Kedves Ismeretlen !
Nagyon hiányoltam gyönyörűséges irásait, most fedeztem fel, hogy a fotókhoz irt nekem. Köszönöm, és várom az újabb lelkte gyönyörködtető verseit.
Kata
LÉLEKBONTÁS
Kamaszkoromból rémlik vissza,
mert akkortájt lett kristálytiszta
valami megnevezhetetlen,
ma azt gyanakszom, hogy a lelkem,
mi azóta se nőtt szemernyit,
mégis az izgat, ha csak ennyit,
és semmi mást nem tudok róla,
miért nem búvok ki alóla,
engem már nyűgök, bajok falnak,
ő meg megmaradt fiatalnak,
és úgy tart szép ölében engem,
hogy észrevétlenül öregszem,
és nem jelöl meg majd kereszttel,
mert füvön, bokron, fákon lesz jel.
hj
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kommentáld!