Katolikusként sokáig berzenkedtem Jézus azon tanítása miatt, hogyha megütik a bal arcomat, tartasam oda a jobbot is, s ha megdobnak kövel, dobjam vissza kenyérrel.Ezt öszintén szólva, gyávaságnak tartottam. Azonban éppen az elmúlt nyolc év és különösen az utolsó négy megtanított arra, hogy ez hatalmas és bölcs gondolat. Megértettem, hogy a szeretet megerősít, a gyűlölet pedig elgyöngít..Ennek a tanításnak sajátosan magyar megfelelője, nem az a legény aki adja...És megértettem, hogy bár ez az út nehezebb, mégis egyedül ez a célravezető.

Krisztus követőknek nem szabad sem hazug,sem meggondolatlan, sem hiábavaló és üres szavakat mondaniuk, hanem valahányszor megvallják hitüket, imádkoznak, beszélnek vagy tesznek valamit, annak őszintének és hitelesnek kell lennie.Persze semmi sem olyan ritka mint az őszinteség: mert aki becsületes, az már tökéletesnek számít. Jézus óva int a könnyelmüen tett fogadalmaktól. A kor amiben élünk, a fogadkozások kora: az egyéni fogadkozások idejét éljük.

 Mert mindenki csak annak tud igazán örülni, ami a szívének fontos.

A testies ember: a gyönyörök élvezetének; a hiú: mások rajongásának; a kapzsi: a vagyoni gyarapodásnak.

Minket, botladozó keresztényeket is jó kedvre derít egy-egy kellemes esemény, siker és elismerés, s lehangol, ha valami kellemetlenségben van részünk. Aki azonban az Úrban él, annak a kedélyállapota nem olyan mint a barométer, amely híven mutatja az időjárásváltozást. Akinek a szíve már a mennyek országában dobog, az lélekben ki tudja vonni magát  a külső események hangulatra gyakorolt hatása alól.Ő is érzékeli a pozitív és a negatív impulzusokat, de mindennek csak annyiban tulajdonít jelentőséget, amennyiben köze van Isten országához.