A sárgákkal kapcsolatos érzéseidre felkaptam a fejem. Érdekes párhuzamot élünk. Újabban én is nagyon megszerettem a sárgák árnyalatait, pedig régebben egyáltalán nem tartozott a kedvenceim közé. Nem korszakom, mert legalább annyira lehetne az, a kék is. Mellesleg, azt sem szerettem korábban.
Nagyon jó érzés, hogy szerethetőt alkothattam. Köszönöm a véleményedet, kedves MAGnes MAGia.
Ez még mindig az egyik KEDVENCEM ! :)
Mostanában egyébként is a Sárgák korszakomat élem ... :))) - és ezen a képen oly finoman izgatók az alkalmazott árnyalatai ...
De kinagyítva, még ennél is fokozottabb az élmény, amikor a strukturált felület kimunkált részletgazdagságába merülök... - egyszerűen, még mindig lenyűgöz !
Akinek szeme van a látásra és füle a hallásra, az lásson és halljon, de béküljön meg a gondolattal, hogy mindenki másképpen érzékelhet! Jó érzés, hogy mi ketten egy húron pendülünk, de hiszen... tudom én ezt már az első kommented óta.
Köszönöm, hogy időt szánsz a képeimre és rajtuk keresztül a személyemre is!
Azt rég óta sejtem, hogy képeid között bőven vannak olyanok, melyek növényi motívumokat felhasználva, szimbolikus arzenált alkalmazva, messze többről szólnak, mint sajátos növényi ábrázolásról, épp ezért ragadják magukkal a képzeletem … :) Szívemhez nagyon közel áll ez a kifejezési mód, mert több szemlélői szabadságot engedélyez …
„A létezés körforgása, a létezésbe zártság állapota, melyből csak látszólag lép ki a teremtmény a halálnak nevezett állapotot követően.” – írod.
Igen, kedves Sándor, e Tőled idézett tartalmak metafizikai megközelítései, vizuálisan nyomon követhetők általában az alkotásaidon.
Erre a vizuális nyelvezetre vagyok magam is ráhangolódva, és játékból próbálom olykor a külvilágot is lágyabb kontúrokkal, csupán jelzés értékeit megragadva szemlélni … - hogy még világosabb legyen a számomra felfogott részletekből álló összkép, lényegi mondanivalója …
Írhatnám úgy is, erre próbálom trenírozni az elmém, hogy a látszó világ képiségének az üzenetét „fogjam” mint egy adó-vevő… Ezért nálam nem szokatlan, hogy az egyensúlyi állapot…, s a harmónia… a kiindulási ALAP, és viszonyítási pont … A vonalak, az arányok, a színek, mind olyan kifejező eszközök a festő kezében, mint az írónak a játék a szavakkal, az írásjelekkel, a tagolások klb. ’hang’súlyaival …
A harmónia és a még elviselhető feszültség finom váltakozásai, egy még magasabb szinten képes szintén egyensúlyt teremteni… beáll egy ritmus…egy ciklikusság… és létrejönnek a kiegyenlítődések … a Lét Teljessége … Tehát szükség van az egyensúlyból kibillenésre, hogy érzékelhessük a váltakozó lüktetés harmóniáját …
Látod Sándor, nem csak a képeid ragadják magukkal a szemlélőt… :)
Soha, senkit nem foglalkoztattak ennyit a képeim mint Téged! Jávorka Csaba barátommal is jó néhányat kiveséztünk már, de általánosan elfogadott, hogy az emberek megnézik és tovább lépnek.
Megtiszteltél azzal, hogy részletesen leírtad kutakodásaid eredményeit, érzésvilágodat, mely a látvány kapcsán előtört belőled, egyértelmű hát, hogy teljesen őszinte legyek veled.
Én magam nem festek embereket, de korántsem azért, mintha érdektelenek lennének számomra. Sőt... nagyon is érdekelnek az emberi kapcsolatokban megbúvó érzelmek, az ember helye a természetben, a földön, az univerzumban. Foglalkoztat az eredet, a létezés, a misztikum. A létezés körforgása, a létezésbe zártság állapota, melyből csak látszólag lép ki a teremtmény a halálnak nevezett állapotot követően.
Meglep, hogy mennyire jó helyen keresed a megoldást! Ha ennél a képemnél is sikerül továbblépned annál a ténynél, hogy növényvilágot festettem, már csak egyetlen lépésnyire vagy a tökéletes megfejtéstől.
Játsz még egy kicsit! Én nem mondhatom meg, hogy mire gondoltam, mert egy belső érzékvilágtól elragadtatott állapot eredményeként vált láthatóvá ez a kép!
Azért mégis úgy érzem, hogy egy kérdés feltevésével megkönnyíthetem a dolgodat, de a választ már neked kell megfogalmaznod magadnak! Vajon milyen cselekedet lehet az, ami miatt az ember pironkodni kényszerül és ha elragadja az említett érzés, lehet-e teljes harmóniába önmagával, másokkal és teremtett világával?
Még egyszer halkan megjegyzem... mi már olyasmiről beszélünk egy egyszerű virágos kép látványának kapcsán, amit talán csak kevesen képesek befogadni, de engem még ez sem tarthat vissza attól, hogy lefessem az érzést, ha sodrába kerülök.
Nagyon köszönöm a menet közben kissé komollyá vált játékot!
Ám még sem tudok fellélegezni elnyúlva a megtalált rejtett harmóniában, - mert a formai egységen belül hiába fedeztem fel a tengelyekre és a 3-as tagolásra építkező teljességet . E teljességen kívül (vagyis a kép alsó harmadának felétől lefele), a látómezőmbe tolakodnak ( ezt a korábban felfedezett ) egyensúlyból kizökkentő, a horizontálist már túlhangsúlyozó vízszintes vonalkák, melyek képileg nem teszik ’stabilabbá’ az alkotást, – hiszen a FORMA már ’ül’ a képet átlósan szétválasztó jobb oldali sötétebb mezőben.
Ezért érzékelem e vonalkákat – számomra – indokolatlan képi hangsúlynak .
Ezt az utóbbi ’talányosságot’ leszámítva: Vajon miért érezted szükségét e vonalakkal kiemelést ?
Összefoglelva: a kép, számomra nagyon élő, vibráló, kellemesen izgató benyomást tesz, továbbgondolásra és játékra serkent.
Különösen tetszik a szín-formai tartalomnak - a tengelyeken, a 3-as tagoláson és a világos-sötét oldal átlósan tovább ’feszítő’ szerkezeti vázra építkezése, tudatos felhasználása.
A kellemes szín-harmóniát, - a hegyes ábrázolású formavilág és a festőkés technika struktúrált felülettel előadása, megbontja, szétfeszíti… Nem mondom, hogy kellemetlen, de nem hagy nyugodni a ’remélt’ harmóniában… - ugyanis tovább szemlélve, arra késztet, keressem a pontot, ahol ismét egyensúlyra lelek…oké, izgat a dolog, belemegyek a játékba, ezért keresem…:)
A ’kizökkentségemet’ fokozza a kép középső harmadában a levélzet zaklatott kusza vonalai…
Nyugalmi pontomat keresve, viszont egyensúlyra lelek a kép tengelyei által, ugyanis :
a kép felső harmadában, nyíl-vonalvezetésű vertikális és a kecsesen szétnyíló karéj, mintegy 'megkoronázva’, uralva áll a középső kissé zavarodott ’tömeg’ felett… Alatta, kép alsó harmadában, a horizontálisan futó, áttekinthető levélzet vonalvezetésével teremtődne meg bennem végülis a kiegyenlített egyensúly…
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kommentáld!