Veled---
Mindig szememben fénylik alakod
Egy örök rabod lettem
Az éjszaka nyelve megsimogat
Lelked fényében pihenek
Boldog vagyok, úgy fürdök
Mint gyermek két tenyér között
A vágy meztelen –melege ébreszt
Selymes hajad illata újra igéz
Keresi a csendbe a kéz a helyét
Sóhajod álladig remeg.
Megőrzőm mozdulatod
Mert az idő… csak pereg-pereg
hj

Válasz

Kedvellek---Katalin

Tegnap, míg írtam, arcod vonalát
festette a reggeli égre néhány lenge ág.
De most éjszaka van, hallgatok,
túl nagy itt a csend, és a botló nappalok
dobbanásain kívül semmi nesz,
e versem hiányod zsoltára lesz.
Szememben a-szemed mindig nevetve,.
Áldozatként? Papnőként? Nem tudom.
És feszülsz rajta: oltáron? Trónuson?
De tudod, térdre nem eshetek,
örök lázadó vérem dermedne meg.
Habár alvadt tükrébe karcolnám ajkad
gyönyörű ívét, és a hajnali harmat
párájából csordulna számra,
hogy kedvellek, de ezt senki ne lássa.

Azt mondtad nem ismerlek,-
én perzselő sóhajom adtam neked.
Nevettél, mert olyan, vagy mint egy fa,
kinek a fényt kell bontania.
Lombod elrejt akár árnyat az éj,
legyek törzseden futó kéreg
mely a szépet keresi benned,
és ha megszomjazik, felissza nedved.
Lám, így magam is testeddé váltam,
amit majd ujjongva az égre vés ágam,
megint és megint, esőre várva,
hogy kedvellek-, de ezt senki ne lássa.
hj

Válasz

Kedves Ismeretlen !
Újra és újra elolvasom a verseit. Egyszerüen imádom. Köszönöm.

Válasz

Anyámért...

Város zajában keresett menedéket
a fojtogató csend elöl
Nem lelte meg a kék madár tollát,
volt sorban hátul
és sokszor járt legelöl...

Zsák utak szélén nem nyílt virág,
világ bajára szúrta bánatát...
A füstkarikákat még szépnek találta...
engem hozott a világra!
Aztán elsietett, mert én is csak sírtam
anyatejért, melegért rimánkodtam...

nem nézett vissza , mert ott járt már a tél...
fagyott könnycseppekben, arcom küszöbén -

Sütött a nap,vagy
hó szitált, karácsonyok csengőjébe
bújt el a bánat
sokáig nem láttam anyámat.
Arcomon szerelemvirágok pirultak,
már éppen
arattak...
s felsírt egy kisgyerek,
édesen szívta a mellemet...

Messze a nagyvárosok égre nyúlt
kéményei alatt
Egymásnak estek a sejtek.
Szilánkokra szakadt jövő,
jött a félelem, mint idegen betörő -
Kék foltok üvöltöttek a karján...
Betakartam, kezembe vettem
elgyötört bocsánatát...
Ma érte égnek ablakomban a gyertyák...
hj

Válasz

Magamhoz ölellek...

Féltve őrzött álmok,
halványkék virágok,
szirmok hullnak érted,
megölellek Téged

Szívem tüzes, bátor,
körbefon a mámor,
bárhol ér a karja,
bőrömet szétmarja

Holdfény bújik parton,
elcsuklik a hangom,
bármily távol lehetsz,
magamhoz ölellek
hj

Válasz

Két virág a szemed

Két virág a szemed,
Amint nyitogatod
Szempilláid mögött
A lélek-ablakod.

Bársonyos két kezed
Egy égi fa ága,
Lenge esti szellő
Lépted suhanása.

Csillagok csillaga
A lényed varázsa-
Szelid szavak szine
Ajkaid rózsája.

S eljön az este is,
Amint csukogatod
Szempilláid mögé
Szerelmes ablakod.
hj

Válasz

Mondd---

Mondd, milyen titok van még benned,
Mely még mindig arra késztet, hogy
Vakon újra tapogatózni kezdjek érted?
Milyen erő honol benned, milyen fény,
Mely körül bogárként kell repdessek?
Hiszen értékekből font láncomat te
Visszahajítottad rám, és már
Kicsorogtam belőled, mint nádszálból a nyár.
Most úgy sajnállak. De nem csak szánalomból
Adnám vissza közösen összevérzett kincseinket.
Túl sok fájdalom köt össze minket.
Mert nem vagy te istennő, de démon sem vagy.
Idő kellett, míg felismertem, szép arcodban
Csak számomra világít egyetlen voltod.
Hát nem tiltakozok tovább, hogy ember vagy,
És nem pedig rád aggatott ajándékaim visszatükrözése...
Hiszen bolond voltam, hogy szememet eltakartam.
Menj hát. A szép idők ritmusa itt ver még bennem,
És lehetünk mi még egyszer majd a minden.
De nem most. Hát hadd köszönjek el tőled,
Mosollyal adjam számodra hírül ezt az időt.
És ha még végig is tépik torkomat a szavak, majd
Visszhangjuk pörölye arcomba vág,
Én akkor is kimondom:
Elengedlek, szerelmem!
hj

Válasz

Te lennél----------------boldog névnapot,,,hj

Ha akarsz lenni az igazgyöngyszemem,
ami tenger mélyén kagylóban pihen.
Ha lennél bársonyszövet ruhám,
mi körülölel lágyan, puhán.
Ha lennél hajnalban kelő nap,
mi felhevít bíborszín ég alatt.
Ha lennél rózsaolaj balzsam,
mely megnyugtatja szívem a bajban.
Ha lennél bűbáj, ami elvarázsol
és eltaszít engem a mától.
Ha a vágy lennél, mi szétfeszít,
légy gyógyír, ami enyhíti e kínt.
Hát gyöngyszemeid láncba fűzöm,
magamra öltöm bársonyfűzőm.
Kiállok a kelő napra,
testemen fürdik a balzsam.
És a gyógyszer nem hatott,
egy varázslat elragadott.
Így ordítom a nevedet.
hj

Válasz

. A nap veled fehér ingben, meztelen kezeddel öleld a szívem.
hj-

Válasz

Fogd a kezem

Ha minden ragyogó,
s miénk a Földgolyó,
csak fogd a kezem.
Ha mindenki megbecsül,
s fájdalom elkerül,
csak fogd a kezem.
Ha sétálunk a hegyen,
- add, mindig így legyen-
csak fogd a kezem.
Ha felhő fut az égen,
mely nem oly kék, mint régen,
csak fogd a kezem.
Ha nem ízlik az étel,
s az éterben nincs vétel,
csak fogd a kezem.
Ha bántalak, és fáj,
és legörbül a száj,
csak fogd a kezem.
Ha nem leszek már elnök,
s a sarki koldus fellök,
csak fogd a kezem.
Ha mindenki elhagyott,
s minden szó elfogyott,
csak fogd a kezem.
Ha bús minden hangulat,
s fáj minden mozdulat,
csak fogd a kezem.
Ha remegések rázzák,
s ráncok barázdázzák,
csak fogd a kezem.
S ha föld már a takaróm,
akkor is akarom;
Fogd a kezem!
hj

Válasz