Turi Márton: Értelmezések:

Hogy mi történt a nagyon régi múltban?

És hogy mindehhez mi köze van nekünk magyaroknak?

Most, hogy lassan betöltöm a 87. életévemet és novemberben már a 88-ba lépek, ideje a régi emlékeimet és jegyzeteimet rendezni és ebből egyes adatokat, az arra érdeklődőknek a figyelmébe ajánlani.

Valmikor a jégkor vége felé  Kárpát-medencéből a szarvasokkal kivonuló népek diaszpórájaként, a  Mezopotámia folyóközébe kerülhetett egy népcsoport, amely magávál hozta régi  hazájából, az ott magyarul beszélők nyelvét és az ott kialakult kultúrát.

Aztán fejlődött, megerősödött és gazdag városállamokat alapitott.

Régebben úgy vélték róluk, hogy ők alakították ki az  írásbeliséget, de ma már tudott, hogy ez, a Kárpát-medencei őshazájukban már sokkal előbb létezett.

Tehát ebből az ősi mintából, vagy annak a  mintájára született meg az agyagtáblákra írott ékírásuk. Ők magukat „madá”-knak, a kutató régészek pedig  „sumér”-oknak nevezték.

Gazdag volt az  írásbeliségük.

A genezist, a történelmüket,  a vízözönt, a mindennapi életük eseményeit sok millió agyagtábla szövegében örökítették meg. És mindez  talán csak néhány évszázaddal  később  történhetett a  nagy vízözön után. Meséikben mondáikban, mindez élénken élhetett még, keveredve az akkori hitvilágukkal.

Nos ekkor, ezidő tájt jelent meg a zsidóság.

A zsidóság, egy sémi nép, amely viszont, a világon mindent birtokolni vágyott.

E nép,  előbb nyelvet alkotott (kölcsönzött) magának, amelyet az akkori, az ottani környezetében élő  sumiroktól, az akkádoktól, a vándor araboktól, a babiloni és  egyéb vándor sémi nyelvektől szedett össze, majd úgy a Kr.e.1000. év  körül, a babiloni  fogság alatt, ami véleményem szerint nem is rabság volt (hiszen később javarészük nem is akart hazamenni) hanem egy amolyan paraván mőgötti uralom és kizsákmányolás, tehát ezen idő alatt néppé, vagyis egy nemzetté álltak össze.

És ekkor, az írástudóik, ott Babilonban, hozzájutottak az akkádok által hitelesen lemásolt sumér agyagtábla szövegekhez....

...És végül is megalkották, az általuk 3-4000 évesnek mondott, de valójában Kr.e 1000 és 500 között keletkezett nyelvükkel, a  történelmüket, az Ótestamentumot és nem sokkal később a  a számukra sokkal fontosabb Tórát , a zsidó egyházi törvénykönyvet, amely mind a mai napig a zsidó mentalitás kulcsa.

Megírták ebben a Genezisükben a világ történetét is, ami igaz hogy sok ezer évvel a sumérok után íródott le, és igaz hogy a  korábban keletkezett sumírhoz képest  igencsak furcsára is sikeredett, de mégis a mai kultúránk ezt fogadta el.

A sumiroknál

ENKI a Föld ura gyúrta vérből és sárból az első emberpárt és a MADÁ nevet adta nekik, ami később a saját és a más népek által használt neve is lett. Ez az Enki pedig nekik adta a  paradicsomot és megmutatta a tudás fáját és elrendelte, hogy fogyasszák gyümölcsét, hogy olyan okosak legyenek mint az  istenek.(Figyeljük meg, itt jutalomról van szó! )

Ezzel szemben a zsidóknál

az Úr gyúrta a földből  az első embert, és mivel jobb nevet nem tudott neki adni, hát megfordította  MADA  nevet és így  lett  ebből ÁDÁM.

Az oldalbordájából pedig a nőt Évát, a  MAJDANI  ŐSANYÁT teremtette meg.

Éva jelentése a hivatalos értelmezés szerint : Ő,aki él, Ö aki van .

(de ezt ugyanakkor könnyedén tudjuk a mi nyelvünk segítségével is értelmezni, mert Éva az  Él, ő-van,( É=Ő),  ŐVAn , vagyis ÉVA).

