Albert Einsteint már 10 éves korában izgatta,vajon milyen gyorsan terjedhet a fény."Hogyan is festene a világ,ha egy fénysugáron utaznék?" - írta.

Speciális relativitáselméletében kijelentette,hogy a világegyetemben minden mozgás viszonylagos,mivel az űr távoli tartományaiban nincs semmi,amihez azt mérni lehetne.Leszögezte továbbá,hogy a fénysebesség- 300000 km/s - mindíg ugyanakkora a megfigyelőhöz képest,függetlenül annak saját mozgásától.Egy,a Föld mozgásának irányában lévő csillag fénye gyanakkor éri el bolygónkat,mint amikor egy mögötte lévö csillagé,jóllehet a Föld óránkénti 29000 km-es sebességgel közlekedik az egyik felé,illetve távolodik a másiktól.

Arra a következtetésre jutott,hogy az univerzumban az egyetlen abszurd fizikai állandó a fény sebessége.Ha pedig az mindíg ugyanakkora,függetlenül a megfigyelő mozgásától,más fizikai sajátosságoknak kell jellemezniük azokat,akik eltérő sebességekkel haladnak.

Kiszámította,hogy egy majdnem fénysebességgel száguldó űrhajóban az idő lassabban  múlna egy ,az űrhajóhoz viszonyítva mozdulatlan megfigyelő órájához képest.Sőt mi több,a jármű tömege is megnőne.A fénysebességet elérve,tömege végtelen nagyra nőne,ami azt jelenzi,hogy a fény sebességét egyetlen tárgy sem érheti el,mivel ez végtelen nagyságu erőt kívánna.A speciális relativitás elmélete elvezet  az "ikrek paradoxonához": ha az egyik iker majdnem fénysebességgel halad,nem fogja magát másként érezni,mint a Földön maradt testvére.Ám közben az űrhajón csak körülbelül fele olyan gyorsan múlik az idő,mint a Földön.Ha tehát az űrhajós ,tegyük fel 10évig van távol,csak 5 évvel idősebben tér vissza,míg ikertestvére közben 10 évet öregedett.

Einstein időelmélete 1977 júliusában fényesen igazolódott,amikor egy amerikai műhold fedélzetén rendkívül pontos atom órákat helyeztek el,majd körpályára állították.Visszatérésekor az órákat összehasonlították a washingtoni Tengerészeti Kutatólaboratórium ugyanolyan atomóráival: a műhold órái egészen kevéssel ugyan,de késtek a laboratóriumbeliekhez képest.Az idő tehát valamicskével lassaban múlt a műhold fedélzetén.

Einstein E=mc a négyzeten formulája azt fejezi ki,hogy egy tárgy tömege energiává alakítható át.Egyenletét abból a megállapításból vezette le,hogy egy tárgy tömege a tárgy sebességével arányosan nő.Ebből következik,hogy energiájának is növekednie kell,hiszen a nagyobb tömegű tárgy nagyobb energiával rendelkezik,mint a vele azonos sebességgel mlozgó könnyebb tárgy.A többletenergia akkora,mint a tömegnövekedés megszorozva a fénysebesség négyzetével.

Általános relativitáselméletében Einstein rámutatott arra,hogy a fénysugár a gravitáció hatására elhajlik,amikor elhalad egy csillag mellett.A csillag gravitációs tere a fény befelé történő elhajlását idézi elő- s bizonyos értelemben görbültté teszi magát a teret is.Ezért két pont között a legrövidebb távolság ez esetben egy ív lesz.

1919-ben Einstein csapásra híressé vált,amikor elméletét angol csilagászok egy csoportja igazolta.Az asztronomusok fényképfelvételeket készítettek egy teljes napfogyatkozásról,amikor a Nap nemvolt a közelükben.A csillagok állása a két fotón eltért,ékes bizonyítékaként annak,hogy fényüket a Nap elhajlította.