Az angyalszív nagy harcot vív.

Érted dobbanó szív szeretetre hív.

Füledbe suttogja légy jó mindhalálig,

lelked belső zaja angyal hanggá válik.

hiszed-e vagy sem, egy angyal a társad,

éjjel - nappal őriz, tudja titkos vágyad.

Láthatatlan erő érinti a lelked,

édes hangján súgja: mit tegyél és mit ne.

Lelked mélyén érzed: szavai igazak,

mégis az életed saját kezedbe van.

Jó döntés vagy sem saját lelki harcod,

csak angyalod látja az igazi arcod.

Mesebeli karácsony

angyal ül a faágon.

Káprázat, hogy tündököl,

az egész világ fényre tőr.

Angyalport szór a világra

arany ragyogást a tájra.

Csillag fénynél más a színe

fényességet hoz az éjre.

Meseország karácsonya

angyalok s tündék otthona.

Csodaszép világuk, mit képzeletünk

alkot. Létünk élteti a kihunyó lángot.

Karácsonykor szertnénk meseszépet látni,

csupa csillogást, s ajándékot várni.

KArácsony napján könnyes csókot

adni.

Wiski. Meg iszol egy  üveggel,

nem tudod ki visz ki.

Holdfényes éjszaka,

mit nem veszel észre.

Elhomályosul a tudatod,

ki hagy az agy egy éjre.

Wiski, wiski, wiski.

Ugyan ma ki visz ki?

Wiskit iszol reggel,

wiski van ebédre,

wiski a vacsorád.

El hagyott a család!

Másnap wiski kúra a gyógyír sajgó fejedre.

Fájó, hogy a fogad is ott hagyhatod,

ha nem fejezed ezt be.

Tudd meg a titkot,

mit sokan fel nem fognak,

s ha tudják is mélyen titkolnak.

Wiski, wiski, wiski - temetőbe visz ki!

" Van átjáró az időn túlra.

Valahogy átléptem, egy másik dimenzióba."

Látom a vérvörös lángnyelveket.

A lég forró perzsel, színte éget,

mint izzó katlan.

A fortyogó láva kitörni kész!

Szívet átható sikolyokat hallok,

mint sebzett vad halál üvöltését.

Fátyolos tekintettel, félelemtől reszketve

mereven állok a pokol tornácán,

mint ki béna, s ezalatt az ördög

kéjes vigyorral kénszagú otthonát kínálja.

Iszonyúan félek!

Erőssen összezárom szemem,

mégis látom az iszonytot.

Karácsony szelleme jövőnknek a jelleme.

Elemzi a múltat ,sjedent,

régmúlttól, az újkorig mit jelent.

A hit.Létünk a fennmaradáshoz,

mert hit nélkül nincs remény , 

remény nélkül nincsen élet.

Karácsony szelleme a jelenkor részese.

Tőlünk függ a léte,hisz az életünk része.

szeretetből táplálkozik ,s karácsonykor átváltozik. 

Díszes ruhába öltözik ,s a szívünkbe beköltözik.

Míg csillámlik a dísz a fenyőn,

csillagok fénye szűrődik át egy jászol tetőn.

Mért is nehéz jónak lenni?

És miért nehéz jókat tenni?

Éhezőknek enni adni?

Bizony te is szeretsz kapni.

Lelekedből feltörő mély fájdalom,

Patakzó esőként feltörő zuhatag.

Az élet tükrébe nézvén,

szíved kőbarlang mélyén,

elvész a szeretet a sziklák mögött.

Szíved csordultig megtelt bugyra,

szíved szaggató bánat, s önsajnálat öble,

miben össszegyült az érzések könnye.

Miért nem ereszted útjára a megváltó

könnyeket, hogy patagzó érként tisztítsa a lelkedet!