Hogy mondjam el  mikor szo nincs ami kifejezhetné azt a viharos  gyorsaságot  ahogy átsuhant felettem az élet  és csak a szele érintett meg. De olyan v olt mint egy hullám v v asut egyszer fennt egyszer lennt. Voltak v iharok és voltak napsütések  de az igatz  nagy mély érzések  nem érintettek meg. Most mitörtént velem csak kaőpkodom a levegöt keressem a szot a hangot mely et szabadjáfra kellene engedni. De lehet hogy elkellene futni rohani elbujni és egy jot zokogni.

 TÖRÖTT SZÁRNNYAL A MADÁSR SEM TUD REPÜLNI

Tiéd a nap

 Nyomaszto érzés telepedett rám és keresem a kiugtat ez ugy nehezedik rám mint valami  ljtekeb beglét szky, Emlékek rohanak meg és képek villoznak elöttem egyet meg kellene ragadni  közölük  és  eleveniteni érezn i látni  az akkori pillanatot. Vajon okoos gondolat mindég az  az emlékek be menekülni a mjultat keresni és megfeledkezni a jelenröl. , és nem foglalkozni a jövövel. Miért tud az emb der b elül sirni a legjobban és kifcelé mosolyogni miközben  befelé nyeli  könnyeit.

 Szeretem a csendet  a bársonyos sötétséget mely puhán átölel és csendben . Kiüzi a rossz gondolatokat csendet teremt a  lelkemben ami mint a háborgo

tenger mossa a partokat  ugy mardosa a  lelkem zeretem a csdendet  mely megnyugtatolag hat az elméfre az a gondolatok lassan révbe jutnak  és oly a sima lesz mint vihar után  d tenger. Kicvánom hogy csyend legyen hogy köfrülv egyen hogy átöleljen kell a bilincsböl szabvadulni mert a lélek arra szóletik hogy szárnyaljon és ne bilincsb e v ergödjön.  Rossz kekdvem napja a céltalanság az elérhetetlen é-lmok a megvalosulatlan álmok az elv eszitett röőke   pillanatok amit elmulalsztottam és ami már nem ismétlödik meg soha.