Benyomásom a képről:
A növényi alakzatok, színek mintegy ürügyül szolgálnak jelenleg egy télnek látszó kép szellemi mondanivalóval feltöltéséhez.
(Ezt az elvonatkoztatást már több, korábbi képednél is felfedezni véltem).
A szürkés füst-levendula-lilába hajló háttér övezte központi elrendezésű, fehéren felragyogó fény, szinte egyértelmű utalás - számomra, - de legalábbis sejteti, hogy itt inkább a Szellem Fényén van a hangsúly, semmint egy hűvös téli tájkép alkonyi ködébe burkolódzó fehér felvillanáson.
Számomra a téli ború hangulatát idéző Szellemi Tájképről „beszél”, amiből már körvonalazódik a fehéren kristályozódó Fény…
Kedves Ferenc!
Nem vitatkoznék, de CSERGEZÁN PÁL téli nádasai ecsettel, pasztellel, de még egyszerű szénnel is bámulatosan adják vissza a tél hangulatát, és aki ráérez annak elég egy elszenesedett kukoricacsutka vagy egy csésze kávé egy fogpiszkálóval, olyan téli nádast varázsol elénk, hogy le a kalappal. Nekem még sokat kell tanulnom, de köszönöm a méltatást, igyekszem felnőni hozzá.
Üdv: maszatoló
Köszönöm a figyelmet Marcsi! Igazat adok abban, hogy egy eredeti kép mindig másabb, mint egy fotózott, leginkább a festőkéses technikával járó anyagszerűség látványa marad el kissé a fotókon. Jómagam pedig kifejezetten vastagon szeretem kenegetni a festéket, bár kinagyítva egész jól látszik.
Üdv: maszatoló
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kommentáld!