Nekik adta ez az Úr a paradicsomot lakóhelyül, de kijelőlte a  tudás fáját, mint tilalomfát, aminek a gyümölcséből nem ehetnek, különben kiűzi őket a Paradicsomból (Figyeljük meg, itt már nem jutalom, hanem büntetés van! )

Majd aztán gyermekeik is születtek, de egyszer csak ( és ez az én  ™ megjegyzésem )eltűnik a nő.

Nos, itt a világ teremtése körül van bizony más is, amin érdemes elgondolkozni...

Mint köztudott, Isten a  világot  hét nap alatt teremtette.

Hatodik napon teremtette  Ádámot.

A hetediken pedig leült, pihent és gyönyörködött a  művében.

Ez tehát a  pihenés napja, ezt a napot SABAT-nak hivják és  Mózes törvényei szerint, zsidó embernek  ezen a napon nem csak dolgozni, de még űzletet sem szabad kötni.

Ugyanakkor viszont tudjuk, hogy a sokkal régibb Egyiptomban az év 15  hónapból, a hónap 24 napból, azaz 4  hatnapos hétből állott, és ezen kívül volt még pluszban 5 ünnepnapjuk is.

Ez a hatodik nap, már akkor is a pihenés napja volt, vagyis a SZABAD-nap. Egyébként innen a  magyar SZOMBAT elnevezése is  (de, hogy hogyan  került  oda az „m„ betű, azt a nyelvészeknek kell megmondaniuk!) Ugyanez lehetett a helyzet a  sumiroknál is, hiszen ugyanegy nyelvet beszéltek, és azonos szokásaik voltak az egyiptomiakkal.

Hogy Világteremtését kidolgozó héber bölcsek miért teremtettek hétnapos hetet az talány.

Magyarázat bizonyára van rá. Magam ugyan a zsidó hét többi napjának neveiről nem sokat tudok, de megragadott a Sabat=Szabat egyiptomiakéval azonos munkaszüneti nap neve és jelentése. Ha pedig most visszemlékezünk a régi magyar falusi világra, szombaton délután a magyar falvakban is  ünnepi hangulat volt, a háztájékát rendezgették és szomszédoltak ( Ez is bizonyíték, a keresztény hétnapos hét bevezetése ellenére, a magyarok nagyon régi ókori kultúrájára. )

Most pedig következzen a Vízözön története.

Enki és Enlil (a neje ?), fiukkal Nannu-val ( lehet Ziuszidra), meg a többi  sumér isten sok tizezer évvel ezelőtt megharagudott az emberiségre és  rábirta az istenek tanácsát, hogy özönvízzel pusztítsák el az emberiséget. Enki azonban nem értett egyet ezzel a határozattal és értesítette az emberek egy csoportját  Utnapistimmel az élen, hogy építsenek egy nagy, ládát, vagy bárkát  és akít tudnak mentsenek meg.

A vízözön pedig elmúlott az ismert módon..... 

Jegyezzük meg, hogy ugyanezen történetnek a hű másolata olvasható Noé-nál is.

Vagyis az emberiség megmenekült.

Enlil természetesen dühöngött, de az istenek végül lecsillapították, majd  Utnapistimet még istenné is avatták és a az égbe emelték.

Ezután pedig az istenek meghatározták a házasság rendjét, kinek kivel kell  hálni és ki szüli a gyermeket.

De ki volt az a bizonyos NOÉ ? 

Honnan származik ő, az Ótestamentumban?

Sehonnan, mert ő nem volt senki ! Egyszerűen lopták a nevét !

Hiszen a zsidóknak eredetet kellett  teremteni.

Ez nem volt más tehát, mint a görög EON szónak, a „nagyon hosszú“ , „nagyon régi“  értelmet jelentő  megfordítása és személynévvé változtatása.

Ez a Noé vészelte át tehát, az Úr rendelése szerint a  Vízözönt.

