Kedves Adrien, Vannak nagyon szép gondolatok ebben az írásban, köszönöm. Én egy ideje..., néhány éve, nem tudok azonosulni a célképzéssel, hiába is próbálták nekem a mentorok elmagyarázni, ahogy Te is nagyon szépen tetted, de valami nekem nem stimmelt benne... Valahogy azt éreztem, tl merev, nincs meg benne az önállóságom, lekorlátoz, bezár... Ezek érzések, nem tudtam velük mit kezdeni, és nem szeretek ellene tenni semmit "ésszel". Így maradtam a "céltalan" életemnél.

Arra jöttem rá, hogy a cél, amit meghatároznék az erre az egy időpillanatra lenne érvényes 100%-ban. Ha csak a MOST van, akkor nincs múlt, és nincs jövő, mert minden a jelenben zajlik, és nem lineáris. Persze ezt szinte lehetetlen felfogni, még máig nem sikerült teljesen, csak néha érzem...

Ezért nagyon megörültem annak, amit ma a Csillagmagon olvastam.

"Egyszerű a megoldás: el kell engedned mindent, amit eddig tanultál, hogy hogyan oldod meg a problémáidat, hogy a világ hogyan működik, hogyan teremtesz magadnak célokat, és hogyan valósítod meg őket. Ezek csodás tapasztalatok voltak, de most már eljött az ideje ennek az elhagyására.
...
Minden pillanat egy tanítás – de a pillanat a lényeg! Nem az a lényeg, hogy ebből mi következik és ez miért van! Csakis a pillanat, hogy mit élsz meg."

Szóval ma már így gondolom, és egyre jobban ezt is érzem...

Szeretettel,

Judit /Napsugár/