Kedves MAGnes MAGia!

Soha, senkit nem foglalkoztattak ennyit a képeim mint Téged! Jávorka Csaba barátommal is jó néhányat kiveséztünk már, de általánosan elfogadott, hogy az emberek megnézik és tovább lépnek.
Megtiszteltél azzal, hogy részletesen leírtad kutakodásaid eredményeit, érzésvilágodat, mely a látvány kapcsán előtört belőled, egyértelmű hát, hogy teljesen őszinte legyek veled.
Én magam nem festek embereket, de korántsem azért, mintha érdektelenek lennének számomra. Sőt... nagyon is érdekelnek az emberi kapcsolatokban megbúvó érzelmek, az ember helye a természetben, a földön, az univerzumban. Foglalkoztat az eredet, a létezés, a misztikum. A létezés körforgása, a létezésbe zártság állapota, melyből csak látszólag lép ki a teremtmény a halálnak nevezett állapotot követően.
Meglep, hogy mennyire jó helyen keresed a megoldást! Ha ennél a képemnél is sikerül továbblépned annál a ténynél, hogy növényvilágot festettem, már csak egyetlen lépésnyire vagy a tökéletes megfejtéstől.
Játsz még egy kicsit! Én nem mondhatom meg, hogy mire gondoltam, mert egy belső érzékvilágtól elragadtatott állapot eredményeként vált láthatóvá ez a kép!
Azért mégis úgy érzem, hogy egy kérdés feltevésével megkönnyíthetem a dolgodat, de a választ már neked kell megfogalmaznod magadnak! Vajon milyen cselekedet lehet az, ami miatt az ember pironkodni kényszerül és ha elragadja az említett érzés, lehet-e teljes harmóniába önmagával, másokkal és teremtett világával?
Még egyszer halkan megjegyzem... mi már olyasmiről beszélünk egy egyszerű virágos kép látványának kapcsán, amit talán csak kevesen képesek befogadni, de engem még ez sem tarthat vissza attól, hogy lefessem az érzést, ha sodrába kerülök.
Nagyon köszönöm a menet közben kissé komollyá vált játékot!

Előzmény

Válasz