.Szerelmet a föld minden szülötte kap,és ahogy izzik,úgy telik a nap. A szerelmem vad,majd elhervad,a bőrünk ráncos lesz,mint az őszi szirom,leemelem a kalapom-- és kezeidet csókolom......hj

Válasz

Ölellek-…..

Felnézek a napba, Téged idéz fénye.
A hold is ölel, kedvem kerek testvére
és éjjel, ha nem bírok a fénnyel már,
Csillagzenén virrasztok, s a végtelen vár egyre
Gyűrűt fonni szóból, bele a csendbe.

A rózsákat, ha nézem, futnak az úton szerteszét.
Mindig karolnak, fogják tüskés kezét egymásnak,
Új úton járnak. Szavaimmal én is halkan ölellek,
a gyűrű jelkép, érintés lelkednek.
A gyűrű, - örök végtelen, mint a gyermek.
Ártatlan szeretnek, alkotva fénylő, tiszta kört,
Mely átfogott már és sokszor meggyötört.

A kör erősebb, mint régen.
Ajándékom, testvérem, mely megpihenne lelkeden.
A szó, csak hangom. Tűnik a végtelen, hogy látlak.
Fogadj magadhoz, úgy várlak tisztán, készen.
Borítsd magad rám újra, egészen.
hj

Válasz