Mért is nehéz jónak lenni?

És miért nehéz jókat tenni?

Éhezőknek enni adni?

Bizony te is szeretsz kapni.

Lelekedből feltörő mély fájdalom,

Patakzó esőként feltörő zuhatag.

Az élet tükrébe nézvén,

szíved kőbarlang mélyén,

elvész a szeretet a sziklák mögött.

Szíved csordultig megtelt bugyra,

szíved szaggató bánat, s önsajnálat öble,

miben össszegyült az érzések könnye.

Miért nem ereszted útjára a megváltó

könnyeket, hogy patagzó érként tisztítsa a lelkedet!

 Mert a könny tisztító ereje végtelen,

mit majd tengernyi alázattal köszönt a lelki béke!