Volume Eight
* 2004 - John Zorn (The Classic Guide To Stratigy Volume 3) - 50th Birthday Celebration Volume Nine
* 2005 - Yamataka Eye, John Zorn - 50th Birthday Celebration Volume Ten
* 2005 - Bar Kokhba Sextet - 50th Birthday Celebration Volume Eleven
* 2005 - Painkiller - 50th Birthday Celebration Volume Twelve

Masada Book Two - The Book of Angels

* 2005 - Jamie Saft Trio - Astaroth, Book of Angels Volume 1
* 2005 - Masada String Trio - Azazel, Book of Angels Volume 2
* 2006 - Mark Feldman & Sylvie Courvoisier - Malphas, Book of Angels Volume 3
* 2006 - Koby Israelite - Orobas, Book of Angels Volume 4
* 2006 - Cracow Klezmer Band - Balan, Book of Angels Volume 5
* 2006 - Uri Caine - Moloch, Book of Angels Volume 6
* 2007 - Marc Ribot - Asmodeus, Book of Angels Volume 7
* 2007 - Erik Friedlander - Volac, Book of Angels Volume 8
* 2007 - Secret Chiefs 3 - Xaphan, Book of Angels Volume 9

Album collaborations

* 1978 - Eugene Chadbourne, John Zorn - School
* 1988 - John Zorn, Bill Frisell, George Lewis - News for Lulu
* 1990 - Bob Ostertag, John Zorn, Fred Frith - Attention Span
* 1992 - God - Possession
* 1992 - John Zorn, Bill Frisell, George Lewis - More News for Lulu
* 1994 - John Zorn, Fred Frith - Art of Memory
* 1995 - The Mystic Fugu Orchestra - Zohar
* 1997 - John Zorn & Bobby Previte - Euclid's Nightmare
* 1998 - John Zorn, Wayne Horvitz, Elliot Sharp, Bobby Previte - Downtown Lullaby
* 2006 - Various Artists - The Stone, Issue One
* 2007 - Various Artists - The NY Tapes

Albums featured

* 1985 - Sonny Clark Memorial Quartet - Voodoo
* 1989 - Blind Idiot God - Undertow
* 1990 - Kronos Quartet - Winter Was Hard
* 1992 - God Is My Co-Pilot - How I Got Over
* 1992 - Otomo Yoshihide - We Insist?
* 1992 - Hoppy Kamiyama - Welcome to Forbidden Paradise
* 1992 - Ruins - Early Works
* 1993 - Kronos Quartet - Short Stories
* 1993 - Big John Patton - Blue Planet Man
* 1993 - God Is My Co-Pilot - Speed Yr Trip
* 1993 - Ground Zero - Ground Zero
* 1994 - Praxis - Sacrifist
* 1994 - Marisa Monte - Mais
* 1995 - Big John Patton - Minor Swing
* 1997 - Mike Patton - Pranzo Oltranzista
* 1998 - Weird Little Boy - Weird Little Boy
* 1999 - Prelapse - Prelapse
* 1999 - Various Artists - Enfants Terribles

Filmography

* 2004 - A Bookshelf On Top Of The Sky
* 2004 - Masada Live at Tonic 1999
* 2005 - Celestial Subway Lines/Salvaging Noise
* 2007 - Sabbath in Paradise

Címkék: avantgárd bill frisell fred frith jazz joey baron john zorn koncert mike patton rock wayne horvitz yamatsuka eye  

Kategória: Zene

Feltöltés ideje: 12 éve

Látta 736 ember.