Kedves Sándor !

Azt rég óta sejtem, hogy képeid között bőven vannak olyanok, melyek növényi motívumokat felhasználva, szimbolikus arzenált alkalmazva, messze többről szólnak, mint sajátos növényi ábrázolásról, épp ezért ragadják magukkal a képzeletem … :) Szívemhez nagyon közel áll ez a kifejezési mód, mert több szemlélői szabadságot engedélyez …


„A létezés körforgása, a létezésbe zártság állapota, melyből csak látszólag lép ki a teremtmény a halálnak nevezett állapotot követően.” – írod.

Igen, kedves Sándor, e Tőled idézett tartalmak metafizikai megközelítései, vizuálisan nyomon követhetők általában az alkotásaidon.
Erre a vizuális nyelvezetre vagyok magam is ráhangolódva, és játékból próbálom olykor a külvilágot is lágyabb kontúrokkal, csupán jelzés értékeit megragadva szemlélni … - hogy még világosabb legyen a számomra felfogott részletekből álló összkép, lényegi mondanivalója …
Írhatnám úgy is, erre próbálom trenírozni az elmém, hogy a látszó világ képiségének az üzenetét „fogjam” mint egy adó-vevő… Ezért nálam nem szokatlan, hogy az egyensúlyi állapot…, s a harmónia… a kiindulási ALAP, és viszonyítási pont … A vonalak, az arányok, a színek, mind olyan kifejező eszközök a festő kezében, mint az írónak a játék a szavakkal, az írásjelekkel, a tagolások klb. ’hang’súlyaival …

A harmónia és a még elviselhető feszültség finom váltakozásai, egy még magasabb szinten képes szintén egyensúlyt teremteni… beáll egy ritmus…egy ciklikusság… és létrejönnek a kiegyenlítődések … a Lét Teljessége … Tehát szükség van az egyensúlyból kibillenésre, hogy érzékelhessük a váltakozó lüktetés harmóniáját …

Látod Sándor, nem csak a képeid ragadják magukkal a szemlélőt… :)

Előzmény

Válasz