A bennünk rejlő mélység, az Isteni szikra köszöntése

A Namaszté köszöntés a szívcsakránkban jelenlévő Isteni szikrába vetett hitünket szimbolizálja. A Namaszté tulajdonképpen nem más, minthogy egy lélek elismeri minden más lélek létezését. A „nama” bólintást, köszönést, az „as” az egyes szám első személyt, azaz az ént, míg a „te” a második személyt jelenti. Szó szerint tehát a Namaszté annyit tesz: köszöntelek, fejet hajtok előtted.

Amikor Namaszté-val köszöntünk valakit, a szívcsakra előtt összetesszük a két kezünket, lehunyjuk a szemünket és egy apró fejmozdulattal bólintunk. Másik módja e köszönésnek, amikor a homlokcsakra előtt érintjük össze a tenyerünket, meghajtjuk a fejünket, majd az összetett kezeket levezetjük a szívcsakrához. A Namaszté köszöntés a különlegesen mély tisztelet egy módja. Bár nyugaton a Namaszté verbális és non-verbális kifejezése együtt jár, Indiában maga a bólintás és a kezek szívcsakra előtt való összeérintése szavak nélkül is a köszöntést jelenti.

Amikor a tenyerünket összeérintjük a szívcsakra előtt, fokozzuk az Isteni szeretetet magában rejtő energia áramlását. A fejbiccentés és a szemek lehunyása segít, hogy az elme átadhassa magát a szívcsakrában fellelhető Isteni szikrának. A Namaszté-t meditációs technikaként is alkalmazhatjuk: elmélyítve a szívcsakrában való elmerülésünket. Ha többen köszöntjük egymást, úgy egy csodálatos, ámbár meglehetősen rövid meditációt valósíthatunk meg.

Tanító és tanítvány vonatkozásában a Namaste lehetővé teszi két különálló egyén energetikai összekapcsolódását, az idő- és az ego által támasztott korlátoktól mentesen. Ha mindezt az elme csendje, valamint a szívcsakra környékén tapasztalt béke és nyugalom kíséri, úgy néhány pillanatra megtapasztalhatjuk a lelkek egységének felemelő érzését.

Ideális esetben a jógaóra elején és végén is Namaszté-val köszöntjük egymást, valamint a bennünk rejlő Isteni szikrát, amely újra és újra gyakorlásra sarkall bennünket. Általában azonban jellemzőbb, hogy az óra végén használjuk – addigra az elme elcsendesült és a teremben áramló energia is jóval békésebb, mint a gyakorlás elején. A tisztelet és hála szimbólumaként először a tanár köszönti Namaszté-val a tanítványokat, valamint a saját tanítóit, mestereit, ezzel meghívva a jelenlévőket, hogy a Namaszté-val, egymás üdvözlése mellett köszöntsék a felmenőiket is. A rövidke, akár szertartásnak is mondható mozzanat szimbolizálja az egységet, amely megvalósul, ha igazán szívből, szeretetteljesen élünk.