A legszebb mosolya volt a földön. Szemei sokáig megültek a családi körön. Hosszú ideje egyedül döcögött már, Mindig azt mondta, rám csak a magány vár.
És tűrt. Tűrte az élet adta terheket. Csókkal fogadta mindig, drága gyermekeit. Félig száraz kenyerét mindig megosztotta. Ő volt a világ legjobb asszonya.
Nem kellett neki a pénz és a földi javak. Csak csillogjanak télen az örök havak. Könnyekkel fogadta mindig az új tavaszt, Megörvendte a gólyákat, szidta a csimaszt.
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Mindenki elmegy
14 éve | 0 hozzászólás
Szemei sokáig megültek a családi körön.
Hosszú ideje egyedül döcögött már,
Mindig azt mondta, rám csak a magány vár.
És tűrt. Tűrte az élet adta terheket.
Csókkal fogadta mindig, drága gyermekeit.
Félig száraz kenyerét mindig megosztotta.
Ő volt a világ legjobb asszonya.
Nem kellett neki a pénz és a földi javak.
Csak csillogjanak télen az örök havak.
Könnyekkel fogadta mindig az új tavaszt,
Megörvendte a gólyákat, szidta a csimaszt.
Címkék: a gyász mindig megmarad gyász szomnorfuság soha nem lehet felejt3eni
Tovább