Teremtés Könyve 6:14 - 8:20)

Majd ennek elmúlása után Noé és családja kiszálltak a bárkából és Noé ezután elkezdett gazdálkodni, szöllőt termelt és bort ivott. Fiai névszerint Sem, Kám és Jáfet voltak. Majd egyszer pedig az öreg NOÉ lerészegedett és megharagudott arra a fiára, aki részegségében pőrén meglátta, pedig az hívta a másik két testvérét, Semet és Jáfetet, akik aztán végül betakarták apjukat.

Ez a fiú volt tehát Kám. Nóé végülis mégsem őt átkozza meg, hanem annak egyik fiát Kánaánt. A másik fiát Kust nem érte az átok és ettől származott Nimród, aki a magyarok ősapja volt..... Noé feleségének és leányainak a nevét nem ismerjük. Ismeretlenek. Nem kizárt, hogy NOÉ  hermafrodita, vagyis végül is önnemző volt.

Talán innen a neve is: NŐ-E=NOÉ ?

Teltek az évezredek.

A sumér világ hanyatlani kezdett, kelet felől sémi népek szivárogtak be, bedolgozták magukat, rangra, hatalomra tettek szert, majd végül - még a segítségükkel  hatalomra került - akkádok uralmát is megdöntötték, ezzel  hatalomra segítve  az asszírokat.

Ez alatt, még a sumér világban kivált közülük  Ábrahám, akit a zsidók  ősapjukként tisztelnek. Ez az Ábrahám aztán a sumér Úr  városában meggazdagodott és  egy ottani, úri polgár lányát óhajtotta feleségűl. Ennek a kezét csak azzal a feltétellel kapta meg, ha  Úr városában neki háza lesz.( hiszen csak akinek háza van, házasodhat . Ez a magyar nyelvből egyértelműen levezethető!)

Lett is neki, ha nem is más, hát valamiféle kunyhó, vagy talán barlang, de a gyönyörű Sára  és a férje így mégis időtlenné váltak. Ábrahám még az asszír király szolgálatába is került, aki  egy valódi Isten királynak tartotta magát, így neve  ÚR lett. ( mindez természetesen az Úr városi analógiák alapján történt, amelynek lakói az égiek földi helytartói voltak, ugyanúgy mint  az  egyiptomi fáraók) Ezen asszír királyok  égi istenének akkor talán még  neve sem volt, így a zsidóknál kapott is hamar egy nevet, amely a Jahwe= Jehova lett, soha ki nem mondhatóan.

Helyette az Úrnak kellett nevezni, ami azonban egyben az  asszírok kegyetlen és zsarnok királyainak is a neve volt.

És igy lett a  zsidók Istene a világ egyik legszigorúbb és legkegyetlenebb istene. Nézegesd csak kedves olvasóm a  zsidó történelmet leíró Bibliát, meg a Tórát, a zsidók legfontosabb egyházi törvény könyvét !

Mindent megtudsz az Istenükről és népéről, akit maga ez az isten sarkall  világuralomra.

És itt meg kell jegyeznem, hogy a keresztény egyházak  átvették a Tórát és lett belőle  Ószövetség.

De gondoljunk csak bele, mi szükség volt  a keresztény egyházaknak arra, hogy szertartásaikban a zsidó történelemből az úgynevezett  Ószövetségből fejezeteket olvassanak fel.

A keresztény egyházak  Jézus egyházai.

Jézus tanítása és élete-példája lelki élelelem a hívek számára.

Mi köze van ehhez Mózesnek, Illés, Dániel és ki tudja még hány más prófétának, Dávid és Salamon királyok uralkodásának, vagy Jerikó falainak, kürtszóval való leomlasztásának.... Helyettük ide kerülhetek volna, a görög bölcsek, a keleti nagy királyok, vagy Gudea a nagy uralkodó és a megszületett kereszténység szentjei, egyházi bölcselői.

Jézust a  zsidók nem ismerték el  fajtájukbélinek és nem fogadták be maguk közé, hanem üldözték.Tényleg nem is lehetett zsidó, mert Jézus  kerülte Jeruzsálemet. Templomba meg a hegyre járt, oda pedig zsidók templomot nem építettek...

Hogy a  Szentírásba bekerült a zsidó történelem, úgy gondolom, legfőképen Pál apostol tevékenységének köszönhető.

