Mesebeli karácsony

angyal ül a faágon.

Káprázat, hogy tündököl,

az egész világ fényre tőr.

Angyalport szór a világra

arany ragyogást a tájra.

Csillag fénynél más a színe

fényességet hoz az éjre.

Meseország karácsonya

angyalok s tündék otthona.

Csodaszép világuk, mit képzeletünk

alkot. Létünk élteti a kihunyó lángot.

Karácsonykor szertnénk meseszépet látni,

csupa csillogást, s ajándékot várni.

KArácsony napján könnyes csókot

adni.

Wiski. Meg iszol egy  üveggel,

nem tudod ki visz ki.

Holdfényes éjszaka,

mit nem veszel észre.

Elhomályosul a tudatod,

ki hagy az agy egy éjre.

Wiski, wiski, wiski.

Ugyan ma ki visz ki?

Wiskit iszol reggel,

wiski van ebédre,

wiski a vacsorád.

El hagyott a család!

Másnap wiski kúra a gyógyír sajgó fejedre.

Fájó, hogy a fogad is ott hagyhatod,

ha nem fejezed ezt be.

Tudd meg a titkot,

mit sokan fel nem fognak,

s ha tudják is mélyen titkolnak.

Wiski, wiski, wiski - temetőbe visz ki!

" Van átjáró az időn túlra.

Valahogy átléptem, egy másik dimenzióba."

Látom a vérvörös lángnyelveket.

A lég forró perzsel, színte éget,

mint izzó katlan.

A fortyogó láva kitörni kész!

Szívet átható sikolyokat hallok,

mint sebzett vad halál üvöltését.

Fátyolos tekintettel, félelemtől reszketve

mereven állok a pokol tornácán,

mint ki béna, s ezalatt az ördög

kéjes vigyorral kénszagú otthonát kínálja.

Iszonyúan félek!

Erőssen összezárom szemem,

mégis látom az iszonytot.