Hogy mondjam el  mikor szo nincs ami kifejezhetné azt a viharos  gyorsaságot  ahogy átsuhant felettem az élet  és csak a szele érintett meg. De olyan v olt mint egy hullám v v asut egyszer fennt egyszer lennt. Voltak v iharok és voltak napsütések  de az igatz  nagy mély érzések  nem érintettek meg. Most mitörtént velem csak kaőpkodom a levegöt keressem a szot a hangot mely et szabadjáfra kellene engedni. De lehet hogy elkellene futni rohani elbujni és egy jot zokogni. Átsuhant felettem egy igazi vihar és mégis csak a szele érintett meg  mert félve bujtam a  csigaházba és onnenszemléltem a tombolást. Megvárom mig vége a tombolűsnak vége a viharnak  megvárom a csendet  és táadom magam az elmélkedésnek. Megerösitem a higtem és emelt fövel nézzek széjjel és örólök   viharutáni c. sendnek

Hát ez vagyok én ki félv e néz a  napfelé mert  fél hogy a fény  elvakit  és  minden a homűlyba vész.

//B.Gitta/