Pál, aki Saul volt korábban, maga magát nevezte ki apostolnak. Egyébként ő egy kegyetlen keresztény üldöző, kalmár-pénzváltó volt mindaddig, amig a Damaszkuszi úton meg nem világosodott ( saját megjegyzésem: rájött, hogy a keresztényeket támogatni jobb üzlet, mint üldözni.)

A mai keresztény Egyháznak igaz, az az álláspontja, hogy a régi zsidó iratokból, csak a  követendő, a keresztények számára tanulságos  részeket vették át az Ószövetségbe....  de hát kérem ilyen nincs !

Mert ha én például a péknél, a kenyeret veszek, és az egészet, vagy annak csak a felét kérem, akkor is megkapom azzal a nevét, az ízét, zamatát és a színét, vagyis mindent, ami ezt a kenyeret kenyérré teszi.

Ugyanígy van ez az Ószövetséggel is!

Az Ószövetségben, és a Tórában istenüknek Jahwenek (vagyis Jehova,Adónáj), vagyis Úr parancsára  tűzzel vassal pusztítaniók kellet mindenkit, aki nem volt zsidó vallású, vagyis gój volt.

Ettől kezdve nem volt bűn öreget, férfit, nőt, csecsemőt, gyermeket  ölni, vagyis mindenkit aki nem volt a hitükön, hanem ellenkezőleg, ez az  Ő parancsa szerinti dicső tett volt. Csalni, rabolni, másokat kifosztani, kiuzsorázni szintén dicséretes volt az Úr előtt.( Nem csoda, ha más népek azóta sem tudtak, mind a mai napig elfogadható barátságot  velük kialakítani.)

Vajon a kereszény egyházak, nem ezek alapján pusztították-e a honfoglaló  magyarság  hitét, és a róvás ábécében rejtett tudását?

Milyen  Isten parancsára vezették be az  inkviziciót?

Milyen Isten parancsára égették máglyán a legnagyobb tudósaikat?

Milyen Isten parancsára  viseltek a keresztény fejedelmek háborúkat egymás ellen?

Ez mind az Ószövetségnek  nevezett Biblia és a  a Tóra mintájára történt.

Mert a keresztények Istene, Jézus Istene, az Atya-Isten ilyet nem parancsolt volna. Annak a segítségével ilyet nem tehettek volna, arra egy másik Isten kellett nekik, az a bizonyos másik Isten, akiről fentebb beszéltünk.....

Kedves olvasók !

Egy valami a  hit, mert az  mindenkinek egyénileg a sajátja és csak maga  rendelkezik vele.

Másvalami viszont a vallás, mert ez nem más, mint egy közösség, egy szövetség.

Egyesülünk, hogy elhigyjük mindazt, amit a vallás papjai és a főpapok, mint  isteni igazságot előadnak nekünk, és ezután pedig végrehajtjuk, amit vallásunk alapján nekünk parancsolnak....( Nem csoda, hogy egyikünkben-másikunkban ezzel kapcsolatban  kételyek merülhetnek fel.)

De folytassuk az  Ősatyával, Ábrahámmal, aki az asszír király kedvence volt.

Megbízta őt a szövetségese, akivel szövetségre lépett, vagyis ez az Úr ( tehát vegyük észre, ez nem Jehova volt, hanem az asszír király), hogy  pusztítson, gyújtson fel városokat, mert nem fizették meg a kirótt adót. Így valójában emiatt vált Sodoma és Gomora is romhalmazzá, nem pedig a bűnei miatt.... Az Úr (vagyis az asszír király) gyűlölte a fáraót is, ezért elküldte hozzá Ábrahámot, hogy annak felesége Sára, mintha az ő húga lenne, csábítsa el a fáraót. Így Sára nemsokára a fáraó  ágyasa is lett, igen ám de ez hamar kitudódott.

Nohát!Ugyan vajon kitől ?

Nem mástól, mint pont Ábrahámtól, akit pedig a „hallgatásáért”, ezért később meg is jutalmaztak.De mégiscsak módját ejtette, hogy értesítse az Urat, vagyis az urát és így végül mégis csak sikerült a fáraónak azt a rosszhírét terjeszteni, hogy elcsábította egy előkelőség feleségét...(Ennyit a hallgatásról!)

