Kis türelmet...
(Mt 13;1-23, Mk 4;1-25, Lk 8;5-15)
"Lám, az Én anyám és az Én testvéreim" (Mk 3;34) - mondja az Úr Jézus a körülötte ülő és Őt hallgató embereknek.
Kik is ezek az anyák és testvérek?
Mindazok, akik megteszik az Isten akaratát. (Mk 3;35)
Az Isten akarata pedig nem más, mint: szeretni az Istent, és szeretni az embert. Vagyis Isten Igéjét hallgatni és cselekedni.
Ezekkel a gondolatokkal vezeti be az Úr Jézus a Magvetőről szóló példabeszédét.
Ebben a példázatban bemutatja az Úr Jézus, hogy hol is tartanak
ebben az Istent megismerésben - megszeretésben a Földre leszületett
lelkek.
Az Isten Igéjét befogadni nem egyformán képesek a Földön élő lelkek.
Kiment a Magvető, leszületett hozzánk az Isten.
Elhozta és hirdette számunkra az Atya tanítását, és ez az Ige (a mag) a
különböző lelkületű emberekben más-másképpen vert vagy nem vert
gyökeret. Hagyott vagy nem hagyott maradandó értékeket a lélek
talajában.
Az útszéli talajba
hulló mag (az Ige) sajnos nem tud gyökeret ereszteni, mert a sátán
rögtön gondoskodik arról (belülről), hogy az övéi még véletlenül se
érthessék meg az Ige mondanivalóját. Kikapja a szívükbe hulló magot, és
terméketlen marad a föld. Elhiteti velük, hogy nem igaz az, amit az
Isten mond. Így süket fülekre talál az Ige, nem értik azt, amit
hallanak. Ha nem tud gyökeret verni az Ige, elfojtódik az ördög által.
A köves talajba hulló
magot (az Igét) hallgatják, örülnek annak, amit hallanak, csak ne
kellene vele felelősséget is vállalni. Az Ige nem tud hitté válni
bennük. Ezek a lelkek még nem képesek tanítvánnyá válni. A sátán a
körülmények által (kívülről) támad. Ha az Ige miatt támadás, szorongatás
vagy üldözés éri őket, bizony nagyon könnyen feladják. Nem tudnak
Istenért állhatatosak maradni, nem tudnak végig kitartani.
A tövisek közé hulló
mag (az Ige) sem tud gyökeret ereszteni, mert a világnak élés, a szemek
kívánsága, a test kívánsága, az élet kevélysége, az ezek után való
futkosás nem kedvez az Igében való elmélyülésnek. Az Istenre való
hagyatkozás, az isteni gondviselésben való hit csak üres szavakként
csengenek a lélek számára. Ezek sem akarják az Istent ismerni és
szeretni. Az ember önzéséből fakadó lelkület képes elfojtani az értelmes
szeretetet, az Igét.
Ha jó földbe hull a mag (az Ige), gyökeret tud verni.
Örömmel befogadják az Isten szavát, hallgatnak rá, és Isten szerint
élik az életüket. Ezzel a lelkülettel lehet igazán tanítvánnyá válni, az
Istent befogadni, gazdagodni Benne. Megismerni, megszeretni. Mert akit
szeretek, azt egyre jobban meg akarom ismerni.
A tanulás által felismerésekre jutok. Egyik felismerés hozza
magával a másikat. Folyamatos tanulás - felismerések sorozata --
fejlődés Istenben - szeretés.
Egyre jobb földdé alakul a lélek, ahogy gazdagodik Istenben.
Ez a lelkület a Jézusra való nyitottságot hozta le magával.
Nyitottság a JÓ felé. Be is érik a termés!
Ki milyen felfogású, értelmi képességű, mennyire használja,
fejleszti adott képességét, úgy alakul a terméshozam. Harmincszoros,
hatvanszoros vagy százszoros! Így növekszik benne Isten Királysága.
Az értelmem használatával bizony égő lámpássá, jó föld lelkületűvé
válhatok, mert a hittől átjárt józan ész használatával egyre többet
tudhatok meg az Isten titkaiból. Egyre többet értek meg, egyre több
tudás kerül napfényre bennem.
Minél többet merítünk a tanulás által Istenből, az Isten Országából, olyan mértékben jutunk egyre közelebb Istenhez.
Sőt, még ráadást is adnak, mert aki többet fog fel Istenből a Benne gazdagodással, nyilvánvaló, hogy annak ad meg mindent az Isten.
Az Istent nagylelkűségben nem lehet felülmúlni!
A titkok így válnak nyilvánvalóvá sorban egymás után, és napvilágra kerülnek az értelmem megdolgoztatása által.
Aki nem ezt követi, hanem világi ismeretet halmoz, azt elveszik tőle. Isten Országában nincs értéke a világi ismeretnek.
Lejegyezte: Lóky Valéria
Budapest, 2011. 03 31.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó cikkek:
Karácsony margójára