Kedves MAGnes MAGia! Szeretettel javasolom neked, hogy gyere vissza erre a képre néhány hónap múlva! Hiszek abban, hogy később még megmutathatja neked a másik arcát is! Már majdnem beleestem abba a hibába, hogy magyarázni kezdem a cím és a kép összefüggéseit, aztán mégis képes voltam megállni, hogy ne menjek bele. Egy napra fel is tettem egy ennél hosszabb választ, ami nem volt ugyan magyarázat, de kezdte megsúrolni azt a határt, amit semmiképpen sem szándékozom átlépni, így aztán jobbnak láttam törölni. Nem szeretném és remélem nem is lennék képes a saját korlátaim közé szorítani a Te látásmódodat, ezért nem magyarázkodom. Elfogadom, hogy úgy látod és gondolod, ahogy.
Jó érzés, hogy a cím és a kép általad megélt disszonanciája ellenére úgy éled meg, hogy mű és szemlélődő találkozása létrejött. Bízom abban, hogy finomodni képes még ez az állapot. Biztosan tudom, hogy ha egy légtérben lehetnél ezzel a képpel, minden korábbi kétséged szertefoszlana. A fotó sajnos képtelen visszaadni azt a látványélményt, amit a valóság játszi könnyedséggel sugároz.
Köszönöm az őszinteségedet!

Előzmény

Válasz

Kedves Sándor! - A mű és személyemben a szemlélő "találkozása" létrejött... :) - különben nem kíséreltem volna megfogalmazni a kép és a cím együttesének rám disszonáns hatását, és akkor nem eredtem volna nyomába, értelmezve, mi is okozza bennem.
Ami engem zavar, hogy a kép és a cím nem "találkozik" :)
Vagyis, ha a cím felöl közelítem, akkor a kép nem eléggé kifejező. Ha a kép felöl közelítem, akkor a cím nem egészen azt fejezi ki, ami a képen látható.
Ilyenkor felmerül a kérdés, melyhez hiányzik egy információ: vajon a kép született előbb, vagy a cím ?
Megpróbálom a vonalak elemzésével megfogalmazni, mire is gondolok:
Személyemben, mint szemlélő, - a cím alapján, - érteni vélem az Alkotó szándékát, s a kép mondanivalóját.
Viszont, ha a címet veszem alapul, - a képből kiemelkedő formai elem, zömében a lágyan ívelő hurok szerű vonalvezetés, nincs összhangban a címben alkalmazott "karmaiban" kifejezéssel, mely kifejezéshez ( hurok helyett ) a horogszerű kampós, markánsabb vonalakkal ábrázolást érzem kifejezőbbnek...
- ahol a Létezés értelmét, a vitalitás KÖRÉ csavarodó indák elfojtják… s az önkifejező, önmegvalósító cselekvést… - verik bilincsbe … - sötét energiáknak kiszolgáltatott Élet(ek), mocsárba rántva, áldozatait beszennyezik …
Tehát: a hasonló gondolatok megfestése nem könnyű. Talán Az KÉPes leginkább megfesteni, aki már mélyen átélte… - mert Belőle a tiltakozás, a kitörés, a közlés vágy, elementárisabb erővel tör a felszínre, bármely művészeti ág eszközén keresztül…

Válasz

Köszönöm a látogatásodat, és azt is, hogy megosztottad velem a véleményedet. Sajnálom, hogy mű és szemlélődő találkozása, ebben az esetben elmaradt.

Előzmény

Válasz

A kép színegyüttese nagyon kellemes látványt nyújt, - az előtérben lévő formai elem negatív kisugárzása ellenére. Viszont a kép konkrét értelmezéséhez, szükséges mankó - a címadás !

Karmok helyett én inkább hínárra, tekeredő növényi indákra, gyökérzetre, hálóra asszociáltam... ám a cím konkrétsága ( mint pl.: a "karmaiban" ) megkötötte a további képzeletem...

Ezért em tartom szerencsésnek a címadást, mert kerestem a karmok stilizált ábrázolását, ami stílszerűen megragad, elragad valamit valamitől... - helyette: egy hurkos hálószerű szövevényt látok, mely mintegy 'RÁCSKÉNT' torlaszolja el a szabad létezés kékjét.
A kép látványi elemét alapul véve, pl. : 'A Létezés áramlásának kötöttségei' vagy: 'A Szabad Létezés akadálya' címet találóbbnak vélem, - vagy valami hasonlót...
Tény, hogy a Létezésünk már szinte gúzsbakötötten folytogató a bürokrácia hálójában...

A kép - témájához képest, - túl szelíd...
Ha figyelemfelkeltés a cél, akkor drámaibb hatásokat volna érdemes láttatni...

Válasz