Kis türelmet...
ALKOSD
MEG, KONKRÉT képekben, GONDOLATILAG, a te saját jövődet. És erre
gondolj minél többet, erősítsd gondolatilag ezt az energiát, minél több
gondolatot, minél több energiát adsz hozzá ehhez a képhez annál inkább
alakítod nap mint nap. Alakíts
egy magot, alakíts egy alap elképzelést, és ehhez mindig tegyél hozzá
valamit, egészítsd ki mindig valamivel, egészítsd ki újabb ötletekkel,
de az alapötletet mindig tartsd észben, és ha minden nap, napi
rendszerességgel adsz hozzá egy pici energiát, akkor ez a mező, ez a
gondolat mező ez az energia egyre több lesz, egyre nagyobb lesz, egyre
jobban gyarapszik. Szóval
ez így nagyon szépen hangzik, de nincs bővebben kifejtve, mit is jelent
ez a földi körülmények közt. Ez nem egy sima kívánságlista készítés
(lásd a Titok című könyvet például, vagy akármelyik hogyan gazdagodjunk
meg könyvet), annál sokkal több és kevesebb. Az életem nem attól fog
megváltozni, hogy minden nap 20-szor vagy mindegy hányszor aktívan
gondolok a vágyott dolgaimra, festegetem a képemet magamban és egyszer
csak láss csodát, már meg is kaptam. Ha ez így működne, akkor a világon
nem lenne betegség, háború, éhinség, gyilkosság és még sok olyan dolog,
amit általában rossznak tartunk. (Az persze megint egy másik kérdés,
hogy mi a rossz, de ez most mellékes.) Az ember tele van félelmekkel, és
ennek kiegyensúlyozására épít magának egy pozitív gondolatkört. De majd
ha ez meg ez lesz, akkor az milyen szuper lesz. És most még nem akarom,
de majd jövőre. Nekem az lenne a legjobb, ha ... és itt jönnek a
kitételek, feltételek és ami ebbe nem illik bele, azt kizárjuk, nem is
halljuk meg, nem is látjuk meg tán. Személy
szerint nagyon sokat dolgoztam, dolgozok azon, hogy a félelmektől
megszabaduljak, hogy ne húzzanak vissza, hogy az lehessek, aki vagyok
kötöttségektől mentesen. És akkor történt egy beszélgetés, amit nem
éltem meg jól, és csak az zakatolt egy fél napig a fejemben, hogy ez
most mi volt. Mit akarnak ezzel elérni nálam. Aztán leesett. Ja, hogy a
félelem kidobása nem elég. Ha nincs helye a rúd egyik végén levő
vödörnek, akkor a másik oldali vödör sem kell, mert kibillen az egész az
egyensúlyából. Tehát a pozitív gondolatok, amit egy adott ügyhöz
kapcsoltam igaziból már elvárások voltak, amiktől nem is láttam tisztán.
Túl sok volt a reménykedés, a vágyakozás, a de szép is lenne, ha.
Viszont ezek ugyanúgy gátolnak, mint a félelmek. Nem engedik látni a
dolgok igazi természetét. Már nem a semleges energiában voltam, hanem
átléptem az egó területére oly észrevétlenül, hogy öröm volt nézni. Alkosd
meg gondolatilag a jövődet? Persze, de nem úgy, hogy én most egy nagy
házat szeretnék, egy Volvo autóval, magas barna férjjel és két
gyerekkel. Ez így nem működik. Ez az Én, ez nem a Lélek, az univerzumtól
meg oly távol van, mint Makó Jeruzsálemtől. Tudjuk, hogy mit
szeretnénk, aztán engedjük át a dolgok levezénylését az univerzumnak. Ez
nem azt jelenti, hogy ne gondoljunk szép dolgokra, hogy vessünk el
minden reménykedést. Csak ne mi akarjunk lenni a főszervezők.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!