Kis türelmet...
Kis türelmet...
|
Lassan mindenki elmegy
A legszebb mosolya volt a földön. Szemei sokáig megültek a családi körön. Hosszú ideje egyedül döcögött már, Mindig azt mondta, rám csak a magány vár. És tűrt. Tűrte az élet adta terheket. Csókkal fogadta mindig, drága gyermekeit. Félig száraz kenyerét mindig megosztotta. Ő volt a világ legjobb asszonya. Nem kellett neki a pénz és a földi javak. Csak csillogjanak télen az örök havak. Könnyekkel fogadta mindig az új tavaszt, Megörvendte a gólyákat, szidta a csimaszt. És eljött érte a fekete ruhás ember. Nem mosolygott, csak lógott ruhája, kender. Nem kérdezett semmit, csak megfogta a derekát. Azóta nem láttam a világ legszebb mosolyát. |
||
| Ördög Attila (Mamám emlékére...) |
||
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!