Kedves Sándor! - A mű és személyemben a szemlélő "találkozása" létrejött... :) - különben nem kíséreltem volna megfogalmazni a kép és a cím együttesének rám disszonáns hatását, és akkor nem eredtem volna nyomába, értelmezve, mi is okozza bennem.
Ami engem zavar, hogy a kép és a cím nem "találkozik" :)
Vagyis, ha a cím felöl közelítem, akkor a kép nem eléggé kifejező. Ha a kép felöl közelítem, akkor a cím nem egészen azt fejezi ki, ami a képen látható.
Ilyenkor felmerül a kérdés, melyhez hiányzik egy információ: vajon a kép született előbb, vagy a cím ?
Megpróbálom a vonalak elemzésével megfogalmazni, mire is gondolok:
Személyemben, mint szemlélő, - a cím alapján, - érteni vélem az Alkotó szándékát, s a kép mondanivalóját.
Viszont, ha a címet veszem alapul, - a képből kiemelkedő formai elem, zömében a lágyan ívelő hurok szerű vonalvezetés, nincs összhangban a címben alkalmazott "karmaiban" kifejezéssel, mely kifejezéshez ( hurok helyett ) a horogszerű kampós, markánsabb vonalakkal ábrázolást érzem kifejezőbbnek...
- ahol a Létezés értelmét, a vitalitás KÖRÉ csavarodó indák elfojtják… s az önkifejező, önmegvalósító cselekvést… - verik bilincsbe … - sötét energiáknak kiszolgáltatott Élet(ek), mocsárba rántva, áldozatait beszennyezik …
Tehát: a hasonló gondolatok megfestése nem könnyű. Talán Az KÉPes leginkább megfesteni, aki már mélyen átélte… - mert Belőle a tiltakozás, a kitörés, a közlés vágy, elementárisabb erővel tör a felszínre, bármely művészeti ág eszközén keresztül…

Válasz