Madár az égen, madár a fákon,maddár mindenhol

Kereslek egy tollal a kezemben -, kereslek 

Boldogság madara!

Most előttem valami elsuhant, mintha madár lett volna

Vagy mégsem? Kár!

Pihéket visz, sodor a szél

Szárnyak suhognak, szárnyak...

És én nézem az eget, elég kék-e?

Az ég valójában - szürkült. 

1960 óta, azt tapasztalom, egyre szürkébb 

és egyre kevesebb a madár -,

az égen.

Minden ami mûvészi követeli saját eredetíségi mutatóit

Nem mintha a nézõ kételkedne, ó nem, de izgalmas, amikor

eredetét egy bizonyos személyhez fûzheti a nézõ

Hisz látni véli, és valóban, ahogy a képet alaposabban szemlélgeti

Honnan, honnan nem? Egyszercsak szemei elõtt megjelenik

az alkotó, teljese nagyságában

No, de mi van akkor, ha mégsem? Hiába ácsorog, féllábon, min

a gólya, hiába áll egyik lábáról a másikra, nem következik be a

 várva várt hatás, ilyenkor a kép eredetíségét kell- e firtatni?