De nehogy azt higyjük ám, hogy ezzel megelégedett Ábrahám, mert hasonlóképen járt az asszír király  másik nagy ellensége, a hettita király is. A jutalmat itt is  megkapta  Ábrahám ezért az Úrtól, vagyis az asszír királytól....hiszen végül, ahogy a Bibliából megtudhatjuk, neki, vagyis a népének ajándékozta  azt a Kánaánt, ami ekkor az Asszir Birodalom része volt.....

Mindezekről Mózes és a Próféták Könyveiben olvashatunk.

Ezek a próféták pedig, mindahányan voltak, szintén az  Urat szolgálták. Az Úr parancsait közvetítették a zsidó nép felé. Valamennyien az Úr (asszír király ) ügynökei voltak .

Kivéve az utolsót Keresztelő Szent Jánost, aki viszont nem is volt zsidó, és nem is csoda, hogy a zsidók végül le is fejeztették.

Ha nem is szorosan, de mégis e témához tartozik az „Ámen” szó eredetének a kérdése is.

Ezzel kapcsolatban az az általánosan bevett nézet, hogy az  Ámen szó, az  zsidó eredetű lenne.

Nézzük meg, hogy ez igaz-e.

Az online magyar értelmező szótár, a wikiszótár szerint, ez a szó részben indulatszó ( bizony, van, úgy legyen!), de ugyanakkor mégis a vallásban használjuk a leggyakrabban, amikor is az ima végén a pap vagy a hívők lezárták a fohászukat, az „ámen” szóval.

Rászletezve pedig így olvashatunk az ámen szóról:

Ómagyar: jelentése „igaz”

Latin : jelentése „úgy legyen”

Görög: jelentése „úgy legyen”

Héber: jelentése „úgy legyen”

Fontosnak tartom, a szó eredetével kapcsolatos vizsgálódásunk szempontjából, hogy a mi magyar nyelvünkben, ugyanakkor használjuk ezt a szót, átvitt értelemben is, bizalmasan, mint egy  végső jóváhagyást, egy döntési folyamat végén.

Vagy mondat szinezésként, mint például „A születésnapi partin néhány meghívott már csak az ámenre érkezett,vagy  nálunk mindig az asszonyé az ámen. „  (vagyis ez is valaminek a végét, valaminek a befejezését jelenti!)

De ha most mindezek után, a szó valódi  eredetére vagyunk kíváncsiak, akkor szerintem vissza kell mennünk  az ősi egyiptomi időkbe.

Ott ugyanis főistenként működött Oszirisz a termékenység istene és Iszisz a felesége .

Kettejük földi mása volt a fáraó, az istenkirály, a Mén .

Egyiptomban, Ozirisz templomaiban a papság szolgálta ki és tartotta fenn a nép felé az egyiptomi hitéletet.

A nép imádkozott, könyörgött hozzá, megköszönte jótéteményeit és adományait. Imáik, hálaadásaik, vagy könyörgéseik végén Oszirisz nevében, vagyis pontosabban a földi képviselője a MÉN nevében,  egy szolgálatot teljesítő pap, mintegy  érvényesítette, elfogadta a nép óhaját, a nép vágyát, és ezt a MÉN szóval   pecsételte meg.

Tehát valójában ez a szó  ősi eredete, és innen vette át ezt a latin, a görög és a héber is.

Ha pedig most azt hisszük, hogy mi magyarok, pedig később, e három nép valamelyikétől vettük át, akkor nagyon nagyot tévedünk!

Mert ne felejtsük el, hogy a fenti példák kiválóan mutatják, hogy a magyar nyelvben, az az ősi egyiptomi jelentés, hogy az „ÁMEN” valamilyen folyamatot lezár, befejez, még ma is elevenen él, ellentétben a vallásban betöltött jelentésével, amely valójában csak egy imát fejez be.

Így nyugodtan kimondhatjuk, hogy ez a szó a mai nyelvünkben még mindig az ősi, egyiptomi jelentéstartalom szerint él tovább, tehát mihozzánk Egyiptom révén került át....És mindez évezredekkel ezelőtt!

