TANÍTSD  MEG!!!!

Tanítsd meg az utad, Uram! Tanítsd meg!

Hogy követhesselek boldogan,tanítsd meg!

Hogy a jó úton járva, hittel látva;

Égi fényed lelkem várja, tanítsd meg ütad!

Ha bánat szívem tépi, tanítsd meg!

Ha már öröm nem éri, tanítsd meg!

Mikor rám tör a magány, mikor eljő a halál,

Mikor minden csupa árny, tanítsd meg utad!

Ha kétség s félelem gyötör, tanítsd meg!

Ha a vihar elsöpör, tanítsd meg!

Biztató

Biztatlak: Örülj!
Örülj a világnak,
Örülj a kinyíló virágnak,
Örülj a rikkantó madárnak!
A zöld lombos erdőnek, a viruló mezőnek.
Örülj a hasadó hajnalnak,
Éjben az égen ragyogó csillagnak!
A szép napra ébredő reggelnek,
A neked köszönő embernek,
S minden ártatlan gyermeknek.
Örülj a feléd küldött mosolynak,
A hozzád szóló szavaknak!
Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,
Ha valahol éppen tereád várnak!
Örülj, ha megfogják a kezedet,
Tanítsd meg örülni gyermeked!

Ha azt akarod, hogy Béke uralkodjon a világon, először neked kell békét teremteni magadban. Hol van Béke? A Szívünkből ered. A szív Béke forrása az igazság, egyenesség, és szeretet. Figyelmen kívül hagyod a szívet és Béke után kutatsz a külvilágban. Csak amikor szeretettel töltöd fel a szívedet akkor Béke lesz a világban.
Bármilyen munka legyen, szeretettel végezd öt . A világ ma össze van zavarodva, mert az emberből hiányzik a tiszta Szeretet. A legfelső Béke akkor fog csak uralkodni ebben a világban, amikor az ember tiszta Szeretetet tud fejleszteni."

Hamvas Béla: Poeta sacer

A járvány úgy kezdődött, hogy mindenki trónkövetelő lett. Úgy folytatódott, hogy mindenki elkezdett igényt támasztani a papságra, aztán az arisztokráciára, aztán a tudásra. Nem nagy dolog, szóltak. Mindenkiből lehet uralkodó, pap, tudós, művész. Mindnyájan egyenlők vagyunk, mindnyájan mindent tudunk, és ha nem tudjuk, megtanuljuk. Mintha megtanulható lenne a királyság, a főnemesség és a papság.
Amikor a királyok ezt hallották, leköszöntek; a papok, a tudósok, a katonák, az államférfiak szintén.

Tégy engem békéd eszközévé


Uram,
tégy a béke eszközévé.
hogy szeretetet vigyek oda,
ahol gyűlölet van,
hogy megbocsássak,
ahol bűn van,
hogy egyesítsek,
ahol széthúzás van
hogy igazságot hozzak,
ahol tévedés van,
hogy hitet vigyek,
ahol sötétség van,
hogy örömet vigyek oda,
ahol szenvedés van

Nem azért, hogy vigasztalódjam,
hanem, hogy vigasztaljak;
nem azért, hogy megértsenek,
hanem, hogy megértsek
nem azért, hogy szeressenek,
hanem, hogy szeressek;

csak ez a fontos,
mert amikor adunk - kapunk,
amikor megbocsátunk - bocsánatot nyerünk,
amikor meghalunk - új életre kelünk.

Könny és mosoly

Sír a lelkem, ha belülről gyötri a nyughatatlan elme
És zokog, ha a zord szavakon megbotlik az idő,
Mert úgy érzem minden belém rögzült gondolatban
Köddé vált a múlt színei és árnyék lett a jövő.
Csordogáló könnyekre még mosolyt hoz holnapom,
S emlékétől fényt csillant két homályos szemem,
De mikor éjsötéttel takarja be az árnyékarcú bánat,
Már csak vak pillantás lesz, melyben célom sem lelem.
Elrohanó életemben még boldog is lehetnék,
Ha a kegyveszett akarathoz párosulna hitem,
De az túl könnyen elillan, mint a frissen gőzölt pára,
Mikor tűz hevíti lángjával a forráspercekben.