Kis türelmet...
Kis türelmet...
A 17 fakoporsó rejtélye
Burke...
...és Hare1827-ben két ír vendégmunkás, William Burke és William Hare érkezett Edinburgh-be. Mindketten hallottak a város-szerte elterjedt hullarablás divatjáról, és úgy döntöttek, ők is szerencsét próbálnak. Felkeresték az edingurgh-i egyetem egyik nagy hírű professzorát, Robert Knox-ot, a híres szemspecialistát. Knox 10 fontot ígért nekik minden egyes megszerzett testért, ennek fejében a két férfi hamarosan el is kezdte szállítani az első hullákat.De Burke és Hare „árui” nem a fáradtságos és kevés sikerrel kecsegtető sírok lakói voltak; ők más módszerhez folyamodtak. Éjszakánként Edinburgh külvárosát és szegénynegyedeit járták, ahol gyanútlan áldozatokra vadásztak. Kiszemelt célpontjaikat lakásukra csábították, ahol megfojtották őket, akiknek testét Knox doktor hamarosan a tudomány szolgálatába állította. Egyetlen év leforgása alatt 17 ember halála fűződik a két gyilkos nevéhez. S Burke-ék valószínűleg tovább is folytatták volna bűnös mesterségüket, ha az egyik eltűntet, bizonyos Miss Doherty-t véletlenül fel nem ismerik a doktor boncasztalán. A kirobbant ügy hatalmas port kavart fel, és a két tettes rövid időn belül a rács mögött találta magát, ám doktor Knox-ot, talán nagy hírnevének köszönhetően, nem gyanúsították semmivel. Nem bizonyítható ugyanis, hogy a doktor tisztában volt azzal, hogy bérencei honnan, milyen úton szerzik be a holttesteket. 
A tudásszomjas Dr. Knox A két fogolyra eleinte nem sikerült semmit rábizonyítani, így a hatóságok kénytelenek voltak a vádalku eszközéhez nyúlni: Hare vallott társára, cserébe szabadon engedték. Burke, látva helyzete reménytelenségét minden gyilkosságot magára vállalt, majd őszinte megbánást tanúsított, ám ez ekkor már nem segített rajta. 1829-ben kivégezték Edinburgh főterén, testét pedig, történelmi igazságszolgáltatásként a tudomány rendelkezésére bocsátották. Nyilvánosan boncolták fel, s testrészeit a lelkes gyűjtők eltulajdonították. Későbbiekben több olyan tárgy is felbukkant, mely a kivégzett testének egyes elemeit viseli magán, így például egy könyv, amelyet Burke bőrébe kötöttek, vagy egy sétapálca, amelyet Burke egyik csontja ékesített. A felboncolt csontváza az edingurgh-i egyetem tulajdonába került, ahol a mai napig látható. Dr. Knox, a hitelét vesztett orvos és tanár is szembesült előbb-utóbb rossz hírnevének következményeivel: óráiról lassanként eltűntek a hallgatók, így nem tehetett mást, mint hogy tetteinek színhelyéről Londonba költözött, ahol újra praxist vállalt. Hét évvel Burke kivégzése után, 1836-ban néhány vidéki kisfiú fura tárgyakat talált a város közelében: 17 darab, fakoporsóban eltemetett kis játékfigurára leltek. A kicsiny koporsókban kezdetleges, fából faragott emberalakok feküdtek. A leleteken semmilyen jelzés nem utalt a készítő személyére vagy a tárgyak céljára. A korabeli sajtó is felkapta az esetet, sokan boszorkányok ártó praktikájára, vagy kultikus tengerész-temetésre gyanakodtak először. Ám a későbbi kutatások mindkét teóriát cáfolták, ugyanis az angliai boszorkányok és mágusok ceremóniáik során nem használtak ilyen bábukat, a tengeren eltűnt hajósok hozzátartozói pedig rendszerint a tengerbe temették az eltűnt rokonukat formázó babáikat. 
A kis fakoporsók...
...bennük a babákkalA közelmúltban elvégzett szénizotópos vizsgálatok kimutatták, hogy a figurák az 1820-as évek végén, 1830-as évek elején készülhettek. Az, hogy számuk megegyezik a Burke által meggyilkolt áldozatokéval, felveti a kérdést, vajon volt-e köze Burke-nek, esetleg Dr. Knox-nak a rejtélyes babákhoz? Ha igen, akkor lelkiismeret-furdalás, vagy egyéb indok vezette őket az elkészítésükhöz?Mike Burber, a Yorkshire-i Igazságügyi Intézet munkatársa vállalkozott arra, hogy a legmodernebb technika segítségével feloldja a 180 éves titkot. Burber szerint a sorozatgyilkosok időnként szánt szándékkal hagynak nyomot maguk után, mivel valójában bűntudatot éreznek és azt szeretnék, ha a nyomukra akadnának. Ez alapján lehetségesnek tűnik, hogy Burke, a bűneit beismerő és megbánó gyilkos, vagy talán Knox áll a titokzatos bábuk mögött. Végérvényes választ a DNS-vizsgálattól vártak a kutatók. A modern technikának köszönhetően már egészen minimális mennyiségű minta is elégséges a biztos eredményhez. Az elemzések elvégzéséhez Burber mintát vett a doktor hegedűjének húrjáról, amely még napjainkban is tele van a professzor hámsejtjeivel, valamint Burke csontvázából és a babák felületéről. 
Burke koponyája
Az események óta eltelt több mint másfél évszázad ellenére Burke és Knox génjei tökéletesen alkalmasak voltak az analízisre, ám a bábukon található hámsejtek mennyisége még a mai modern eljárásokhoz is túlzottan kevésnek bizonyult. Az edinburgh-i babák rejtélyét tehát továbbra is sűrű homály övezi.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!