Ámen A WikiSzótár wikiből wikiszótár.hu online magyar értelmező szótár,Wiki

Ugrás: navigáció, keresés

Virágvasárnapja és az  Utolsóvacsora

Jézus urunk ezen a napon vonult be Jeruzsálembe, a kereszthalála előtti vasárnapon.

Az ókorban Közel-Keleten szokás volt, hogy a híres-nevezetes, az arra méltó személyek útját valamilyen módon feldíszítsék, befedjék, diszfelvonulássá tegyék. Mind a négy evangélium leírja, hogy az emberek magadták Jézusnak is ezt a tiszteletet.   Szeretettel fogadták és Jeruzsálem ünnepelte őt.

De kik is laktak akkor Jeruzsálemben?

Zsidók, vagy pedig mások szórták a virágokat és a fákról levágott gallyakat (vagy János szerint még pálmaágakat is)?

Máté, Márk és Lukács apostolok szerint az emberek még a felső ruháikat is az útra terítették.Tehát ez egy dicsőséges bevonulás, egy valódi győzelem volt Jeruzsálembe.

Egy győzelem volt ez valóban?

Az a kérdés, hogy kik számára.

Mert az biztos, hogy ekkor már működtek az ellenerők is, a megfigyelők, akik Jézus ellenségei voltak.

Jézusék ezt nem tudták.... Így e dicsőség megpecsételésére összegyűltek egy „áldomásra” valahol egy vendéglőben, -talán egy kocsmában - a régi jó magyar-pártus szokás szerint, hogy ünnepeljenek....

Vagy Jézusék ezt mégis tudták?......Így ugyan ünnepeltek, de ugyanakkor szerződést is kötöttek. Arra esküdtek fel, hogy  Jézus esetleges elfogása  esetén is összetartanak és terjesztik tanait: Ez tehát egy valódi vérszerződés volt.                                      .                                                                                                                           A zsidó főpapság nem nézte jó szemmel ezt az ünneplést.

Templomszolgáival még akkor éjszaka  üldözőbe vette Jézust, aki ezt nagyon is jól tudta,  hiszen Péternek meg is mondta, hogy háromszor tagadsz meg engem.

Aztán elfogták.

Szerintem még akkor hajnalban zsidó egyházi fogságba vetették, majd rögtön hozzá is fogtak bevádolni a rómaiaknál azzal, hogy lázadó és királyságra tör.  

Szerintem tehát, még Virágvasárnap hajnalán  rabbifogság,

azonnali bevádolás  a rómaiaknál,

majd a hét  folyamán pedig ítélet történt.

Majd ezt követte a keresztrefeszítés.

A többi pedig már ismert..

Végül pedig itt említem meg az „Alleluja” vagy „Halleluja” szót, ami héberül állítólag annyit jelent, hogy „Magasztaljátok az Urat”, „Dicsérjétek Jah-ot”

Ez a magasztaló énekrész a régi héber templomi zenében a zsoltárok elejét és végét képezte, s onnan ment át a keresztény egyházi zenébe.

A „Jah” az Isten ószövetségi nevének, a Jahvénak a rövidített formája, amelyet, mint tudjuk később már behelyettesítettek az „Adonáj” kifejezéssel, amelynek jelentése: az Úr.                                                                               

Mégsem mondjuk mi keresztények, hogy HALLEADONAJ, hanem azt mondjuk, (igaz, szinte kizárólag csak Husvétkor és a Feltámadáskor), hogy Halleluja- Alleluja.

Hogy ez azonban mit jelent, azon szerintem lehetne vitatkozni.... mert a kifejezés előbbi értelmezését eröltetettnek tartom.

De most gondoljunk bele, hogy mit mondhattak azok, akik a keresztrefeszítés másnapján elsőként keresték fel a Megfeszített sírját és nem héberül beszéltek, vagyis az édesanya, a szerető feleség, a kedves tanítványok. Mit mondhattak akkor, mikor ezt a sírt ők üresen találták és ott már csak a halotti lepel volt..... Egész biztos nem azt, hogy „jaj, ellopták”,  hanem sokkal inkább azt, hogy

 „Feltámadott!” vagyis ÁLL ÉL ÚjrA. Így egyszerűen, ámulva kiáltottak föl, a saját nyelvükön, vagyis pártusul...

Turi Márton

2011.9.14.